Minden, amiről beszélni kell...

Hírhamisítók

2018. december 11. - A Polgi

Donyeci történetek.

putyin.png

Néhány éve voltam Kijevben. Jól éreztem magam. Lehet, hogy szegénység volt, de az ország élni akart. Az emberek mosolyogtak. Meglepő volt, hogy a hétvégre lezárták a Majdant, a város legszélesebb sugárútját és táncosok, önjelölt DJ-k, bűvészek lepték el az aszfaltot. Az emberek pedig tapsoltak, élvezték az előadásokat. Hogy háború van Ukrajnában, az nem jelent meg az MTI híradásokban. Azt gondoltam, hogy valami kardcsörtetés, egymás felé való ökölrázás csupán az egész konfliktus. És akkor találkoztam a kijevi reptéren Maricával, a kárpátaljai magyar nővel.  Együtt vártuk a Budapestre tartó gépet és szóba elegyedtünk. Marica elmondta, hogy bár imád Kárpátalján lakni, most mégis Pesten él albérletben, mert elmenekült otthonról. Nem akarta, hogy a 17 éves fiát elvigyék a háborúba. Így mondta: háborúba. Most, hogy a Cirkóban műsorra tűzték a „Donyeci történetek” című filmet, nem volt kérdés az, hogy megnézzem. Már csak az emlékek miatt is. A leírásban az szerepelt, hogy a műfaj: háborúellenes filmszatíra. Első 20 percbe nem tudtam hova tenni a történéseket. Statisztákat sminkeltek, majd rájuk rontott egy parancsnok és futniuk kellett. Elsőre úgy tűnt, hogy menekülnek. Szűk sikátorokba rohantak a garázssorokon. A parancsnok megálljt vezényelt. Várakoztak. Bombabecsapódások hangja. Egy trolit szétszaggatott a repeszgránát. A csapat odarohant. A következő pillanatoban megérkeznek a tévések és a statiszták már nyilatkoznak is, mint szemtanúk. Sírva számolnak be arról, hogy a „fasiszták” bombái megölték anyjukat, szomszédjukat, stb. A film végén ismét egy filmes lakókocsiban sminkelik, ugyanezeket a statisztákat. Arról beszélgetnek, hogy a megbízó adós maradt a korábbi forgatási pénzzel. A parancsnok egy automata pisztollyal legyilkolja őket és elsétál. Három perc múlva ott vannak az új szemtanúk, akik a négy perc múlva érkező TV stábnak összezavarodva nyilatkoznak arról, hogy itt hetek óta tart egy filmforgatás, de a „fasiszta” gyilkosok megölték a színészeket. Az oroszbarát szakadároknál így történik a hírhamisítás. Az emberek körforgásban vannak. Tegnap még szemtanúk voltak, ma pedig már meggyilkolt áldozatok. És mindkét állapotot rögzítik a kamerák, majd megy az anyag híradókba. Az orosz hamis híreket pedig kritika nélkül veszik át az „ruszkibarát” országok!

Kell egy csoport, akit gyűlölni lehet! Akiket egy szóval lehet címkézni. Ott, a „németbarát fasiszták” (70 évvel a második vh. után!) itt a migránsok. És működik! Novorosszijában, a vállaltan bűnöző milicistaparancsnokok ragadták magukhoz a hatalmat, akik Nyugat Ukrajnát (lásd Kijev, Kárpátalja…) fasisztának bélyegzik. Egy elfogott ukrán önkéntest a város főutcáján az oszlophoz kötöznek. A járókelők meglincselik, mert bűnösnek gondolják a felrobbantotta a trolibusz miatt. Egyébként konyhai melós, de ez senkit nem hat meg. Jellemző módon az idős nők a hangadók és a lincselésben a kezdeményezők. Akár egy hazai kormányrendezvényen a békemenetes hadtest oszlopos tagjai.

Nehéz eldönteni, hogy ez a véletlenek összjátéka, vagy én látom hasonlónak a honi helyzetet? Bárhogy is van, ez az út a pokolba visz.

