Minden, amiről beszélni kell...

Csődbe zavart önkormányzatok?

2018. augusztus 18. - A Polgi

csod.jpg

 

Van egy összeesküvés elméletem. Az a feltevésem, hogy a kormányzat meg akarja szüntetni az önkormányzatokat.

Az önkormányzatokat közvetlenül választják és ezt egy totális hatalomra törő rezsim nem tűrheti. Persze ezt elő kell készíteni ügyet és úgy tálalni az embereknek, hogy a végén már ők maguk követeljék az önkormányzatiság beszántását.

Első lépésben létrehozott az állampárt egy párhuzamos rendszert, ahova egyre több - korábban önkormányzati feladatot - delegál. Ez a járási rendszer, ahol kinevezett, ezért végtelenül lojális vezetők dolgoznak.

Második lépés az önkormányzatok pénzügyi ellehetetlenítése.

A kormány kötelező feladatoka ró az önkormányzatokra és ezeket un. normatívák formájában megfizeti. 2019 januártól lesz az első olyan leosztott feladatosztás, amit nem finanszíroznak. Ez a kötelező bölcsődei elhelyezés. Sok megoldás létezik. Lehet építeni egy bölcsit, szerződést kötni egy, már meglévő bölcsödével, minibölcsit nyitni stb. Ezeknek mind van egy közös jellemzőjük! Pénzbe kerülnek! Pénzbe kerül az szerződéses megállapodás egy privátbölcsivel, pénzbe kerül a minibölcsi berendezése és pláne pénzbe kerül az építés.

Fizetett bérencek keze alatt most felizzott a klaviatúra és már gépelik is ezerrel, hogy most írt ki a kormányzat bölcsődeépítésre pályázatot és ahelyett, hogy itt verem a nyálam, készítsem el a pályázatot.

Igen ám, de ez a pályázat egy durva nagy átverés. 5-10% önrész befizetése mellett nyerhető el 8 millió Ft/gyerek támogatási összeg úgy, hogy érvényes tervvel (3-4 millió forint) lehet indulni a pályázaton. Megkérdeztem három kivitelezőt és mind ugyanazt mondták: Ennyiből nem lehet bölcsődét építeni. Mondok konkrét példát. Vác városa másfél éve adott be egy pályázatot egy 4 csoportszobás, 56 gyereket befogadó bölcsődére. Idén márciusban 334 és fél millió forint vissza nem térítendő támogatást nyert. Meg sem próbálták elkezdeni az építkezést, mert olyan durván felment időközben az építőanyag és a munkaerő ára, hogy ennyi pénzből lehetetlen kihozni. 

Ugyanígy van az egyéb önkormányzati beruházások esetében is. Tudomásom szerint több Pest megyei település kapott támogatást iskolabővítésre, de a közbeszerzéseken kiderült, hogy a kormányzati „szakértők” alul becsültek a költségeket és nincs olyan vállalkozó, aki a támogatási összegből tantermet tudna építeni a meglévő iskolaépület mellé.

Mit tehet ilyenkor egy polgármester, akihez naponta kopognak be kisgyermekes anyukák, hogy a tévében látta, meg a családok éve és akkor miért nincs mégsem bölcsőde?

Elkezd hitelfelvételben gondolkodni. 

Persze az építőipar nem minden területére jellemző az alul becslés. Az Ercsi-Pusztaszabolcs vasút durva áremelkedés vehetünk észre. 28,5 milliárd (becsült érték) helyett 38,5 milliárdért vitte el a 12 km-et építési munkát a Vasútépítők Kft., Szijjártó apjának volt cége, akik a híres-hírhedt esztergomi vonalon is dolgoztak. Konzorciumi partnere talán még ismertebb: a felcsúti Mészáros és Mészáros Kft.! A vasútépítő tehát úgy tűnik, beállt a felcsúti aranycsináló háta mögé: legutóbb egy kisvárdai munkán Mészáros újdonsült vejének cégével nyert tendert, alvállalkozóként. Vajon ez véletlen? 

A következtetésem az, hogy az önkormányzatokat hitelfelvételbe, eladósódásba akarja kergetni a kormány, majd odaáll egy rezsiszilárd-forma valaki a kamerák elé és széttárt kézzel elmondja, hogy a kormányzat már egyszer megmentette az önkormányzatokat, de ezek a rút szervezetek lám újra eladósodtak és ezt az adófizetőknek kell megfizetni. Pedig lehetne költeni másra is a pénzt. Például mindenki kaphatna karácsonyra 20.000Ft bözsiutalványt.

