Minden, amiről beszélni kell...

Miért éppen Grúzia?

2019. július 22. - A Polgi

Grúzia a csodálatos.

Hová mész? Grúziába? Az meg hol a fenében van? Ez volt az általános vélekedés, amikor az ismerőseim megtudták úticélunkat. Ezért írom most le, hogy milyen is az ismeretlen Grúzia. Szeretném felhívni a figyelmet arra, ha valaki nem szereti az egzotikus országokat, pláne nem akar akár fele annyiból kijönni, mintha Balatonra menne, az ne is olvassa tovább! 

A repülő 23.55 kor indul Budapestről és hajnali 5 körül érkezik Kutaiszibe. Nem kell megijedni. Csak három órás az utazás, de hozzá kell adni azt a +2 órát, ami az időzónák miatt van. Ahogy kilépsz a reptéri váróban szemben találod a Georgian Bus standját, ahol 20 Lariért úgy vásárolhatsz buszjegyet Tbilisziben, hogy azért akár kártyával is fizethetsz. Egy Larit pillanatnyilag 106 forintot ér. Azért jobb, ha eurót viszel magaddal és azt váltod át. A közel 4 órás buszút vége Tbiliszi központi tere, a Szent György tér. A közepén egy oszlop, amely tetején talpig aranyban fürdik a délelőtti napfényben a névadó lándzsás lovas, Szent György.

Tbilisziben van elektronikus jegy! 2 Lariba kerül a kártya, amit feltölthetsz a jegypénztárnál és a metrón, buszon, libegőn pedig csak odaérinted az automatához és mehetsz. Ja és csoportosan is használható a kártya. Azt meg félve merem ezután leírni, hogy egy metróutazás 65 forintba kerül. Hány éve is hülyítik a budapestieket az elektronikus jegy bevezetésével? Szintén kellemes meglepetés, hogy a metrómegállók nevei latin betűkkel is ki vannak mindenhol írva, sőt angolul is bemondják a megállók neveit, melyek közül a jelentősebbeket még külön angolosítottak is (például a „Tavisuplebis Moedani” = Liberty Square /Szabadág tér/, a „Sadguris Moedani I” = „Station Square” /vasútállomás tere/ ).  

Rustaveli sugárút (Rust'avelis Gamziri) mentén kezdtük a városnézést. Itt található például a régi Parlament épülete, mely 1953-től 2012-ig adott otthont a grúz törvényhozásnak, amely ezt követően Kutaiszibe költözött. A monumentális épület le sem tagadhatná, hogy melyik kor szülötte, annak ellenére, hogy a sarló-kalapácsos címert már rég leverték a homlokzat tetejéről. Az épület frontján látható 16 oszlopból álló oszlopcsarnok a 16 szovjet tagköztársaságot jelképezi.    

A parlamenttel szemben, a sugárút túloldalán a Kashveti-templomot vehettük közelebbről szemügyre.  A kis grúz ortodox templom neve („Kashveti”) egy régi legendára vezethető vissza, ami szerint egy megbecsült, 6. századi szerzetest megvádolt egy asszony, miszerint a férfi teherbe ejtette őt. A szerzetes azzal védekezett, hogy a szüléskor mindenképpen bebizonyosodik az ártatlansága, mivel a nő mindössze egy követ fog a „világra hozni”. Végül így is lett, így innen ered a templom neve is, mely grúzul „követ szülőt” jelent.  

A Kashveti-templom mögött található az óváros.  A szélén mindjárt belebotlasz a rusztikus, ferde Óratornyba. Az ódon építmény valóban olyan hatást kelt, mint ami a következő pillanatban össze akar dőlni, s látszólag igencsak jól jön, hogy egy masszív vasgerendával meg van oldalról támasztva. Ezzel együtt nekem rettentően tetszett, mintha ha csak egy tündérmese díszletébe csöppentünk volna.

img_0554_1.JPG

 

Innen mindössze pár méterre található a kicsiny Anchiskhati bazilika (ანჩისხატი), mely Tbiliszi legrégebbi temploma – még a 6. században építette Korgasali király fia, Dachi.