Majom a küszöbön.

londonimetro.png

 

Réti néger Londonban!

A szülői munkaközösségben ismerkedtünk össze. Júliából ügyész egy vidéki kisvárosban. Gréta elhagyta az országot és lakberendezéssel foglalkozik Londonban. Ameddig a gyerekek általánosba jártak, sok volt a közös program. Szerveztünk osztálykirándulásokat, ahová kisérő szülőként mi is eljártunk. Esténként egy pohár vörösbor mellett váltottuk meg a világot. Ahogy a gyerekek középiskolába mentek, eltávolodtunk, de annyira nem, hogy ne tudjunk egymásról. Havonta, fél évente – mikor hogy jött ki a lépés – összefutottunk és ott folytattuk a beszélgetést, ahol utoljára abbahagytuk. Politika nem nagyon jött szóba. Ki nem mondott gondolat volt, hogy politikai meggyőződését, mindenki tartsa meg magának.

Gyerekeink is jóban voltak. Gimnazista lányom Júli Katájával gyakran lógott együtt. Akár barátnőknek is mondhatnám őket.

Júlia egy hónapja felhívott, hogy vett három fapados jegyet Londonba és örömmel elvinnék a lányomat is magukkal. Hétfőn mennek és szombaton jönnek. Gyerekem odáig volt, meg vissza. Egyrészt London, másrészt nem kell suliba járni. Beleegyeztem, hálából vállaltam a reptéri transzfereket is. Miután felpakoltam őket a gépre, felhívtam Grétit is, hogy ő, mint tizenéve londoni, nézzen már rájuk néha.

Az első gyanús jel az volt, hogy Júli a második nap végén felhívott, hogy már mindent láttak és van-e valami ötletem? British múzeum? Kérdeztem gyanútlanul. Jaj, már voltunk. Másfél óra múlva kijöttünk. Nincs ott semmi látnivaló!

Gréti is hívott skypon. Te, mi lett ezzel a nővel? Nem száll fel olyan buszra, ahol más bőrszínű ember is van. Azt mondja, hogy ő nem utazik együtt egy küszöbmajommal. (A küszöbmajom kifejezés az porch monkey szó tükörfordítása. A déli rabszolgatartók használták az afrikai származású, tornácon parancsra várakozó rabszolgákra). Küszöbmajomnak nevezi a pakisztánit, az indiait, meg mindenki mást is, aki nem fehér bőrű. Ha visszaér, kérlek magyarázd el neki, hogy Brit birodalomnak hol voltak a határai és a brit birodalmi szemlélet alapjait. Mond el azt is - amit én itt naponta megtapasztalok -  hogy egy általa lenézett pakisztáni, mindig inkább lesz brit, mint én a tízéve ott élő, sutyerák keleteurópai. Londonban nem szokás ez hangnem! Nézzem a meg a metróplakátokat. Szívesen látnak a britek mindenkit, a föld bármelyik pontjáról is érkezett. Mi a fene van nálatok?

Miután megérkeztek a gimnazista lányom csak annyit mondott: Olyan ciki volt az egész. Mondtad, hogy nagyvárosnyi magyar él Londonban. Júli néni egyfolytában küszöbmajmozott. A buszon a metrón, mindenhol. Leküszöbmajmozta a múzeumi teremőrt is. Én meg attól féltem, hogy lesz ott valamilyen magyar, aki hallja és érti is ezt. Annyira gáz.

Azt nem tudom, hogy Júliával megmarad-e a barátság, de azt tudom, hogy még egyszer nem engedem el vele a lányom.

Az meg végképp elkeserítő, hogy egy egyetemet végzett, városi értelmiségi így gondolkodik. De tényleg, akkor miért is csodálkozom a falusi parasztasszony félelmein, hogy majd este jön a migráns és olyat tesz vele…

 

Hogyan legyek jó polgára az országnak?

 wallet-1-1.jpg

 

Hogyan legyek jó polgára az országnak?