És a végén nemzeti konzultáció indul arról, hogy vajon szükség van-e a pazarló önkormányzatokra akkor, mikor ott vannak a jól működő járási hivatalok?

A végeredményt borítékolom!

Nemzeti szemétügyi szakértők országa

szabadsaghidiszemet.jpgNe dobd el a szemetet! Ha eldobod valami ok miatt figyelj, hogy merre dobod! Jobbra, vagy balra? Már a szemétnek is van ideológiája. Talán emlékszik a nyájas olvasó arra, hogy micsoda felháborodás lett pár éve abból, hogy egy futóversenyen az eldobott műanyagpoharakat belefújta a szél a Dunába. Nem vagyok futó, ezért megkérdeztem. Vannak frissítő-pontok, ahol a kitikkadt futó kap egy pohár vizet. Persze azért, hogy ne veszítsen az idejéből – mert hát ugye ez egy futóverseny – menetközben iszik. A frissítőpont után 10-30 méterrel még van kuka, de ha addig nem sikerült meginni a vizet, akkor még cipeli magával néhány (száz) métert. Majd eldobja. Eldobja annak tudatában, hogy a nevezési díjjal megfizette a takarítást is.

Ma már tombol a szemétháború!

Egy – valamikor szebb napokat megélt – kormánypárti portálon hosszú órákig ez a főcím volt látható: „Gusztustalan szeméthegy maradt a Szabadság hídon a borozók után” Be is indult a kommentáradat.

...továbbá, a magyar bal-oldal is olyan mint a bevándorlók, ezért is szeretik annyira őket....csak még nem szarnak oda.... de szeretnének....

…Ez az ember. A neveletlen, nemtörődöm. Nem az ország tehet róla, hanem a csürhe...az meg megtalálható minden országban. A képek láttán azért elgondolkozom, mi kerülhetett a vízbe!

 tusvanyosiszemet.jpg

Egy másik oldalon pedig a tusványosi rendezvény után hagyott képet csodálhatjuk, posványos címen.

Erre is ömlenek a kommentek.

„…Ez a fajta kultura nyugodtan kihalhatna, de sajnos nincs olyan szerencsenk !!! Posvanyos nem csak a sok szemet miatt posvnyos, hanem a sok jobboldali ideologiai hulladek szemettelepe is egyben !!!...”

 

Olyan remek ez az ország. Mindenki mindent tud, sőt szakértői tudás bírtokában van. Ha út épül, megjelenik 9 millió útépítő mérnök és elmondja azt, hogy miért szar. Ha rendezvény van valahol, ugyanezek az emberek pillanatok alatt átképezik magukat rendezvényszervezővé és adják a tanácsot. Persze csak segítőszándékkal, hogy legközelebb ne legyen ilyen szar, szervezetlen. Régebben is volt ez az embertípus. Bement a kocsmába és ott leszarozott mindent. Orrba vágták, kitették az utcára és el volt rendezve az ügy. Ma nem megy kocsmába, hanem leül a monitor elé és borzasztó helyesírással ken mindent össze virtuális fekáliával. És még büszke is a teljesítményére. Anyám borogass!

Munkások, hol vagytok?

images.jpg

Elfogyott a munkáskéz! A dolgozók egy része elhúzta a csíkot nyugatra. Valamivel többen, mint félmillióan. Aki maradt, és mondjuk Békés megyében, esetleg Csongrád megyében él, azok közül sokan átjárnak melózni Romániába. Nem csak mezőgazdasági napszámosként, de gyári munkásnak is. Azt mondják, közel negyedével többet keresnek ott, ugyanabban a beosztásban.

Egyes közgazdászaink szerint a munkaerőhiány már az idén visszavetheti a gazdasági fejlődést.

Nekem, mint polgármesternek is kihívás munkást keríteni. Főleg községgazdálkodásra nem találok senkit. Ennek a csoportnak a feladata lenne a település tisztántartása, fűkaszálás, köztéri szemetesek ürítése, keletkező akut problémák gyors elhárítása. Néhány éve még 10 ember dolgozott itt. Ma 3-4 emberem van itt. Természetesen éreztem már korábban is ezt a tendenciát, ezért gépesíteni kezdtem. A problémám ott van, hogy ezek nem robotgépek. Kezelőre is szükség van!