Ezt követően a keskeny, de rendkívül hangulatos Shavteli utcácskán sétálva úgy érzed magad, mint Brüsszel belvárosában. Mindenhol kávézók, éttermek és a remek grúz bort kínáló borpatikák. És persze utcazenészek, párakapuk, minden, amit kell.  

Ha itt balra fordulsz – bármelyik utcán - kijuthatsz az impozáns, ultramodern Béke-hídhoz (Mshvidobis Khidi). A Kura-folyó fölött átívelő, kecses, extravagáns híd az üveg és acél szerkezet érdekes elegyét ötvözi, bár állítólag a helyieket leginkább egy intimbetétre emlékezteti, amiről a gúnynevét is kapta. 

Átkelve a hídon a túlpartra, ahol a város egyik legújabb szabadidős területe, a Rike Park terül el. A Grúzia térképének mintájára kialakított parkban az ország egyes régióit jelképező részeket kis gyalogutak kötik össze, de találunk benne mini amfiteátrumot, zenére komponált szökőkutat és egy óriási, ufóra hasonlító épületet, melynek funkciójára azóta sem sikerült rájönni. Innen indul a 4. században épült Narikala-erődhöz menő kabinos felvonó is.   

A felvonó igénybe vehető a Metromoney kártyával, viszont az ára irányonként 1 GEL. Néhány kabin alja üvegből van, amivel egészen félelmetes élmény utazni. Mindössze pár perc alatt felértünk az erődön lévő felső állomáshoz, ahonnan fantasztikus panoráma tárult a szemünk elé. Az erődtől mindössze 5 perc sétaútra található a város alapításának 1500. évfordulójára emelt, 20 méter magas Grúz Anya szobra, amely a grúz nemzeti karaktert hivatott szimbolizálni. A nemzeti ruhába öltöztetett, marcona asszonyszobor bal kezében egy tál bort, jobbjával pedig egy hatalmas kardot tart, előbbit a barátok, utóbbit az ellenségek részére tartogatva. Ha valaki volt már volt szovjet tagköztársaságban, akkor láthatja, hogy mindenhol meg van a helyi anya szobor, legyen szó Belorusziáról, Ukrajnáról, vagy bármi másról. Ez már csak így szokás ezen a tájon.

Másnap Mtskhetát néztük meg. Busszal érdemes menni a Didube metrómegállótól. Félóránként indulnak a járatok a 7 kilométerre fekvő településre és a buszjegy ára mindössze 1 Lari. A városka i.e. 3. századtól i.sz. 5. századig Grúzia fővárosaként funkcionált, mígnem Gorgasali király végleg Tbiliszibe költöztette az ország központját. A grúzok számára mind a mai napig különleges spirituális jelentőséggel bír a hely, mivel először itt, i.sz. 327-ben terjedt el a kereszténység. Már az útról látszik, ahogy a Szvetichoveli-székesegyház magasodik, amely vitathatatlanul a grúz ortodox egyház központja és egyben az ország második legnagyobb egyházi épülete a nemrég elkészült tbiliszi Szameba után. Ez a grandiózus katedrális a grúz templomi építészet fénykorából, a 11. századból származik, s a legenda szerint azon a helyen áll, ahol egykor Krisztus köntösét eltemették. A 18. század vége felé masszív védőfalat húztak a székesegyház köré, kissé erődszerű jelleget kölcsönözve a helynek.