Naponta kapom a körleveleket, vagy olvasom a face-n, hogy leégett az anyaotthon és gyűjtést rendeznek az intézmény javára. Ide és ide kell vinni, befizetni. Vagy fizessek be erre és erre a bankszámlára, mert gyűjtenek egy nehéz körülmények között élő 4 gyermekes családnak.  Gyűjtünk Biankának, gyűjtünk Tibornak. Téli cipőt veszünk a hajléktalan férfinak. Gyűjtünk a pákozdi templomtorony megmentésére. És adok, és befizetek, és átutalok. De vajon ez valóban az én dolgom? Nem azért fizetem az adómat, hogy az állam létrehozzon egy szociális hálót? Egy szociális hálót azért, hogy segítsen azokon, akik bajba jutottak. Miért nekem kell az többszörösen megadóztatott fizetésemből finanszírozni a gyermekkórház várójának a felújítását? Már összeszoruló gyomorral olvasom, hogy a Jahn Ferenc kórház a lepedőn és az injekciós tűn spóról. Szinte a zsigeremben érzem, hogy hamarosan jönni fog az adománykérő levél. Látom a face-n, hogy Ábris hálás anyukája kereken guruló kórházi ágyra indított közösségi gyűjtést a Bethesda kórház javára. Már-már automatikusan nyúlik a pénztárcába, amikor ismét felébred bennem a kétség: Valóban ezt kell tennem?

 Az átkosban az “átlagos” magyar állampolgár nemigen tudta, mi fán terem a karitatív tevékenység, a caritas (jótékony, emberbaráti tevékenység) görög eredetű fogalma. A régi államszocialista rendszer gyakran büszkélkedett azzal, hogy a társadalom szociális biztonsága történelmileg megvalósult, hogy felszámolták az éhínséget, a tömegnyomort és az általános szegénységet. Nyugaton meg jött az un. jóléti állam, ezért a hagyományos jótékonykodás szintén lekerült a társadalmi tevékenységek palettájáról. A mai évekre mintha visszatért volna a múlt század végi szókincs (“szociális érzékenység”, “ellátatlan nyomorékok”, “hajléktalanok”, “nyomorban sínylődők”, “emberbaráti szeretet”, “ingyenkonyha”, „szociális tüzifa”, “jótékonysági bálok” stb.).  

De ez hogyan lehetséges, mikor naponta van újabbnál újabb győzelmi jelentés arról, hogy mikor éppen mit győztünk le, kezdve az államadósságon át, az IMF-nek való kiszolgáltatottságot és saját lábra álltunk. 5%-os a bruttó hazai termék növekedése. Bővül a gazdaság, jobban megy a szekér! Hol a pénz? Nekem, mint hazafinak, könnyebb lett az életem? Olcsóbb lett a tej a kenyér? Csökkent az ÁFA mértéke? A fészkes fenét!

Akkor most miért? Miért nekem kell elvégezni az állami feladatot?

 

Nehéz a dolga a katonának!

nk1.jpg  

Hétfő reggel van. Folyamatosan jönnek az ügyfelek. Bejelentik a kutakat, a kiégett közvilágítást, intézik ügyes-bajos dolgukat. Csak délben tudom megnyitni a levelezést a gépemen. Jött egy levél a fidesz.hu címről. Felkiáltójeles! Egy direktíva. Azaz általános irányadó utasítás, amelyet felsőbb szerv, vezetői jogkörrel rendelkező személy ad ki a hatáskörébe tartozók részére.

A megyei szervezőm adta ki parancsba, hogy mindenkinek, aki él és mozog, az összes elérhető online felületen reklámozni kell a nemzeti konzultációt, mert nagyon gyér az érdeklődés.

Egye meg a fene, még ez is a nyakamba szakadt. Az ember legjobb barátja a kutya után (vagy előtt) a gugli. Megnézem, hogy az ismerősök hogy csinálják.

nk2.jpg

Találok egy képet, ahol a közeli városban a képviselő úr, egy fiatal zongorista, meg egy idős rockzenész bemutatja a kamerának a konzultációs ívet. Feró keze mindig tele van jópofa karkötőkkel. Megnézem most is azért, hogy legyen egykicsit jobb kedvem. Ránagyítok képre. Baszki! Ezek hakniznak. Nincs kitöltve úgy mutogatják. Jaj drága tervezőm, mi lesz ha ezt (Habony) Árpi meglátja?!

