Minden, amiről beszélni kell...

Sződliget Angyala

2017. január 23. - A Polgi

ange.jpg

Vannak csodák. És vannak csodálatos emberek, akik csodákat tesznek. Itt élnek közöttünk, de nem tolakodnak előre. Nem akarnak kitüntetést, elismerést, dicsőséget. Egyszerűen csak segíteni akarnak. Lehetőleg úgy, hogy jótékony homály fedje a nevüket.

Én egy szerencsés ember vagyok. Megismertem egy Angyalt, aki hús-vér és emberi szeretetből összegyúrt Angyal. Aki nem szeretné, ha bárki tudná, hogy ki Ő, és mit tesz.

Angyali üzenettel talál meg minden karácsony előtt. Arra kér, hogy értesítsek két, néha három családot arról, hogy a helyi kisboltban tizenötezer forint erejéig vásárolhatnak azt, amire szükségük van. Az tény, hogy az Angyaloknak sem megy mindig egyformán. Egyszer fenn, máskor lent. De amikor alul van, akkor sem fogy ki belőle a szeretet és a tenni akarás. Másokért. Olyan emberekért, akiket még csak nem is ismer. Nem akarja látni az arcukon a hálát, amikor eljut hozzájuk az üzenete.  Sosem beszéltem Róla, és ez az Angyal sehol nem dicsekszik, nem posztolja, nem kérkedik tettével. Mert nem azért teszi. A saját lelkiismerete diktálja, és csak annak akar megfelelni. Még sosem kérdőjelezte meg a döntésemet, bízik a polgi választásában, mert Ő egy Angyal, aki hisz a jóban. Ameddig ilyen Angyalokat ismerek, engem sem hagy el a remény, a hit. Valahol még itt van köztünk a jóság, a szeretet. 

A bejegyzés trackback címe:

https://apolgi.blog.hu/api/trackback/id/tr5712147515

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.