Minden, amiről beszélni kell...

Miért éppen Albánia?

2018. június 27. - A Polgi

alban.JPG

 

Tirana és Budapest között légvonalban 690 kilométer van. Harmad akkora, mint Magyarország és harmad annyi lakosa van, akiknek a havi nettó átlagfizetésük: 87 ezer forint. Fővárosa: Tirana. Albán a nyelvük, 70 százalékban muzulmánok.

Egyébként érti valaki, hogy az iszlám ellen hadakozó kormányunk miért írt ki pályázatot új desztinációk létesítésére, olyan országokba, ahol muszlim az államvallás? De egyszer végre te is járhatsz jól! Gombokért eljuthatsz repülővel Koszovóba, Boszniába, Macedóniába és Albániába. A propagandán nevelkedett honfitársam biztosan csodálkozni fog azon, hogy nagyítóval kell keresni egy csadoros nőt. Egy mecsetben a közös imán sincsenek többen, mint bármelyik átlag magyar templomban. Az embereknek a vallás nem opció. Nem a túlvilágon akarnak jól élni, hanem itt akarnak megélni. Kedvesek, segítőkészek. Ne parázz! Ha már századszor is megvolt édeserdély és a Balatont nem tudod megfizetni, akkor irány Albánia.

A mai Albániában az egyik legeladhatóbb árucikk, az albán származású Teréz Anya. Így nem csoda, hogy a tiranai reptér neve Nene Teréz. Ez a reptér mindössze 17 km-re van a fővárostól. A reptér modern és kihalt. Látszik, hogy nem egy felfedezett helyre érkeztünk. A Rinas Expres buszai a kijárattal szemben lévő parkolóból óránként indulnak és egy fél óra alatt beér a központi térre, amelyet a nemzeti hősükről, Szkender bégről neveztek el. Egy jegy 250 Leke. Fontos tudni, hogy a buszjegyet, legyen szó városi buszról, vagy turista buszról, mindig a buszon lehet megvenni. Egy járaton ketten teljesítenek szolgálatot. A buszsofőr és a kísérő. A kísérő - aki rendszerint egy jól láthatósági mellényben van – figyeli a fel és leszálló utasokat. Folyamatosan mozgásban van, megy a busz elejétől a végéig, majd vissza és közben árulja a jegyet. Egy jegy 40 lekébe kerül. A kísérő biztosítja a rendet a buszon. Szükség esetén jelzi az ülő utasnak, hogy adja át a helyet az idős embernek, vagy leszállítja az ittas, dülöngélő utastársat.

A városnézéshez nem kell messzire menni, mert egy két kilométer sugarú körben minden megtalálható. A főbb látványosságok: Skanderbeg tér. A tér talán legrégibb épülete az Ethem bég Mecset, mely 1821-ben készült el. A mecset igazi különlegessége, hogy belsejét freskók borítják, melyeken fák, vízesések, folyók, épületek és hidak szerepelnek. Az ilyen csendéletek igazi ritkaságnak számítanak az iszlám művészetben. E miatt a mecset meglátogatását annak is ajánlom, aki egyébként a Balkánon vagy Törökországban már kicsit telítődött az egyszerűbb oszmán-kori mecsetekkel. A mecset mellett áll az 1822-ben elkészült óratorony. A 38 méter magas épület a legmagasabb tiranai épület volt elkészültekor. A muszlim többségű városokban gyakori nevezetesség az óratorony. A nyugatibb, keresztény városokban jellemzően az órák a templomtornyokon voltak, ám erre a karcsú, kerek alakú minaretek nem voltak alkalmasak, így ezekben az országokban jellemzően külön óratornyokat emeltek. Az óratoronytól nem messze, egy talapzaton réz emléktábla örökíti meg – magyarul is - Skenderbeg és a mi Hunyadi Jánosunk legendás szövetségét. A mecsetbe ingyenes a belépő, de ne felejtsd el a bejáratnál levenni a cipőd és elhelyezni a cipőtároló rekeszben. Rövid séta a Bloku negyedben - Enver Hodzsa idejében a hatalmon lévő elit lakhelye volt- hangulatos kávézók, éttermek színhelye. Ez már nem is egy különálló negyed, hanem a város szerves része. Itt található Enver Hodzsa háza. Kicsit úgy vannak vele az albánok, hogy sem megenni, sem kiköpni nem tudják. A ház üresen áll, a kertkapukon egy-egy lakat, de sehol egy jelzés, egy tábla arról, hogy itt élt a nemzet atyja. Ha éhes vagy, akkor térj be egy pékségbe. Nagyon tudnak sütni az albánok! Nem hiába terjednek el nálunk is az albán pékségek. Átszámítva száz forint a byrek (ejtsd bürek), ami egy rétestészta jellegű pékáru. Ebbe a kis tésztás-táskába húsokat, spentótot, vagy sajtot töltenek és melegen tartják! Félnapig simán kihúzod vele.