Téli rezsirácseszés

nyugdi.jpg

Az érintettek minden bizonnyal emlékeznek rá, hogy már a nyár végén milyen nagy sikerpropagandás hadjáratot indított a kormány a „téli rezsicsökkentés” jelszavával. Mára kiderült, hogy ez Mari néninek is nagy csalódással ér majd véget, ám az igazi rácseszés az önkormányzatok költségvetését éri majd.

Kijött ugyanis a kormányhatározat arról, mit is jelent majd a gyakorlatban ez a „téli rezsicsökkentés”. Nézzük egyszer Mari néni és egyszer Mari néni települési önkormányzatának szempontjából!

A szilárd tüzeléssel fűtő Mari néninek az agymosó média kb. azt mesélte be, hogy ő is fog hasonló kedvezményt kapni, mint anno a gázzal vagy villannyal fűtők. Mármint: majd 12 ezer forinttal megsegítik őt a tüzelőanyag vásárlásnál. Hogyan is lesz ez a valóságban? Mari néninek kell, hogy legyen egy, már 2018. október 15-ig benyújtott igénylésének az önkormányzatnál. Ez alapján a katasztrófavédelem ellenőrzi, hogy Mari néni 1. tényleg szilárd tüzelésű kályhával fűt-e otthon; 2. biztosan nem részesült korábban az akkori rezsicsökkentés áldásaiból. Ha ez rendben van, akkor Mari néni majd várhatja az értesítést, hogy a települési önkormányzat által megvásárolt összes tüzelőanyagból rá eső részt mikor kaphatja meg. Ennek határideje 2019. december 15. Ha kedvezni akar neki az önkormányzat - és miért ne akarna, hiszen a végső határidő előtt pár hónappal lesz a helyhatósági választás! -, akkor házhoz viszik neki a max. 12 ezer forint értékű tüzelőanyagot. (És még jó, ha előtte megkérdezik, hogy „Mit kér, Mari néni, fát vagy szenet?”) A lényeg: egy fillért sem lát majd a támogatott, ő természetben kapja (vagy hozhatja el egy önkormányzat által kijelölt helyről) a cuccot. Ha szerencséje van, nem kell cipekednie, nem kell felhasogatnia a fát és a tüzelőanyag fűtőértéke is megfelelő lesz. (Ezekre neki semmi befolyása nem lesz, kap, amit kap.)

Mindezek előtt azonban az önkormányzat szív, mint a torkosborz. Neki az előző menetben el kell magyaráznia a dolgokat a már most tűkön ülő Mari néninek és hallgatnia kell, amint elküldik melegebb éghajlatra. Meg kell győznie a támogatandót, hogy majd engedje a katasztrófásoknak az ellenőrzést a lakásban. Közben az igénylők számának megfelelő összegben le kell bonyolítani a Belügyminisztériummal a támogatási szerződés megkötését. Amint azt visszakapja leokézva, várhatja a számlájára átutalt lóvét, majd szerződést köt a minden bizonnyal központilag meghatározott tüzelőanyag forgalmazóval és a település egészére kiadott támogatási szerződésben szereplő összegért tőle megvásárolja a fát és/vagy a szenet. Aztán saját költségére – hiszen a támogatás erre nem használható fel – elszállítja a kereskedőtől. Saját költségén, saját embereivel kiadagolja a támogatottak számára, majd (ha jót akar saját magának és nem szeretné Mari néni újabb haragját kivívni) odaszállítja az igénylő házába. És, bár erre egy éve van mostantól az önkormányzatoknak, mindez persze, hogy sürgős lenne az igénylőknek. Ám a többezer önkormányzattal megkötendő támogatói szerződés és a majdani összegátutalás, a település-tüzelőforgalmazó közötti szerződések lebonyolítása, a tüzelő elszállítása, tárolása, kiporciózása, kiszállítása aligha történik meg a most induló tél folyamán.

