Minden, amiről beszélni kell...

Őszinte vagy bunkó?

2016. december 20. - A Polgi

southpark.jpg

„Trump győzelme után több politikus a világban és itthon is úgy reagált, hogy a nyugati civilizáció kiszabadul az ideológiai fogságból, a politikai korrektség megbénító kényszeréből, visszatér a realitáshoz, az egyenes, őszinte beszédhez, a pragmatikus gondolkodáshoz.”                                                                                                               (hvg.2016.11.17. 10. oldal )

Persze, idézhetnék máshonnan is, hogy végre lehet szabadon beszélni! Elszomorodom, hiszen eddig is lehetett. Az lenne a gond, hogy meg kell( ene) válogatni a szavakat, amivel a nyilvánosság elé lépünk? Hogy gondolkodás nélkül nem mondhatunk, amit akarunk?

Igen, ennyi! Attól leszek vagány, hogy mindenkit elküldök a francba, majd megmondom a tutit? Igen, azt is tudom, hogy mindenki az egyszerű és egyértelmű üzeneteket, mondatokat, kijelentéseket kedveli. Politikusoktól, hivatásos problémamegoldóktól és persze akár a saját szüleitől is.

Mi ezekben a közös? Hát annyi, hogy ne kelljen gondolkodni. A válasz világos, egyértelmű és még az agyunkat fárasztani sem kell. Csakhát…..Hol is kezdejem?

Éveken keresztül a közélet arról szólt, hogy bármilyen megszólalással figyeljünk arra, hogy ezzel másokat ne bántsunk meg. Amikor én még kisgyerek voltam azt mondtuk a mozgássérültre, hogy nyomorék, az agráriumban dolgozóra, hogy paraszt, az afroamerikaira, hogy néger. Ugye érezzük, hogy ezek már manapság nem állják meg a helyüket? Nem tilos ezeket a szavakat használni, és bárki használhatja is, amennyiben kizárólag magára vonatkoztatja, és nem általánosít. És lehet belőle viccet is csinálni, de szerintem jobb az, ha azt sem. Miért lenne jó vicc az, ami más kárára poénos? Értem én, hogy ez itt eléggé hasbaakasztós álkérdés volt, de valahol el kell kezdeni. Azt hiszem, hogy otthon. Amikor a reggeli dugóban araszolunk az autóval és valaki be akar tolakodni elénk, akkor nem leköcsögözzük, hanem csak legyökerezzük, és talán még be is engedjük – ez nem kötelező! Ez már fejlődés, hiszen oké kitört az indulat, meg a káromkodás, a feszültség levezetődött, szerencsére semmi bajunk nem lett, ugyanúgy állunk a dugóban, de legalább a saját, és gyerekünk lelkét, ha ő/ ők is a kocsiban vannak- nem mérgeztük.

Ez most olyan szépen hangzik!

Mi egyszerű, magyar földi halandók javulunk. „ Szépen” káromkodunk, kihasználva annak testünkre gyakorolt pozitív hatását – kiadjuk a feszültséget. De a választott vezetőinktől mást szeretnénk – remélem, nem csak én. Tudom, nem ennek van itt az ideje, hogy az elfogadásról, megértésről, előítéletmentességről szóljak. Az elmúlt másfél évben dőlt ránk mindenhonnan a gyűlölet. És nem volt benne semmi szépítés, egyenesen, direktben kaptuk. Mindannyiunkra hatással volt. Úgy érezzük, hogy mindenki, tényleg mindenki, nekünk akar rosszat. A szomszéd néni, a boltos, az ovistárs szülő, a kolléga, az ügyfél, a migráns, a szomszédos országok, egész Európa, és végül az egész világ. Tudom, tudom, ez az érzés nem magyarfüggő, bármelyik nemzet szereplői tetszés szerint beilleszthetők. Mert mindenki türelmetlen, nem akar időt fordítani az együttérzésre, segítésre.

Pedig valahol el kellene kezdeni. Már megint csak otthon, a családban, annyival, hogy nem minősítjük a másik cselekedetét, hanem megpróbáljuk megérteni. Csak ennyi, nem elfogadni, megérteni.

A következő lépéshez már több kell. Sajnos agyhasználat nélkül nem lehet megúszni. Ehhez mi szükséges? Értő olvasás, a szövegek értelmezése, és annak a képességnek a kifejlesztése, hogy tudjuk, mikor hazudnak nekünk, mikor etetnek bennünket részigazságokkal, mikor vernek át. Ehhez oktatás kell, meg vitakultúra, meg az, hogy mondanivalónkat egyértelműen, érthetően ki tudjuk fejezni. Ja, igen és ezt úgy, hogy nem bántunk meg vele másokat. Akkor sem ha azt gondoljuk vicces, és nem butaszőkenőzünk, meg hülyenyuggerezünk, vagy vénfaszozunk.

Hogy jön ide Trump?

A világ sokkal bonyolultabb annál, hogy csak jók és rosszak legyenek benne. Ezért a probléma megoldása sem azzal kezdődik, hogy azt mondom sokszor, hangosan és magabiztosan, összekacsintva a hallgatóságommal, hogy a másik ……………..!- tetszés szerint bármi beilleszthető.

Szóval, tanulásra fel!

A bejegyzés trackback címe:

https://apolgi.blog.hu/api/trackback/id/tr2012048173

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.