A harmadik napon David Gareja volt a kirándulásunk célja. A buszunk a Szabadság térről indul és mindössze 15 Larit kérnek az oda-vissza útért. A szervező a Puskin szobor oldalában található turista iroda. Annyi buszt rendelnek a 11 órás indulásra, amennyi érdeklődő gyűlik össze. Az út több, mint izgalmas. Először autópályán mentünk, majd autóúton és a legvégén már földúton szeltük át a kietlen sztyeppét. Három órás zötyögés után érkeztünk meg a célhoz. Ezt a kolostor együttest még a 6. századan alapították Szíriából menekülő keresztény szerzetesek. Az évszázadok alatt néhányszor a  barátoknak újjá kellett építeni a kolostort, mert mongolok, Timurék időnként lerombolták, de a mostani 700 éves épületet mar meghagytak valamiért a vad népek. A szovjetek uralma alatt lőgyakorlatok helyszíne lett a kolostor és csak össznépi felzúdulás, a kolostor melletti tüntetés hatására szüntették meg lőterepként használni. A sok emeletes kőbe vájt épületekben ellettünk volna órákat, de sajnos kevés időnk volt így elindultunk a kolostorépület (Lavra) feletti hegyre, ahol a VI. századi kifestett barlangocskák vannak.  Az út sokkal több mászás volt, mint gondoltuk. Valahogy lentről mindig, minden simábbnak tűnik. A sziklák között kanyargó gyalogösvény inkább kijárt volt, mint kiépített. De megmásztuk a hegyet, aminek a másik oldalán is vannak barlangok, de az már Azerbajdzsánhoz tartozik. A csúcsról a kilátás leírhatatlan. A napszítta sztyepp völgyeiben jól látszik a különböző színű kőzetrétegek váltakozása. A vörös színtől a feketén át a zöldig minden szín megtalálható. Egymás felett rétegződve.

img_0556_1.JPG

Még órákig elbámultuk volna, de szólt a sofőr, hogy fél hatkor indul a busz vissza Tbiliszibe. A kaukázusban mindig zajlott a biznisz. A sofőrünk is aktív részese az össznépi társasjátéknak, ezért befordult egy útmenti félig kész étterem udvarába, majd közölte azon sajátos angol-orosz-grúz nyelven, hogy fél óra szünet. Aki enni akart, annak volt hacsapuri, vagy kinkali, aki csak inni, az a csapolt grúz sörrel öblíthetett.hacsapuri_1.jpg

 

kinkali.jpg

 

 

 

A sofőr is evett, de neki nem kellett fizetni. Megjegyzem, ez nem egyedi eset. A következő néhány napot, elhagyva a fővárost és környékét a tengerparton töltöttük. A busz a Didube metróállomástól indul – akkor, amikor tele van. A 300 kilométeres útra a jegy 20 Lariba kerül. Eddig életem legseftesebb buszvezetőjét ismertem meg. Az indulásnál már egy franciaágyat préselt be a csomagtartóba, amit 50 kilométerrel feljebb leadott az út szélén valakinek. Ott felvett egy bontott sebességváltót, ami csomagtartóba való betételéhez 3 utastársam segítségét kérte. Egy türelmetlenebb országban már leordították volna a fejét, de itt csak elnézően mosolyogtak az utastársak. Mert keleten mindig-minden megoldódik.

Batumi érdekesen kétarcú város. Van egy isteni óvárosa, szűk, macskaköves utcákkal és van egy olyan tengerparti sétány, ami Monacónak is büszkesége lehetne. Robbanás előtti a hangulat. A nagy szállodaláncok már ott vannak és már megy az imázsépítés, miszerint Batumi a Fekete tenger Las Vegasa. Igen, kaszinóvárost terveznek, a szerelmeseknek.

img_0572_1.JPG

 

Ne kérdezd hogy lehet ezt összehozni, de láthatóan működik. A kikötő bejáratánál a grúz hercegnő Nino és az azeri arisztokrata Ali fiú 8 méter magas, elektromos motorokkal mozgatott szobra, amelyek 10 percenként váltanak csókot, majd úgy távolodnak úgy el egymástól, hogy hátra sem fordulnak.