És ez Sződliget 36 igénylőjének esetében még nem is durva. Viszont vannak olyan városok, ahol jóval ezer felett van a „rezsicsökkentő” akcióra jelentkező és pénzt remélő kuncsaftok száma!!! Ezek a települések csesznek rá igazán. Mondhatnánk persze, hogy: lám milyen jó a kormány, hiszen akárhogy is, de segíti a rászorulókat. Igen ám, de biztos vagyok benne, hogy ebben az esetben is megtapasztaljuk majd az agymosás eredményét: az istenadta nép megint úgy fogja érezni – jogosan – hogy átverték, nem ezt ígérték, ő nem erre számított a propaganda nyomán. Ám ez sokadszor sem a kormányon fog lecsapódni, hanem az önkormányzatokon, a település semmiről sem tehető alkalmazottain.

 

Fizess, de most azonnal!

felszolitas2.jpg

Fél éve kaptam egy e-mailt a Kukaholdingtól, hogy a helyben szokásos módon, tegyem közhírré az alábbi tájékoztatást: Az állami hulladékgazdálkodási feladatokkal törvényileg megbízott Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. (NHKV) értesíti a sződligeti polgárokat, hogy a szemétdíj befizetési elmaradások beszedésére pályázat útján kijelölte a nyertes céget.

Eszerint 2018. január 1-től a díjhátralékok beszedésével, kezelésével a Közszolgáltatási Díjbeszedő Konzorcium foglalkozik, amely az NHKV Zrt-vel és az illetékes önkormányzatokkal együttműködve tevékenykedik.

Az említett konzorcium Sződliget vonatkozásában a feladattal a vecsési Agenda Kontroll Kft-t bízta meg. A cég tájékoztatása szerint az NHKV Zrt. által biztosított adatbázis alapján az ingatlanhasználót személyesen felkereső díjbeszedő fog kísérletet tenni az esetleges díjhátralékok beszedése érdekében. A személyes beszedést végző munkatársaik minden esetben fényképes igazolvánnyal igazolják kilétüket, a személyes felkeresés során a kiegyenlítetlen számlával mindenben megegyező „Beszedési értesítő” alapján jogosultak készpénzben, kizárólag a tartozás teljes összegének átvételére.

Az ügyfelek számára biztosított elérhetőség: ugyfelszolgalat@nhkv.hu

Eltelt 6 hónap és a mai napig nem történt semmi. De ma égtek a telefonok, folyamatosan jöttek a Polgármesteri Hivatalba az ügyfélbejelentések. Tudunk-e erről valamit? Mégis, mi történik? És végig hallgattam több helyi lakos elbeszélését arról, hogy nem kapott számlát, nem kapott felszólítást, akkor most milyen jogon a behajtás? Kínosan érzem magam, amikor valamire nem tudok valamire válaszolni. A korábbi értesítésen csak egy e-mail cím. Arra lehet írni, majd talán valamikor kapok is választ. De az emberekhez most csengetett be a behajtó cég alkalmazottja. Igazolványt és papírt lobogtatva ott helyben, azonnal tízezreket követelve. Most, a hó végén.

Persze, lehet, hogy a behajtótól megszeppent falusi néni hallott valamit már arról, miként mutyizta ki a kukaholding félezer forintos fejpénzért cserébe a befizetetlen szemétdíj beszedését. Ám eddig azzal nyugtatták őt a szomszédok, ismerősök, rokonok, hogy nem kell idegeskednie, hiszen nem kapott csekket, tehát nincs semmiféle hátraléka, melyet „behajthatnának”. De lám: mégis itt vannak a kapuban olyanok, akiket soha sem látott a faluban és pénzt akarnak tőle.

És még a polgármester sem tudja megvédeni az állampolgárt - az államtól!

Szkopjéig elér a kisvasút!

skopje.jpeg

 

Budapesten bujkál a jogerősen elitélt korábbi macedón miniszterelnök, Nikola Gruevszki. Vajon miért éppen itt? Mi az alapja a magyar miniszterelnök és jogerősen elítélt Nikola Gruevszki barátságának?