 

Utazás Krujába, Észak-Albánia egyik legnagyobb városába, mely tele van a történelem nyomaival és egyben az albán nemzeti hős, Gjergj Kastrioti, azaz Skanderbeg szülővárosa. Az utazást a szökőkutas (felújítás alatt) körforgalomnál található buszpályaudvar megkeresésével kezdem. Végigsétálva az I Zogu Zi.királyról elnevezett sugárúton (vagy felszállsz a helyi járatú buszra, ami a Skanderbeg térről indul és Kamez feliratú) és a Karl Topia térre, vagy máshogy mondva a RING Centerhez érsz Itt fordulj el jobbra, a városból kivezető úton (erről jöttél tegnap a reptérről) és alig ötven méter múlva egy az útról nyíló udvarhoz érsz, ahol 15-20 személyes mikrobuszok állnak. Itt is vannak kocsikisérők! Az utcán állva hangosan kiáltják a célállomás nevét. Kruje valahogy így hangzik: „KRUZS, KRUZS, KRUZS" :) Mivel sokan, sokfélét kiabálnak, nem árt kérdezni. Szívesen veszik, ha kérdezel és alig várják, hogy segíthessenek! Krujéba közvetlenül csak három óránként megy a busz, de Fruse Krujéba félóránként indul a járat. Jó lesz az, hiszen onnan egy másik kisbusszal eljuthatunk a várig. Amikor megtelik a busz, akkor van indulás. A menetjegyet a kocsikísérőtől kell megvenned és 200 lekébe kerül. A busz lassan vánszorog. Megáll nem csak a buszmegállóban, de akkor is, ha egy járókelő kézzel int neki. A leszállás is hasonló módon megy. Szólnak a kocsikísérőnek, hogy az autópálya melyik szakaszánál akarnak leszállna. A kocsikísérő továbbítja a buszsofőrnek az infót, az pedig ott áll meg, ahol kérik. Mindent az utasért! A busz ablakából azt figyelem, hogy lépten-nyomon autómosók vannak. Na nem a beállok a pörgő kefék közé típusú, hanem a slagos, szivacsos kézi mosók. Nem is látni koszos autót sehol. A tájról ez nem mondható el. A szél viszi a nejlonszatyrokat, a patakmedrek tele vannak lerakott szeméttel. Utána olvasva azt találtam, hogy ez a népi ellenállás jele. Enver hodzsa idején ugyanis a kommunista szombatokon kötelező volt az embereknek kivonulni szemétszedésre. Enver halála után a szemeteléssel mutatták ki a szabadságvágyukat az albánok, ami azután meg úgy maradt. Folyamatosan emelkedik az út. A szédülősebb utasok mereven néztek maguk elé, ugyanis nem jellemző a szalagkorlát, így szabadon lelátni az ötven méteres szakadékokba. A busz végállomása a várhegy alján van, ahonnan egy kellemes sétával érhetünk fel a várba. Séta közben bőven van néznivaló, hiszen egy kirakodóvásáron visz keresztül az út. Van itt minden! Hógömb, népviselet, skanderbeg konyak. A vár jó állapotban megmaradt részében alakították ki Skanderbeg múzeumát (belépő 200 lek). A több emeletes, tágas épületben minden Szkander bégről szól: a törökök elleni honvédő harcáról. Érdekes, hogy eredeti nevét (Kasztriota György) nem használják. A második és harmadik emelet között nyílik egy nagy terasz, ahonnan a tengerig ellátunk. A harmadik emeleten a bég levelezését, diplomáciai kapcsolatait mutatják be. Itt található Hunyadi arcképe is. A várudvar másik felén az Etnográfiai Múzeum van. Ez már kicsit turista lehúzós, de ha már ott vagy, ennyit (300 lek) megér. Egy régi albán család lakóháza volt eredetileg, annak berendezését láthatjuk. A földszinten különböző mesterségek, paraszti tevékenységek eszközeit mutatják be, az emeleten a lakószobákat: a fogadószobát, a férfiak és a nők szobáját, a konyhát, fürdőt.

