Minden, amiről beszélni kell...

A Juhász brothers meghódítja Milánót!

2017. március 06. - A Polgi

 

17122164_1263205887089008_1526855582_o.jpgVan három olyan európai város, ahova úgy juthatsz el egy szegedi vonatjegy árából, hogy reggel mész és este jössz. Ilyen klasszikus városlátogatást tehetsz Brüsszelbe, Eindhovenbe és Milánóba. Vajon elég nyolc óra arra, hogy megismerj egy várost? A felmérések szerint sok ember el sem hiszi, hogy létezik ilyen. Erről szól a következő blog bejegyzésem.

Hajnali három óra. Csörög az ébresztő óra! Indulni kell. Négykor felveszem Újpesten a testvéreimet. Ötkor leadom az autót a reptéri parkolóba. Fél hatkor kapuzárás. Hatkor indul a gép Milánóba. Félálomban még egy ideig nézem ahogy a légikisérő bemutatja a mentőmellény használatát, de mire a gép eléri az utazó magasságot, már hátracsuklik a fejem és horpasztok. Hiába no, korán keltem. Valamivel nyolc után landolt a gép Malpensán. Rendbe szedem a vonásaimat - ami a szokatlanul korán kelő ötven feletti férfiaknál kilátástalan küzdelem - és kilépek a talján napfényre.

Ha Rómában vagy, tégy úgy, mint a rómaiak” - tartja a mondás, és valóban ez a lehető legjobb tanács, ha igazán meg akarod ismerni a várost. És hát hol lehet a sok milánóival a lehető legszorosabb viszonyba kerülni? Természetesen a tömegközlekedés az, ami összehoz velük. Malpensáról vonat indul az 59 kilométerre lévő Milánóba. A vonatjegyet megveheted kasszánál, vagy automatából. A retúr jegy ára 20 euró. A vonat Milánó központi pályaudvarára érkezik. Innen a sárga színű metróval jutsz el a Dóm térre. Nem érdemes bliccelni, mert 4,50 –ért vehetsz olyan napijegyet, amivel korlátozás nélkül utazhatsz minden tömegközlekedési eszközön. Az a pillanat, amikor feljössz a föld alól és azt érzed, hogy rád omlik a templom, na az nem semmi! A dóm 650 évig épült és 1965-ban adták át. Ennek ellenére most is dolgoznak rajta. Képzeljétek el azt a kőfaragó családot, aki mondjuk az 1400-es években belekerült a bizniszbe! Emberöltőkön keresztül éltek a templomépítésből. Milánó az európai divat egyik fővárosa. A dóm melletti utcákban minden olyan divatmárkának van üzlete, amely számít. Nem is egy! Ezt nem is értem. Minek három Prada bolt egy városba? Ráadásul két kilométeres sugarú körben. Ha átsétálsz a passzázson, Leonardó szobrához érsz, amely egy jellegtelen épületet figyel. Amilyen szürke kívülről, annyira színes lehet belül. Hiszen ez nem más, mint a világhírű Scala. Ha már csömört kapsz a kultúrától, akkor indulj el a metróval a végállomásra, ahol átszállsz az 561-es buszra.

Néhány megálló és ott állsz az Alfa Romeo múzeum előtt. 12 euró a beugró. Láttál már Alfa emblémát közelről? Mi ez a horror? Embert eszik a kígyó! Érdekel az a dolog!

alfalogo.png

fullsizerender_5.jpg

Hogy is volt ez? A történet 1907-ben Nápolyban kezdődött. Ugo Stella és Alexandre Darracq megbeszélték, hogy autógyártásba kezdnek. Három évig volt felhőtlen a barátság, majd felbontották az együttműködést. Stella átköltöztette a vállalkozást Milánóba, ahol ALFA (Anonima Lombarda Fabbrica Automobili), vagyis névtelen lombardiai autógyár néven kezdte meg a működést. Nem futott jól a szekér, mert tíz év múlva Nicola Romeo felvásárolta a vállalkozást, és Alfa Romeo névre keresztelte. Kellett valami ütős jelvény az autó elejére! A míves emblémát egy helyi mérnök tervezte. Az ő ötlete volt, hogy milánói szimbólumokat használjanak fel. Éppen villamosra várt a Piazza Castellón, amikor megpillantotta a Filarete torony tetején lévő, embert lenyelő, koronás, sárkányfejű kígyót, a Visconti család címerállatát, amely a kerek alakú logó közepébe, Milánó város zászlaja, a fehér alapon piros kereszt mellé került. Na de mi ez a kígyós dolog? A címertan szerint a kígyó a ravaszság szimbóluma. Ezek szerint az Alfa embléma egy erkölcsi példa arra, hogyan falja fel a testet és a lelket a gyarlóság. Na, ezt sem gondoltam volna!

Tényleg, nekünk miért nincs hazai autógyárunk?

Jelez a gyomrom, enni kellene valamit! Kiadós és olcsó az Amszterdam Chips. Mindössze 4 euróért kapsz egy nagy adag sült krumplit válaszható, mondjuk mexikói szósszal. De éppen ideje vissza indulni, mert legkésőbb a nyolcas vonattal menni kell a reptérre. Még egy pillantás a kivilágított dómra, a hullámzó tömegre a szép olasz nőkre és a Juhász fivérek indulnak haza. Tíz perccel tíz után indul a gép hajnali egykor már ágyban vagyok. Piszok jó volt minden, de miért kellett nekem vasárnapi repjegyet vennem? Nyűgös leszek a hétfői munkanapomon. De számoljunk! A vasárnapi jegy volt a legolcsóbb. Oda-vissza kijött kilencezerből. Belépőkre, helyi utazásra, kajára elköltöttem még további tizenhétezer forintot. Egy milánói vasárnap repülővel, alfákkal és a testvéreimmel huszonötezerért. Hát nem megéri?

A bejegyzés trackback címe:

https://apolgi.blog.hu/api/trackback/id/tr7512317375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.