Megint nemzetárulást követtem el! Nem néztem a „vizesvb” megnyitóját. Olvasom a különböző véleményeket, de rohadtul nem érdekelnek. Az sem, hogy mindenidőklegnagyobb.., meg az sem hogy gigantikus szabadrablás. A sportpropaganda hatása izgalmasabb téma számomra, hiszen ebből nem egy adott esemény, hanem az események láncolta, a folyamat az, ami felismerhető. Erről írt cikket Hegedűs Péter az IPM-nek, amitől agymenést kaptam.
Ha a történelem, valóban az élet tanítómester, akkor Comodus császár történetével kell kezdeni. Nagy többségünk látta a Gladiátor című filmet. Hollywood szereti idealizálni a sztorikat. Az valóban igaz volt, hogy Comodus gyakran tetszelgett a kor celebjeinek, a gladiátoroknak a szerepében, de arra mindig nagyon figyelt, hogy ellenfelei fából készült kardot kapjanak, ő pedig vassal vívott. Ilyen volt a korabeli fairplay.
A közelmúlt diktátorai között is volt sportember. Az öregerő Mao Ce Tung a Jangce átúszásával igazolta népének, hogy jó erőben van. A vizes dolgokat Szaddam Husszein is kedvelte. Ő a Tigris folyót szelte át egy évvel bukása előtt. Van olyan, aki a fagyott vizet szereti. A belorusz diktátor (Lukasenko) saját jéghoki csapatával lép pályára, de jaj annak, aki lezúzza az elnököt.
Vajon honnan a minta? Sokak szerint a sportpropaganda értékét a 20. században Mussolini ismerte fel. Az 1938-as focivébé döntőjébe a „győzelem, vagy halál” jelmondattal küldte az olasz válogatottat. Az eredmény Olaszország-Magyarország 4:2 lett. A győzelem után Mussolini ezt mondta: a sportolók magukban hordozták a fasiszta értékrendszer eredményeit: a harmóniát, a rendet, a fegyelmet és a bátorságot. A kommunista diktatúrákban inkább a tömegsport irányába mozdultak el a politikusok. A „sport mindenkié” elvnek megfelelve igyekeztek a lakosságot az optimális fizikai állapotba hozni (egy újabb harc kitörésére készülve). A sporttal kitűnően tudták gerjeszteni az idegengyűlöletet és így manipulálni a tömegeket.
Nem úgy, mint ma! Csak fatális véletlen lehet az, hogy az „utálunk szar Romániát” skandálják a az EB-re érkező magyar szurkolók, mindjárt Ronaldot buzizó ének után. Íme az erről készült videó: https://www.youtube.com/watch?v=cgopDLWBlks
A NOB 1933-as gyűlésén óriási lobbiba kezdett Németország azért, hogy a szervezet kitartson a korábbi döntése mellett, amelyben Berlinnek ítélték az 1936-os olimpiát. A siker érdekébe a náci vezér még az utcákról is eltűntette a gyűlöletre uszító antiszemita plakátokat. A rezsim az olimpiát arra használta, hogy békés, már-már demokratikus ország látszatát mutassa az oda látogatóknak.
Természetesen visszataszító az a feltételezés, hogy bármilyen párhuzamot lehetne állítani mondjuk ezzel Soros plakátozással: http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/itt_a_fordulat_leszedik_a_soros-plakatokat.643541.html
1952-ben a Helsinki olimpián Magyarország a 16 aranyérmével az éremtáblázat harmadik helyén végzett. A Szabad Nép vezércikke ezt így kommentálta: „ A magyar sport nagyszerű eredményeinek ugyanaz a magyarázata, mint a szovjet sportragyogó olimpiai rajtjának, a dolgozó nép felszabadulása ezekben az országokban. Vaknak kell lenni annak, aki nem látja az összefüggést az új szocialista városok építése és a tizenhat olimpiai bajnoki érem között”.
A bal és jobboldali diktátorok egyaránt szeretik magukat népszerű sportolókkal fotóztatni. A kedvencek külön elbánásban részesülnek. Nekik akkor is jár az ingyen autó, a luxuslakás és a kurvák, ha a nép éhezik. Gondoljunk csak az 50-es évekre. Ha egy tehetséges focista nem a Honvédba játszott, akkor könnyen véget érhetett karrierje, mert besorozták egy határőr alakulathoz. Persze a sportolók sem szentek. Egy kis pénzért, vagy különleges bánásmódért sok mindenre hajlandók. Maradona pl. Castro arcképet tetováltatott a lábára, Tysonnak Mao kép virít a jobb vállán. Denis Rodman csak jó barátjaként emlegeti Kim Dzsong Un-t
És a hazai sportcelebek vajon vállalnak politikai szerepet? Á, dehogy! A magyar fociválogatott tehetségesnek mondott kapitánya, Dzsudzsák 2010-ben ezt nyilatkozta: hidegen hagyja a politika, de szívesen szerepel a Fidesz plakátjain, ha ezzel ráirányíthatja a figyelmet a sport, a labdarúgás jelentőségére. „Nekem mindegy, ki van hatalmon, ha végre épül Debrecenben vagy Budapesten stadion, amiben a Loki vagy a válogatott európai körülmények között szerepelhet” Erről bővebben itt olvashatsz: http://hvg.hu/itthon/20100126_fidesz_dzsudzsak_balazs_kampany
Eddig hét futballstadion épült fel 2010 óta, időrendben az első Felcsúton, aztán Debrecenben, Ferencvárosban, Gyirmóton, Szolnokon, Mezőkövesden és végül Balmazújvárosban. A végső szám persze ennél sokkal nagyobb lesz, az aktuális tervek szerint összesen 32 stadionberuházás valósulhat meg 2020-ig! A nézőszáma egy-egy meccsnek tragikus! Akkor meg kinek és minek épülnek ezek a stadionok. Erről bővebben ír az Átlátszó itt: https://atlatszo.hu/2016/04/22/stadionlaz-1-resz-eddig-40-milliard-forint-kozpenz-ment-el-az-elkeszult-het-stadionra/
Ha már a kutyát sem érdekli a magyar foci, akkor a kormány akár bérbe is adhatná mindenféle külföldi diktatúráknak a stadionokat. Azok szeretik alternatív célra felhasználni az arénákat. Pinochet hatalomra jutása után koncentrációs táborrá alakíttatta a santiagói stadiont és negyvenezer ellenzékit gyűjtött be oda. Mao és Kadhafi nyilvános kivégzéseket rendezett a stadionokban. A legmorbidabb,a beteg lelkű az Egyenlítő-Guinea diktátor Nguema volt, aki 1975 karácsonyán 150 politikai foglyot állíttatott kivégző osztag elé a Santa Isabel focistadionban úgy, hogy a vicc kedvéért Mikulás-ruhába öltöztette őket.
Az írásban előforduló tények bármilyen egyezése a magyar valósággal csupán a véletlen műve!