Az tény, hogy hazájában két év börtönre ítélték a volt kormányfőt, mert 2012-ben miniszterelnökként befolyást gyakorolt egy páncélozott Mercedes beszerzésére kiírt pályázat kimenetelére, és a győztesnek kihirdetett autókereskedő utólag jutalékot fizetett neki.

Persze nem ez volt Gruevszki egyetlen bűne, de ezzel kapták el. Úgy járt, mint Al Capone. A chicagói gengszterre sem sikerült egyetlen gyilkosságot sem rábizonyítani, de adócsalásért börtönbe zárták.

 Macedónia identitásproblémákkal küzd. Gruevszki ezt kihasználva csúcsra járatta a nacionalizmust, amibe történelemhamisítás is bőven belefért. Felsorakoztatta az összes, macedóniai terület históriájával és nevével bármilyen kicsavart módon kapcsolatba hozható történelmi személy nevét is, és büszkén hirdeti macedón kivoltukat és szobrot állított nekik. A Szkopje 2014, részben az EU által finanszírozott projekt keretein belül óriási léptékű építkezés történt, mely során az egész belvárost átalakították. Az eredetileg 80 millió eurós beruházást csaknem 600 millió euróból sikerült abszolválni, ami ki is verte a népességnél a biztosítékot. (A Puskás stadion emelkedő költségeivel való párhuzam természetesen csak a véletlen műve.) Főleg, hogy a végeredmény egy giccsparádé lett. Egészen a gigantikus szökőkutaktól a megszámlálhatatlanul sok szobron át a Karib-tenger kalózaiból jól ismert hajókig, melyek a bokáig érő Vardar folyóban "horgonyoznak". Mindez olyan gyatra anyagokból kivitelezve, ami mostanra felfagyott, széttört vagy csak egyszerűen elmálott. Amikor kezdte a hülyeség kiverni a biztosítékot az embereknél, akkor gyorsan kellett találni valakit -egy fekete bárányt - akire a kormány rápakolja az össze bűnét, majd kizavarja a sivatagba, hogy ott elintézzék a vadállatok. Ez a fekete bárány Soros György lett. Olyan jól működött a politika, hogy még exportálták is az ötletet. Többek között magyarországra is. Megvan nektek  „drágán add az életed” film? Bruce Willis akcióhősi pályája itt kezdődött. Na hát Macedóniában is valami olyan ébredés volt, mint  amikor John McClane agyában jön a megvilágosodás, miközben mezítláb rohan a Takagi toronyban századik emeletén. A macedón emberek is rájöttek arra, hogy  „Ez nem terrorista akció, hanem egyszerű lopás”! Ezután megtörtént az elképzelhetetlen. Előbb a választáson elzavarták a korrupt miniszterelnököt és sleppjét, majd eljárást is indítottak ellenük, sőt letöltendő börtönbüntetést kaptak.

Persze tudom jól, hogy huncut az, aki megpróbál párhuzamot vonni a szkopjei giccsparádé és a stadionépítési láz, vagy a Bicskéig meghosszabbított kisvasút esetével.

 

Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan

ripost.jpeg

Újpalotán gyerekeskedtem. Az épülő lakótelep remek hely volt a játékra. Hilti-patront szereztünk és rátettük a villamossínre. Felmásztunk a toronydarura, beindítottuk és elvittük egy körre az úthengert. De a legkedvesebb játékunk a rabló – csendőr volt. A csapat két részre oszlott. Egyikük a rabló volt és próbált elrejtőzni, a csapat másik része - mint csendőr – igyekezett elkapni a rablókat. Talán ennek köszönhető, hogy közülünk igen sokan álltak be rendőrnek. Így történt Jóskával is, aki szorgalmának köszönhetően ma már kapitányhelyettes a „z” kerületi rendőrségen. Tegnap találkoztam Jóskával és beszélgettünk. A téma igen gyorsan egy hitvány újság uszító címlapjára terelődött.