Aki dolgozni akart, az már elhelyezkedett. Már alkoholbeteg embert sem találok, aki eljönne 52.000-ért közmunkára. A közalkalmazotti bértábla 10 éve nem változott, ezért az sem megoldás, hogy 180.000-ért felveszek valakit közterületi munkára, hiszen bérfeszültség keletkezne. Persze felemelhetném mindenki fizetését annyira, amennyit állítólag a Lidl-pénztáros keres (nettó 300.000), de akkor egy lukas kétfilléres sem maradna fejlesztésre. Nem épülne út, járda. Elmaradna az orvosi rendelő felújítása is!

Megkérdeztem a szomszédokat, hogy náluk is hasonló a helyzet? Ha igen, akkor ők mit csinálnak?

A helyzet általános. A megoldás? Az egyik polgármestertársam elárulta a tutit! Egy munkaerő-kölcsönző céggel állnak kapcsolatban, akik ukrán melósokat foglalkoztatnak. A cég fizeti a közterheket, szállásolja el a melósokat és számláz az elvégzett dolog után az önkormányzatnak.

Egy kicsit aggódom. Az imént azt olvastam, hogy az ukránok már szívesebben mennek Csehországba dolgozni, mint hozzánk (még a kárpátaljai magyarok is), mert ott jobb a fizetés. Az utolsó meg kapcsolja le a villanyt!

Kormánydöntés: Salamon és Hofi után szabadon

 

 atveros.jpg

Kormányhatározat született. Olyan, mintha az ismert Salamon Béla kabaréjelenet alapján készült volna. Csak itt most nem az a kérdés, hogy ki megy le Bogdányba, hanem, hogy meddig lehet lefelé tolni a felelősséget és a melót. Leírom, miről is van szó.

Kormányunk ismét a rezsicsökkentésnek titulált népátverésről akar még egy bőrt lehúzni. Miután anno „elegánsan” kihagyták a szilárd fűtést alkalmazó polgárokat a buliból - ám ennek ellenére a kistelepülések lakói (ahol leginkább hiányzik a gáz- és távfűtés) lelkesen odaikszeltek a narancsos jelöltek mellé április 8-án - most jutalomfalatkákat dobnak nekik. Salamonos módra.

Orbán úr aláírta a kormányrendeletet, melynek célja: ugyan már tudja meg ővezérsége, mennyi hazánkbeli magyar maradt ki az említett „rezsicsökkentésből”. Felelőssé tette a felmérés elvégzésében a Miniszterelnökséget vezető minisztert és a belügyminisztert. Akik aztán leosztották a melót a megyéknek. Mivel ezt az egészet (nagyon) fent remek dolognak tarthatják, belépett a folyamatba választókerületünk országgyűlési képviselője is. Ő megbízta a járási hivatalvezetőjét, hogy tájékoztassa a települési önkormányzatokat a kormányhatározatról. Aki aztán ezt meg is tette: kimásolta a Magyar Közlönyből és elküldte a döntést!

Ami azt tartalmazza, hogy az adott önkormányzat összesítse és HALADÉKTALANUL továbbítsa a Belügyminisztériumnak, hogy vajon mennyi polgár maradt ki a dologból és igényelné kormányunk kedvességét. (Hogy aztán ebből az összesítésből majd állam bácsi kiszámolhassa, hogy mennyit is tud áldozni a szilárd tüzelést alkalmazó csórókra.) Eddig tehát a folyamatábra a következő: kormányfő – kormányhatározat – megye – országgyűlési képviselő – járási hivatalvezető – önkormányzat – ember.

Azt hiszem, mégis rosszul írtam: ez nem is a Salamon-kabaréra hasonlít. Inkább arra a Hofi-számra, amikor a Rákosi-rendszerben a gazdáktól bekérik, mennyit fog fialni a malac. És a végén kijön, hogy a felfelé történő jelentések alapján nem marad kaja a kisembereknek.

Viszont hazánk a Rákosi-rendszert már meghaladta (???) …

A Fradi dicsősége? Lepsénynél még meg volt!

 

magyar_foci_labda_1.jpg

Van olyan, aki ki nem állja Woody Allan-t, de nekem mindig bejött a zsidó humor. Ám azt, hogy Netanjahu simán lenyomja Salamon Bélát, álmomban sem gondoltam volna.

Délelőtt még azt kéri Orbántól, hogy küldjön a Puskás Akadémiától szakembereket azért, hogy segítsék Izraelt kijutni a következő  világbajnokságra?! Láttad Orbán elégedett ábrázatát?

Délután pedig a Maccabi leveszi a továbbjutás gondját a Ferencváros válláról.