Egynapos program a tengerparti város, Durres megtekintése. Az egykor Durrazzo néven ismert város Albánia egyik legősibb települése. A már említett buszudvarból indult a buszom. Az utazás ára 200 leke. Időtartama nem több, mint fél óra. Durresben a busz a városközpontban, a kikötő előtt tesz le. A tenger vonalát követve juthatunk el a beach-ig. Mielőtt lazulnánk a parton, érdemes megnézni a helyi látványosságokat. Útban a part felé találjuk a velencei bástyát. Legegyszerűbb, ha a bástya mögött húzódó városfal vonalát követjük, egészen egy alacsony kapuig. Ha azon bemegyünk az adriai térség legnagyobb amfiteátrumához érünk, amit egy hatalmas földrengés pusztított el. Már csak egy félkör az, ami felfedezhető. A másik részét elhordták építőanyagnak, illetve házak épültek rá. Nem hiszem, hogy valaha is feltárják. A belépő 200 leke. Ezért kapsz egy római kori fél amfiteátrumot, ülőhelyekkel, és olyan folyosórendszerrel, ahol a gladiátorok felkészültek a harcra. Ebben az alagsori részben láttak fantáziát az őskeresztények is, hiszen a második században templomot építettek ide! Igen, egy amfiteátrum alagsorába. Az oltárkép mozaikja még ma is megcsodálható. Ha a dzsámi irányba lesétálsz a főtér felé, korintoszi oszlopsor maradványai emlékeztetnek egy római fórumra. Ha ez is meg volt, akkor irány a plázs! A homokos részt a part távolabbi részén találod. 500 leke egy napernyő két napozóággyal. Van ott egy étterem, amit a mólóra építettek. A terasza a víz felett van és príma a kilátás a tengerre. Azt gondolnád, hogy egy ilyen hely megfizethetetlen. Cannes-ban lehetséges, de itt egy hallevesért és egy sajtmártásban szervírozott halspecialitásért, lekísérve üdítővel, nem fizettem többet ezer lekénél. Ez 2500 Ft-nak felel meg. Most komolyan! Ugye, hogy nem drága! A parton sétálva látható, hogy a bunkermaradványokból készítenek hullámtörőt. Albániában minden családnak kellett építeni egy bunkert. Lett is, vagy háromszázezer belőle! Ne valami nagyot képzelj el, bár biztosan van olyan is. Két-három ember fér bele kucorogva. Az elején pedig két lőrés található. Érdekes, ezek a diktátorok milyen paranoiásak. Enver hodzsa is meg volt győződve arról, hogy a kapitalisták lerohanják Albániát. Persze az is lehet, hogy az állandó mozgósítással és ellenségkereséssel elterelte a figyelmet a mindennapok nyomorúságáról.