  • Hát nálatok mi a helyzet a hajléktalanokkal? Kérdeztem Jóskát.
  • Semmi különös – mondja – reggel megtartom az eligazítást. Ki sem kell mondani, hogy mit gondolok, mert mindenkiben van emberség. A járőrök, ha látnak egy szerencsétlent a padon, nem vegzálják. Elfordítják a fejük és mennek tovább.
  • De hát a sajtóban meg az jött le, hogy nálatok is eljárás indult egy hajléktalan ellen.
  • Ja igen. El sem tudod képzelni mennyi állampolgári feljelentést kapunk, hogy a híd alatt láttak két gyanús elemet, meg a parkban alszik egy hajlékony a padon és most, azonnal lépjünk. Ilyenkor nincs mit tenni. Meg kell indítanom az eljárást.

Két dolog jutott erről eszembe. Az egyik tavaly télen történt. Eindhovenbe – turistaként - bementem egy templomba, hogy megcsodáljam az építészetét. Azt láttam, hogy az egyik oldalhajóban asztal van és székek. Könyvek és tévé. A betérő, utcán élő embereket, pedig éppen meleg étellel kínálták az egyházfik.

A másik, Stern Samunak, a Budapesti (Központi) Zsidó Tanács elnökének közvetlenül a háború után megírt visszaemlékezése. Ebben említi, hogy maguk a németek, Eichmann zsidótlanító különítményének tagjai tájékoztatták a Központi Zsidó Tanács tagjait arról, hogy Európa egyetlen más országában sem kaptak annyi (kb. 35 000) feljelentést, mint Magyarországon. A történészek az 1944-es feljelentő levelek nagy számát a "polgárosodásunk megkésett, satnya voltára, a citoyeni létezés lehetőségének korlátozottságára vezethető vissza".

Nem hiszek a történészeknek, hogy mi magyarok ilyenek lennénk. Inkább hiszek Tamási Áronnak, aki ezt írta "Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

 

 

 

 

 

 

 

Egyéni bosszú a szemétkáoszban?

zoldhid.png

A Zöldhíd története 2002-ben, még az EU csatlakozás előtt kezdődött. Már azzal a céllal ültek össze az alapítók, hogy a majd megnyíló környezetvédelmi pályázatokon indulni lehessen és egy új, a mai kor igényeinek megfelelő hulladékártalmatlanító üzem jöjjön létre. 116 település önkormányzata által létrehozott nonprofit társulás 2007-ben közel 6 millárd forintot nyert az EU-tól és felépült a rendszer.

Vadonatúj kukásautók vitték a szemetet. A településeken előbb szelektív szigetek épültek, majd később megjelent a háztól való szelektív szállítás. Nagy újítás volt a kerti zöldhulladék (levágott fú, összegyűjtött falevél) elszállítás. Mindez természetesen benne volt az EU-s pályázati vállalásban, aminek a fenntartási ideje 10 év volt. Jól működött a rendszer. Az emberek rászoktak a szelektív gyűjtésre, egyre jobban közelítettünk Európához. Majd jött a 2014-es választás csodafegyvere a rezsicsökkentés. Amivel nem is lett volna gond, de azért, hogy a kormányköltségvetés ne boruljon, a mérleg másik oldalon megjelentek az olyan különadók, mint a felügyeleti díj, a lerakási járulék, a banki tranzakciós járulék. Sőt a közszolgáltató kukásautóknak e-útdíjat kellett innentől fizetni.

A társulási üléseken a polgármesterek érezték a bajt. Azon imádkoztunk, hogy ne csődőltesse be az állam a fenntartási idő alatt a társulás, mert akkor a településeknek  részarányosan vissza kell fizetni az EU támogatást. Nekünk pl. 90 millió lenne a sarunk, ami rohadt nagy pénz. Meg sem tudnánk fizetni. A társulási üléseken úgy tűnt, hogy a kormánypárt minden ciklusban megbízott egy-egy fideszes polgármestert, aki azt a lemezt játszotta le minden alkalommal, hogy a rossz gazdálkodás miatt van a hiány. Vajon korábban ezt a szerepet a szadai Vécsey László vitte, majd miután ogy-i képviselő lett a feladatot Balassagyarmat polgármester kapta meg? És te azt gondold, hogy nem lesz a jövőben olyan polgármester, aki némi apróért ne vállalná fel a Júdás szerepét? Ezek az emberek több alkalommal kezdeményeztek belső számviteli vizsgálatot. Mikor a belső ellenőrzés mindent rendben talált, akkor külső könyvvizsgáló cég megbízását követelték. Ez meg is történt sokmillió forintból, de akkor is mindent rendben találtak.