De hát hogyan történhetett ez meg? A válasz nagggyon eccerű: migráncsok!

Az egyik magyarázat szerint a Fradi azért esett ki, mert a willkommen kilúgozta belőlük a küzdeni akarást.

A másik magyarázat, a nagyszerű Fidesz-szóvivő, Hollik István nyomdokain haladva értelmezhető: Egy bevándorlókból verbuvált csapat játszott egy nemzeti identitására büszke csapattal.

Ebben az esetben a bevándorlókból verbuvált csapat a mi nemzeti kincsünk, a Kubatov Gábor elnökölte FTC. Hogy miért? Na nézzük csak a névsort: Abraham Frimpong (Ghána), Otigba Kenneth (Nigéria), Amodou Moutari (Nigéria), Miha Blazic (szlovén), Leonardo de Almeida (Brazil), Fernando Gorriarah (Uruguay), Julian Koch (Németország) Matias Rodrigez (Argentina), Ivan Petriak (Ukrajna), Rui Pedro (Portugália), Stefan Spirouski (Macedonia) Kjartan Finnbagason (Izland), Dejon Georgijevic (Szerbia), Davide Lanzafame (Olaszország).

Hová lett a Fradi dicsősége? Albert, Nyilasi, Ebedli, Szokolai, Pogány?

Lepsénynél még meg voltak!

 

A verseny igazi vesztese nem az, akit legyőztek, hanem az, aki ki sem jutott a pályára.

magyar_foci_labda_1.jpg

A sport meghatározott célú mindennapos tevékenység, a mindennapoktól különböző környezetben; célja a testedzés, versenyzés, a szórakozás, eredmény elérése, a képességek fejlesztése. A sport kifejezés az angolba származott francia „desporter” (mulatságoknak élő) szóból származik.

 De vajon milyen mulatságnak élnek a torzult lelkű migránsozó propagandisták? Vajon a sportszerűség - mint fogalom - ismert lehet számukra? A sportszerűség a tiszta eszközökkel játszott mérkőzés és az ellenféllel szemben tanúsított sportszerű magatartás eszméje. A fair play egyszerre jelenti a szabályok, az ellenfél, a bíró döntéseinek, a közönség, valamint a játék szellemének tiszteletét, a csapatszellemet, a lojalitást, valamint az önérzetet a győzelemben éppúgy, mint vereség esetén.

 Vajon mit ér a legszebben megterített asztal, ha a sarokban ott van egy egész kicsi kis szardarab?

Oda jutottunk, hogy a fizetett agymosók, már a ki nem mondott elvárásnak is lihegve akarnak megfelelni. Szerintük a német válogatott azért esett ki, mert Angela Merkel a willkommennel  kilúgozta belőlük a küzdeni akarást. A franciák pedig éppen a migránsaiknak köszönhetően lettek világbajnokok.

Ha azt gondolod, hogy ezt az alantas faji megkülönböztetést nem lehet fokozni, akkor jön a Fidesz-szóvivő Hollik István aki a döntőről ezt merte mondani: „Egy bevándorlóország játszik egy nemzeti identitására büszke, keresztény országgal”

Erre tromfol Bencsik András - akinek 1989 -ben kezdődik az önéletrajza – egy sunyi árja szöveggel: „Ne búsúlj Horvátország! A franciákat megvertétek volna”

Annyira kíváncsi vagyok, hogy ezek az emberek, hogyan vélekednek mondjuk a nemzeti kincsünk, a Kubatov Gábor elnökölte FTC alábbi labdarugóiról: Abraham Frimpong (Ghána), Otigba Kenneth (Nigéria), Amodou Moutari (Nigéria), Miha Blazic (szlovén), Leonardo de Almeida (Brazil), Fernando Gorriarah (Uruguay), Julian Koch (Németország) Matias Rodrigez (Argentina), Ivan Petriak (Ukrajna), Rui Pedro (Portugália), Stefan Spirouski (Macedonia) Kjartan Finnbagason (Izland), Dejon Georgijevic (Szerbia), Davide Lanzafame (Olaszország).

Tudod mit? Nem érdekel! Én inkább Elek Gyulát idézem: A Ferencváros olyan, mint egy nagy család, itt mindenki mindenkit ismer és mindenki segíti a másikat. Számomra talán ez a fradizmus.

De nézzük a miniszterelnök alcsúti szomszédságában játszó „aranylábúak” közül néhányat.

