Vannak csodák. És vannak csodálatos emberek, akik csodákat tesznek. Itt élnek közöttünk, de nem tolakodnak előre. Nem akarnak kitüntetést, elismerést, dicsőséget. Egyszerűen csak segíteni akarnak. Lehetőleg úgy, hogy jótékony homály fedje a nevüket.

Én egy szerencsés ember vagyok. Megismertem egy Angyalt, aki hús-vér és emberi szeretetből összegyúrt Angyal. Aki nem szeretné, ha bárki tudná, hogy ki Ő, és mit tesz.

Angyali üzenettel talál meg minden karácsony előtt. Arra kér, hogy juttassam el egy sződligeti kisgyermekes családnak a szeretetcsomagot, amiben pl. egy 20.000 forintos élelmiszervásárlási utalvány is van. Egyszer fenn, máskor lent. De amikor alul van, akkor sem fogy ki belőle a szeretet és a tenni akarás. Másokért. Olyan emberekért, akiket még csak nem is ismer. Nem akarja látni az arcukon a hálát, amikor eljut hozzájuk az üzenete.  Sosem beszéltem róla, és ez az Angyal sehol nem dicsekszik, nem posztolja, nem kérkedik tettével. Mert nem azért teszi! A saját lelkiismerete diktálja, és csak annak akar megfelelni. Még sosem kérdőjelezte meg a döntésemet, bízik a polgi választásában, mert Ő egy Angyal, aki hisz a jóban. Ameddig ilyen Angyalokat ismerek, engem sem hagy el a remény, a hit. Valahol még itt van köztünk a jóság, a szeretet.