A következő napra hagytam a BunkArt megtekintését. A név alapján azt gondoltam, hogy egy nagyobb bunkerben művészeti kiállítás látható ott. Este, mikor rákerestem az élet Enver hodzsa rendszerében keresőszóra, akkor dobta fel a google azt infót, miszerint 2014-ben nyitották meg ezt a kiállítást. Néhány kép és láttam, ha ezt kihagyom, semmit nem fogok megérteni Albániából. Indulás a Skanderbeg térre. Ott megkerestem a Porcelani-ba tartó buszt, majd megfizettem a 40 lekét a jegyre. Érdemes a végállomásig menni, majd tovább egy megállót (körforgalmi járat) és közvetlenül a BunkArt előtt tesz le a busz!  Mikor átballagsz a nyolcvan méteres alagúton, ami a bejárathoz visz, már érzed a hely szellemét. Ezeknek a Tirana melletti hegyeknek a gyomrát, jellemzően rabokkal vésette ki a kommunista rezsim. Ez nem volt nehéz, hiszen nem volt olyan albán család, ahonnan legalább egy családtag ne lett volna politikai fogoly. Ha nem látja az ember, el sem hiszi, hogy ilyen van! A bejáratnál 500 lekét kérnek el belépőjegyre, de ne sajnáld kifizetni! Felejthetetlen élmény lesz! Amikor áthaladsz két egymást követő, közel 12 cm vastag betonajtón, majd még három vasajtón, akkor már érzed, hogy ez egy különleges hely lesz. Albánia Hruscsov „megalkuvó” és Sztálint nem kellőképpen "tisztelő" politikája miatt szakított a Szovjetunióval, majd tizenöt évnyi szerelem következett Kínával, ám ennek is vége lett, az ország a hetvenes évek közepére már teljesen el- és bezárkózott. A lelakatolt ország vezetője felkészült az imperialista invázióra, és olyan földalatti négyszintes, atombiztos főhadiszállást épített, ahova nem csak Enver kormánya, de az Albán országgyűlés is befért Hogy ne unatkozzanak, egy háromszáz fős mozi terem is a rendelkezésükre áll. Az egymás után sorakozó cellákban megtekinthető Enver irodája, a kormány tanácskozó terme, de látható egy szocializmusbeli lakás berendezése is ugyanúgy, mint a kínzó kamrák, vagy az elektromos határzár bemutatója. A híradástechnikai részlegen szívemet melengette a korabeli hi-fi toronyba épített videoton márkájú rádió!  

Ha már itt vagy próbáld ki a helyi libegőt. A BunkArt kijárattól jobbra, mintegy 300 méterre található az alsó állomás. A Dajti nevű 1600 méteres hegy 1100 méteren található balkonjára visz fel, ahonnan csodálatos kilátás nyílik innen a városra. A levegő hőmérséklete akár tíz fokkal is frissebb, mint odalent. 800 leke egy oda-vissza jegy. A felső állomáson minden van, ami szem-száj ingere. Kávézó 360 fokos kilátással, étterem, szabadidőpark felnőtt és gyerek játszótérrel.