Bacsana Arabuli (Grúzia), Danilovics Braniszlav (Szerbia), Diallo Ulysse (Mali), Gonzalo Vega (Uruguay), Heris Jonathan (Belgium), Klinar Denis (Szlovénia), Knezevic Josip (Horvátország), Latifi Liridon (Albánia), Mevoungou Patrick (Kamerun), Perosevic Antonio (Horvátország), Trajkovski Dejan (Szlovénia).

Én úgy látom, hogy Hollik felmenői egyikükkel sem puhította a nyereg alatt a húst, miközben poroszkált a lovon Levédiából a Kárpátok irányába. Miért kell ezt a ócska migránsdumát belekeverni a sportba? Van még lejjebb? Attól tartok, hogy igen!

Magyarország világbajnok?

magyar_foci_labda_1.jpg

A mai napon kiderül, hogy Magyarország a foci vébén elhozza az aranyérmet, vagy megelégszik az ezüsttel. A biztos bronzérem már meg van. Ennél csak jobb lehet! Hogy miért is?

Belgium 2:0-ra legyőzte Angliát és így biztos dobogós helyet szerzett. A bronzérem szépen csillog, nincs abban hiba. Bevallom, hogy én bizony a belgáknak drukkoltam, hiszen ugyanahhoz az Európai Unióhoz tartozunk mindketten, amihez az angolok már nem annyira. Az EU himnusza, Beethoven Örömódája is arról szól, hogy …testvér lesz minden ember… Ezért a lényegét tekintve a belga válogatott, és mi testvérek vagyunk. Mint testvérek, természetesen ugyanahhoz a futballkultúrához tartozunk, még ha most meg sem tudjuk közelíteni Belgium focijának színvonalát.

De akárhogy is nézzük, egy alomból van a belga foci és a magyar foci! Ezért bátran kijelenthetjük – és legyünk rá nagyon büszkék – Magyarország tegnap ismét jól teljesített!

Ééés....! Van még esélyünk világbajnoknak lenni is! Hiszen a legmagasabb helyről tudjuk, hogy 'a horvátok sikere persze a horvátoké, de egy picit úgy érezzük, hogy abban mi is benne vagyunk, hiszen ez a régió dicsősége is, még hogy ha most a horvát zászlót is kell most a magasba emelni" A horvát foci is a "mi kutyánk kölyke"!

Mi csak nyerhetünk! Mint mindig!

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

 

Mi van a paradicsomban?

lecso.jpg

Minap levelet kapott a zöldségesem. A feladó az agrárkamara volt (bocsánat, Nemzeti Agrárgazdasági Kamara azaz NAK). Arról tájékoztatta Jánost, hogy tartozik 60.000Ft tagsági díjjal. János, amikor kiváltotta a vállalkozást, mindent tevékenységi kört - ami csak eszébe jutott – beleírt a cégalapítási papírokba. Az ügyvéd is azt mondta Jánosnak, hogy csak nyugodtan. Kenyeret nem kér, aztán meg lehet, hogy jó lesz az még valamire. Ugyan ki gondolta volna, hogy előkerül a NAK és megsarcol minden olyan vállalkozást, amelynek a tevékenységi körébe szerepel a mezőgazdaság még akkor is, ha ez nem a főtevékenység, hanem a századik helyen szereplő adminisztratív adat. A KSH szerint 220.000 ember él mezőgazdaságból. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának – saját bevallásuk szerint – 400.000 tagja van. Egy egyszerű kivonással megállapítható, hogy 160.000 vállalkozást húzott be a NAK. Tette ezt annak ellenére, hogy egy másik kamara, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) tavalyi állásfoglalása szerint: „a tagságkeletkezést megállapító tömeges eljárás törvénysértő, mert az agrárgazdaság nem főtevékenységként folytatása pusztán a közhiteles adatbázisokból származó információk alapján nem állapítható meg”. Hogy is van ez?

Már oda jutottunk, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara az adóhatóság segítségével hajtja be a sarcot a vállalkozásoktól.

Vajon hova kerül az 1.600.000.000.- forint, amit lenyúltak a kisvállalkozásoktól?

Zöldségesem persze nem harcol, mert fél. Fél minden olyantól, aminek a neve úgy kezdődik, hogy nemzeti. Inkább kifizeti a dézsmát. De neki is meg kell élni, neki is van családja, ezért a sarcként megfizetett összeget beépíti a paradicsom árába. Hiába az optimális időjárás, a kellő mennyiségű eső és a ragyogó napsütés. Idén is drága lesz a lecsó. Miközben kenyérrel tunkolod a tányér széléről még véletlenül se gondolj a kamarára, mert megkeseredik a szádban a falat.