Lehet, hogy több megbízásuk is volt? Talán a másik feladatuk - a gödöllői polgármestere - Gémesi kicsinálása volt? Gémesi ugyanis a megbízott társulási elnök. Ahogy korábban írtam, ez egy nonprofit a szervezet. A társulás vezetői is díjazás nélkül látják el feladatukat. Akkor nem az állás kell! Mégis mi lehet a gond Gémesivel? Miért indítottak ellene a múltkori önkormányzati választáson ezt a lejárató kampányt: http://www.atv.hu/belfold/20100930_gemesi_gyorgy ?

Lehet, hogy a bedőlni látszó önkormányzati társulások közül azért a Zöldhíd az első, mert Gémesi György a társulási elnök?

Elképzelhető, hogy azért került bizonytalanságba 120.000 család szemétszállítása, hogy pitiáner bosszút álljon a kormányzati hatalom egy emberen?

Ha az gondolod, hogy nem volt még ilyen, akkor emlékezz az esztergomi Tétényi Évára, vagy figyeld mi történik Hódmezővásárhelyen!

 

 

Migránsok miatt van szemétkáosz!

szemet.png

Észrevettétek, hogy amikor túltolja a kormány az „okosságot” rögtön elindulnak a migránsok a balkáni útvonalon?

Először a Belügymiszter elrendeli a határzárat a három vasúti átkelőhelyen, mert úgy gondolja, hogy ismét elfordulhat az, hogy a horvátok egy vonatnyi – azaz 1500 – embert átnyomnak a határon.

A következő lépésben Kósa Lajos (az örökösök örök réme) bejelenti, hogy 70.000 migráns elindult Magyarország irányába.

Mivel nem tartom autentikus információforrásnak Kósa Lajost, ezért megnéztem a rendőrség honlapján található illegális migrációs adatokat, amiből azonban az látszik, hogy a magyar határon az elmúlt hetekben nem történt semmilyen változás az előző időszak trendjeihez képest.

Az ORFK már nem is napi, hanem heti bontásban közli az adatokat, vélhetően, mert annyira lecsökkent a zöldhatáron határátlépéssel próbálkozók száma. 2018 42. hétében például egyáltalán nem volt olyan külföldi, aki elfogtak, vagy előállítottak volna, és a feltartóztatottak száma is alig haladta meg a 100-at.

Akkor meg miért? Nos két dolog történt az elmúlt héten, amiről terelni kell a nép figyelmét. A CEU ügy, ami nem sok embert érdekel, mert sikerült tudásellenessé tenni a magyarokat. Oda jutottunk, hogy a pedagógusi, kutatói, irodai munka az nem értékelhető. Az inkább valami gyanús dolog. Munka csak az, ami kétkezi. Gödröt ásni, vagy szalag mellett állni egy összeszerelő üzemben.

A másik a kezdődő szemétkáosz. Meglehet, hogy az évek óta Fideszre szavazók szemete is ott marad a ház előtt. Ez már mégiscsak felháborító lenne, ha…

Ha nem dobná be a nyerő lapot a kormánypropaganda.

És ettől a ponttól kezdve már nem baj, ha ott marad a szemét. Nem baj, ha nincs lomtalanítás. Nem probléma, hogy nem viszik el az összegyűjtött faleveleket. Megértik a helyzetet. Kell a pénz a migránsok feltartóztatására. És nyomja éjjel – nappal az összes tv és rádió! Kezdődik! Jönnek! Félni kell!

Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.

Így működik a mai politikai rendszer! És beszopjuk! Nem kicsit, nagyon!