Mindjárt az elején szeretném elmondani, hogy nem vagyok fociellenes, de jobban örülnék annak, ha a miniszterelnök kedvenc sportja a sakk, vagy a lengőteke lenne. Azt már tudom, hogy Magyarország bármit meg tud rendezni, kivéve focivébét, mert ahhoz nincs elég stadion! De lesz! Meg a környéken is! De fasza!

A kormányzat egy szlovák másodosztályban szereplő csapatnak a Komáromi Football Klubnak ad nagyjából 1,8 milliárd forintot stadionfelújításra!!! 

Ezen kívül 413,2 millió forintot kap a Székelyföld Labdarúgó Akadémia és az alközpontjai. A pénzből a hiányzó működési költségek fedezése mellett új műfüves pályák is épülnek majd.

Mi van??? Ja, hogy így működik a sportmanipuláció!

A sportpropaganda értékét a 20. században Mussolini ismerte fel. Az 1938-as focivébé döntőjébe a „győzelem, vagy halál” jelmondattal küldte az olasz válogatottat. Az eredmény Olaszország-Magyarország 4:2 lett. A győzelem után Mussolini ezt mondta: a sportolók magukban hordozták a fasiszta értékrendszer eredményeit: a harmóniát, a rendet, a fegyelmet és a bátorságot. A kommunista diktatúrákban inkább a tömegsport irányába mozdultak el a politikusok. A „sport mindenkié” elvnek megfelelve igyekeztek a lakosságot az optimális fizikai állapotba hozni (egy újabb harc kitörésére készülve).  A sporttal kitűnően tudták gerjeszteni az idegengyűlöletet és így manipulálni a tömegeket.

1952-ben a Helsinki olimpián Magyarország a 16 aranyérmével az éremtáblázat harmadik helyén végzett. A Szabad Nép vezércikke ezt így kommentálta: „ A magyar sport nagyszerű eredményeinek ugyanaz a magyarázata, mint a szovjet sportragyogó olimpiai rajtjának, a dolgozó nép felszabadulása ezekben az országokban. Vaknak kell lenni annak, aki nem látja az összefüggést az új szocialista városok építése és a tizenhat olimpiai bajnoki érem között”.

A magyar fociválogatott tehetségesnek mondott kapitánya, Dzsudzsák 2010-ben ezt nyilatkozta: hidegen hagyja a politika, de szívesen szerepel a Fidesz plakátjain, ha ezzel ráirányíthatja a figyelmet a sport, a labdarúgás jelentőségére. „Nekem mindegy, ki van hatalmon, ha végre épül Debrecenben vagy Budapesten stadion, amiben a Loki vagy a válogatott európai körülmények között szerepelhet”

Eddig hét futballstadion épült fel 2010 óta, időrendben az első Felcsúton, aztán Debrecenben, Ferencvárosban, Gyirmóton, Szolnokon, Mezőkövesden és végül Balmazújvárosban. A végső szám persze ennél sokkal nagyobb lesz, az aktuális tervek szerint összesen 32 stadionberuházás valósulhat meg 2020-ig! A nézőszáma egy-egy meccsnek tragikus! Ha már a kutyát sem érdekli a magyar foci, akkor a kormány akár bérbe is adhatná mindenféle külföldi diktatúráknak a stadionokat. Azok szeretik alternatív célra felhasználni az arénákat. Pinochet hatalomra jutása után koncentrációs táborrá alakíttatta a santiagói stadiont és negyvenezer ellenzékit gyűjtött be oda. Mao és Kadhafi nyilvános kivégzéseket rendezett a stadionokban. A legmorbidabb,a beteg lelkű az Egyenlítő-Guinea diktátor  Nguema volt, aki 1975 karácsonyán 150 politikai foglyot állíttatott kivégző osztag elé a Santa Isabel focistadionban úgy, hogy a vicc kedvéért Mikulás-ruhába öltöztette őket.