A máig ismeretlen író által írt regény hatalmas siker volt, több tucat nyelvre lefordították ezt az 1920-as években játszódó Romeó és Júlia sztorit. A város gyalog bejárható, de a promenádon bérlehető elektromos bringó hintó, kerékpár, vagy amit akarsz. Érdemes esti sétákat is beiktatni, mert a díszkivilágítás a páva minden színében játszik.

img_0586_1.JPG

Ennek ellenére az árak itt is hasonló módon barátiak, mint Tbilisziben. Egy vacsora sehol nem kerül többe egy ezresnél és ebben van egy korsó sör is! Óriáskeréken egy menet 5 Lari és egy tízesbe kerül egy félóráshajókirándulás a part mentén. Hogy milyen kedvesek a Grúzok mi sem példázza jobban, mint az, hogy az apartman tulajdonosa megengedte, hogy este 11-ig maradjunk a szálláson ( éjfélkor indul a busz a pesti járathoz Kutaiszibe) és még ő adott nekünk ajándékot! Itt kóstoltam először a házigazdánk által grúz snickers-nek nevezett Churchkela nevű édességet. A legenda szerint ősidők óta a grúz katonák eledele. A ronda de finom kategóriás utcai snack gumicukorba forgatott magvakat takar, valóban nem kell hűteni és egyszerű tárolni. Elrágcsáltuk, amíg vártuk a gép indulást. Összefoglalva: Ha egy nyugalmas helyre vágysz, ahol megtalálsz mindent, a hegyeket, a történelmet a túltolt tengerparti giccset és a kedves embereket, akkor irány Grúzia. Az emberek először azt mondják: lökött vagy, hogy ilyen ismeretlen helyre mész, de hidd el, valahol belül mindegyik csodálni fog bátorságodért és irigyelni az egzotikumért. Pedig csak Európa egyik kevésbé ismert országába utazol.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://apolgi.blog.hu/api/trackback/id/tr3014974918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Legfelelősebben gondolkodó felelőtlen ember · https://elmenypark.net 2019.07.23. 05:45:44

Az megvan, hogy az index okostojásai következetesen Georgiának nevezik Grúziát? Írtam is az egyiknek, de semmi válasz. Még arra is vetemedtek, hogy leírják azt, hogy georgiai. Ezzel az erővel azt is írhatnák a hazai hírekhez, hogy hungariani.

Artie 2019.07.23. 07:49:21

A 16 oszlop bajosan jelképezheti ez egykori szovjet tagköztársaságokat, mert 17 volt belőlük összesen, 1956-tól a felbomlásig meg 15.

Just sayin'.

bortezomib 2019.07.23. 08:11:04

@Legfelelősebben gondolkodó felelőtlen ember:
szóval sikerült írni is az egyik okostojásnak ahelyett, hogy utánanéztél volna, mi a neve valójában? gratulálok, akkor most az a helyzet állt elő, hogy te vagy valójában az okostojás...

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.07.23. 08:30:11

Egy szebb világ, melyet egyre erősebben támad a liberalizmus.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.07.23. 08:36:26

@Legfelelősebben gondolkodó felelőtlen ember:

Pár éve az éppen oroszellenes grúz vezetés kitalálta: idegen nyelveken ne az orosz eredetű "Grúzia", hanem a görög eredetű "Georgia" név legyen használva.

Ezt persze igen kevés ország vette be, hiszen szinte nincs olyan emberi nyelv, mely idegen államok vezetése alapján alakul.

Sajnos a magyar Földrajzinév Bizottság nevű sóhivatal komolyan vette a grúz kérést. Így ma Mo-on előfordul a "Georgia" név.

Hasonló hülyeséget egyébként már Mo. is elkövetett, még 1989-ben, amikor kitalálta a magyar kormány, hogy az ország neve (Magyar Köztársaság) angolul legyen "Republic of Hungary", miközben nem az a helyes fordítás.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.07.23. 08:48:52

@Artie:

Nem, a szovjet köztársaságok maximális száma 16 volt, 1940-1956 között. A megszűnéskor 15 volt a szám.