És ha még mindig van kedved utazni, akkor vár Berát, az ezerablakos város. Nagyon korán kell indulni ahhoz, hogy egy kis szeletét lásd annak a csodának, ami egyébként a világörökség része. A busz a sasos (azaz a városból kifelé a második) körforgalomtól indul óra harminckor. Ide is a Kamez – Quender (azaz centrum) feliratú helyi járatú busszal érdemes kijönni, mert gyalog nagyon messze van és 40 leke nem pénz érte.  Az utolsó busz Berátból vissza Tiranában 15.00 órakor! 400 lekét kérnek ezért 2,5 órás útért. Ha megérkezik a busz a beráti terminálba, át kell szállni a helyi járatra, ami 30 lekéért visz be a történelmi városrészbe. Egyes elbeszélések szerint a várhegy megmászása közel háromórás program, ezért ezt idő hiányában kihagytam. Leírások szerint közel harminc görögkeleti templom volt itt Berát fénykorában. Ebből 10 még ma is eredeti állapotában látható. A várnegyed – belső terét tekintve – leglátványosabb temploma az 1797-ben épült, háromhajós Mária mennybemenetele székesegyház. Gyülekezeti terében megőrizték a magas művészi értéket képviselő faragott szentélyrekesztőt (1811) és annak ikonosztázát, valamint a hasonlóan mívesen faragott stallumokat, szószéket és püspöki trónt. A padlón színezett kőlapokból kirakott szimbolikus napábrázolás látható. Ebben a templomban találták meg 1968-ban a páratlan értékű, 6. századi Berati Bíborkódexet és a 9. századi Anthimi Aranykódexet. Ha megéheztél, ajánlom neked a buszterminálon található helyi gyorsbüfét. 300 leke/fő áron megebédelhetsz.

Amit Albánia az elmúlt húsz évben elért, arra nagyon büszkék lehetnek. Ne feledjük, ez az ország a második világháború után lényegében a feudalizmusból ugrott át a kommunizmusba. Mert itt valóban kommunizmus volt, a keményvonalasból, az Európa-szerte rettegettből. Ha csak Albániát nézzük, a lakosság száma körülbelül 3,2 millió. A környező országokban rengeteg albán él, ennek történelmi oka, hogy 1912-ben az Osztrák-Magyar Monarchia elismerte Nagy-Albániát, de a balkáni háborúkat követően a bolgárok, a görögök és a szerbek albánok lakta területeket csatoltak magukhoz, így a szkipetárok a függetlenség érdekében kénytelenek voltak beérni a feleannyi területtel.

A fent említett 3,2 millióból sok százezer külföldön (elsősorban Olaszországban) dolgozik vendégmunkásként és a hazautalásaik jelentősen hozzájárulnak az albán gazdaság teljesítményéhez. A hazautalt keresetek kapcsán a következő a stratégia: amint összegyűlik a kellő pénz, az otthoniak földet, telket vesznek. Ha ez már megvan, ismét gyűjtenek és elkezdik építeni a moteleket, szerencsésebb esetben szállodákat. Ezért, elsősorban a tengerparti részen, úton-útfélen félkész, épülő szállodák, panziók láthatóak és mindenki céljai között szerepel az idegenforgalom, a turizmus, bízva a 360 kilométernyi tengerpart és az egyéb páratlan természeti szépségek nyújtotta lehetőségekben. Csak remélni tudom, hogy beszámolómmal sikerült elhelyezni Európa térképén ezt a sokat szenvedett, de nagyon élni tudó és élni akaró országot. Nem csodálkoznék, ha a heti kétszeri repülőjáratot kihasználva magyar családok akár már az idén az Albán tengerpartot részesítenék előnybe, mondjuk Horvátország helyett. Megéri! Fele annyiból ki lehet hozni dupla akkora élményekkel!

 

Albánia hivatalos fizetőeszköze: a lek ( 1 lek (ALL) = 2,52 forint (HUF)

Nagyon hálásak, ha néhány szót tudsz a nyelvükön. Íme a leggyakoribb kifejezések.

Köszönöm! – Falemderit!

Igen – Po

Nem – Jo

Számla – Faktura

Kérem – Julutem

Jó napot! – Mirdita!

Ez mennyibe kerül? – Szakuston?

Hús – Mis

Tenger gyümölcsei – Fruta e detit

Hal – Pesk

Rák – Karkalec

Malac – Gici

Bárány – Tyengyi

Sör – Birrö

Pálinka – Raki

Víz – Ujö

Buborékos víz – Ujö me gaz

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://apolgi.blog.hu/api/trackback/id/tr8114076709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval balcán bircaman · http://bircahang.org 2018.06.27. 11:22:01

Az albánok számára a vallás második helyen áll, ők elsősorban albán nacionalisták és nem muszlimok.