A legkisebb szám pedig 4 volt: 1922-1936 között,

Csak a törvényileg elfogadottakat számítva, mert az utolsó időkben egyes más területek is tagköztársasággá nyilvánították magukat, de ezt sose figadta el hivatalosan a szovjet jogrend.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.07.23. 08:55:45

@bortezomib:

Grúzia hivatalos neve საქართველო, Szakharthvelo.

Magyarul Grúzia, ritkán használatos a Georgia is.

Wacunao 2019.07.23. 10:20:29

Kétszer is jártunk ott (tavaly és idén), abszolút egyetértek a posztolóval, nagyon izgalmas, barátságos, jó hely :).

Azt az ufószerű épületet a Rike parkban valamilyen kultúrális központnak szánták, egyik szárnya egy koncertterem, másik meg kiállítócsarnok lett volna. Nem tudom, hogy miért nem használják. (Engem amúgy két női combra emlékeztet - egészen szürreális látvány a közeli intimbetét-híddal...)

Annyi pontosítást hadd tegyek még, hogy a grúz parlament valóban Kutaiszibe költözött 2012-ben, de idén év elején visszaköltözött Tbiliszibe.

Drago Brutic1 2019.07.23. 10:26:21

Elmúlt öt évben kétszer voltam, imádtam.
"Nyugalmas helyre vágysz"- erős túlzásnak érzem. Nevezném inkább kalandosnak, kiszámíthatatlannak, egzotikusnak. Minden csodás élmény és barátságosság mellett lehet sorolni a kevésbé nyugodt élményeket. A kaukázusi temperamentumból eredő vérfagyasztó közlekedési morált (igen döbbenetes baleseti statisztikát) , a tömegközlekedés teljes szervezetlenségét, fél napos futkorászást a pénzt nem kiadó automata miatt, enyhe és leginkább a kommunikáció nehézkességét. Angolul az emberek kb 1%a beszél, de sokszor az orosz sem segít, mert szinte minden grúz írással van. Lehet, hpgy a szűk központban akadt egy két latin feliratos busz, de Tbilisziben egyáltalán nem volt jellemző, a turista ötször meggondolja, felszálljon e egy olyan buszra, amiről semmit nem tud.
Tengerpart - tengeri nyaralásra senkinek nem ajánlanám. Batumi kivételével a part koszos, az infrastruktúra szinte 0, néhol a környezet is lehangoló. Batumit Abházia orosz elcsatolása után kezdték fejleszteni, mert az igazán patinás helyek orosz kézre kerültek. A kb 20 kilométer hosszú proszpekt a tökéletesen funkció nélküli gigantomán épületekkel sem nevezhető családiasnak .
Grúzia az a hely, ahova még biztosan el fogom menni, de a NYugodt jelzőt félrevezetőnek érzem.

Drago Brutic1 2019.07.23. 10:41:03

Európa e Grúzia? Földrajzi értelemben igen. A grúzok körülbelül annyira vonzódik az európaisághoz, mint a magyarok 1989 után. Tbilisziben több Eu-zászlót láttam, mint Budapesten. A grúz mentalitást viszont legalább annyira áll közel a környező országokéhoz (azer, örmény, csecsen), mint az európaiéhoz. . A legnagyobb probléma: Az Eus és Nato csatlakozásuk, általában az európai kapcsolatok fejlesztése az orosz geopolitikai érdekek miatt csak egy álom marad.

Fikalnyik Eugén 2019.07.23. 10:50:00

@MAXVAL bircaman közíró:
"Sajnos a magyar Földrajzinév Bizottság nevű sóhivatal komolyan vette a grúz kérést. Így ma Mo-on előfordul a "Georgia" név."

Pont a Földrajzinév Bizottság nem támogatta, csak elfogadta, hogy a Külügyminisztérium erőlködik a sorosista Szaakasvili kérésére. De akkor még nem volt Soros patás ördög, így mindenkit leszopott a gazdád egy kis pénzért. Azóta más szelek fújnak.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.07.23. 11:07:34

@Fikalnyik Eugén:

A földrajzinevesek dilettánsok, s ez teljesen politikafüggetlen.

A magyar külügy párhuzamosan használja a georgia/grúzia nevet. A gyakorlatban az utóbbit, az előbbit csak a grúzokkal való hivatalos kommunikációban.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.07.23. 11:10:46

@Drago Brutic1:

Fölrajzi értelemben Grúzia területének 90+ %-a Ázsiában van. De - ahogy minden más kaukázusi országnál - európainak szokás számítani, az Európa Tanács is így vélekedik, történelmi okokból.

Con Troll 2019.07.23. 13:45:54

Kár, hogy az oroszok 2008-ban elvették Grúzia közel 20%-át. A hegyvidéki Dél-Oszétia és a tengerparti Abházia már 11 éve Putyin birtoka.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.07.23. 15:37:06

@Con Troll:

Nem igaz, Ezek a területek sose voltak Grúzia részei. A két régió - később független állam - már a SZU szétesésekor kimondta szuverenitását.

vajdasagi 2019.07.23. 17:13:52

@MAXVAL bircaman közíró: "Kimondta a szuverenitását". Szép kifejezés. Látott sok ilyet a történelem. Azt bizonyítsd be, hogy a tényleges többség Oroszországhoz akart tartozni. Akkor elfogadnám (noha akkor is problémás dolog ez). De ha a többség nem akarta, akkor ez egyszerűen egy arrogáns nagyhatalom ügyeskedése.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.07.23. 19:15:43

@vajdasagi:

Lásd a népszavazási eredményeket.

S ez nem 2008-as történet, hanem már 30 éve ez van.

Már 1990-ben kinyilvánította Abházia, hogy kilép a Grúz SZSZK-ból, azaz korábban, mint ahogy a Grúz SZSZK kilépett a SZU-ból.

A népszavazáson 98 % szavazott igennel, a részvételi arány 55 % volt.

Dél-Oszétia esete hasonló, de ott a népszavazás csak 1992-ben erősítette meg a függtelen államiságot.

Con Troll 2019.07.23. 20:50:43

@MAXVAL bircaman közíró: Akkor nézz utána, mert Abházia igenis Grúzia része volt, amíg Putyin erőszakkal el nem vette a sokkal kisebb déli szomszédjától.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2019.07.23. 21:58:20

Grúziát Georgiának nevezni egy gigantikus fasság.Georgia az egy usák tagállam.
Valszeg nincs agyonverve a rettenetes turistaáradattal és ennél fogva nekem már szimpatikus.De a poszt-toló által is említett bátorságpróba is erősen igaz lehet...
:D

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2019.07.23. 22:04:52

A másik ilyen baromság az azeri Baku városának magyarosan Baki-ként való meghivatkozása.
A baki az a hibázás, pont, ha nem Bakunak írja valaki.
:D
Ebben a Nemzeti Sport honlapja jeleskedik a legjobban.

Az oké, hogy az azeri betű olyasmi, mint egy magyar i betű, de magyarosan sose mondta senki Bakinak...

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.07.24. 06:01:39

@Con Troll:

Rosszul tudod. Abházia jóval Putyin elptt se állt grúz ellenprzés alatt, egy pici részét leszámítva.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.07.24. 09:09:23

@geegee:

Ez részben más ügy is.

A "szovjet nyelvek" a szovjet korban mind cirillbetűsek voltak, a 3 balti nyelv és a grúz és az örmény kivételével (plusz jiddis, de az nem volt jelentős), aztána szovjet kor óta sok addig cirillbetűs nyelv latinbetűs lett. A volt tagköztársasági nyelvek közül a moldáv, az azeri, az üzbég, a türkmén már latinbetűs, a kazah mostanában áll át. Csak a kirgiz és a tadzsik cirillbetűs (meg persze a szláv nyelvek).