 

A divat elmúlik, a stílus örök.

 

 

orbanv4.jpeg

Időről-időre felmerül a közbeszédben a miniszterelnök öltözködési stílusa. Az internet népe savazza Orbán gatyáját. Van olyan tévécsatorna, ahol úri szabót ültetnek le egy beszélgetésre, aki felajánlja azt, hogy ingyen és bérmentve testreszabja a miniszterelnök gatyáját. Oda jutottunk, hogy egy ellenzéki képviselő a parlamenti felszólalásának drága idejét szentelte Orbán buggyos szárú gatyájának.

Most ti mindannyian, komolyan azt gondoljátok, hogy Orbán Viktornak nincs olyan embere, aki az öltözködéséért felel? Akkor rohadt nagyot tévedtek! Bizony mondom nektek van olyan, aki gatya száráért felel, van olyan, aki haj hosszáért, a nyakkendő színéért, a szemöldök igazításáért, van beszédírója, nyelvtanára, fürdőgatya tanácsadója és még sokan mások.

Ti, akik azt gondoljátok, hogy milyen jó a buggyos gatyán élcelődni, valójában mind Orbán kottájából játszotok!

A politikában - pláne miniszterelnöki szinten – minden mozzanat meg van tervezve. A permanens kampányban a miniszterelnöknek állandóan gesztusokat kell tennie a szavazóinak, akik többsége – mint a felmérésekből tudni lehet – vidéki, alulképzett, nagyon egyszerű ember.

Akkor vajon mily fejez ki a buggyos gatya, a béna ing, vagy kopottá hordott a hátizsák?

  • Egy vagyok közületek! Ugyanúgy élek, mint ti. Ugyanúgy öltözöm, mint ti. Ha kell felveszem a szandált zoknival, vagy az alacsony emberek számára nem túlságosan előnyös oldalzsebes térdig érő rövidnadrágot. Hát tudnék én ártani nektek?
  • Csóró vagyok! Egyre gyakrabban szerepel a hírekben, hogy az EU megvizsgálta a magyarországi közbeszerzések jelentős részét, különösen a miniszterelnök veje és a csodálatos módon gazdagodó földijének nyertes közbeszerzéseit és jelentős túlárazásokat tárt föl, aminek következményei lesznek. De még a legsötétebb vidéken lévő vidéki kocsmában is a pultot támasztó emberekben felmerül a kérdés: Hol a lé? Na kérem. Erre a kérdésre így válaszol a buggyos gatya! Nálam nincs! Én szegény vagyok. Még egy jól szabott, vasalt öltönyre sincs pénzem!
  • Csak értetek élek! Engem nem érdekelnek azok a földi hiúságok, mint a többi hülye miniszterelnököt! Én nem vagyok olyan. Nézd meg öregem! Itt állok a sorban a többiekkel. Ezek mind olyanok, mintha skatulyából húzták volna elő őket. Vajon mennyi időt töltenek el azzal, hogy így nézzenek ki? Miért nem a te problémáid megoldására fordítják inkább az úri szabónál eltöltött időt, ahogy én teszem?

És működik! A Statisztikai Hivatal felmérése szerint a mai Magyarországon a lakosság harmada rendelkezik érettségivel, vagy annál magasabb iskolai végzettséggel. Az oktatás lebutítása (egyentankönyv, gimnáziumok kivéreztetése, 16 éves tanköteles korhatár, MTA, CEU, stb.) miatt ez az arány a jövőben sem fog változni. Egy folyamatosan butuló országban pedig így kell politizálni. Egy folyamatosan eltűnő, hülyülő ellenzék, pedig így lesz szócsöve a miniszterelnöki akaratnak.

Miért éppen Albánia?

alban.JPG

 

Tirana és Budapest között légvonalban 690 kilométer van. Harmad akkora, mint Magyarország és harmad annyi lakosa van, akiknek a havi nettó átlagfizetésük: 87 ezer forint. Fővárosa: Tirana. Albán a nyelvük, 70 százalékban muzulmánok.

Egyébként érti valaki, hogy az iszlám ellen hadakozó kormányunk miért írt ki pályázatot új desztinációk létesítésére, olyan országokba, ahol muszlim az államvallás? De egyszer végre te is járhatsz jól! Gombokért eljuthatsz repülővel Koszovóba, Boszniába, Macedóniába és Albániába. A propagandán nevelkedett honfitársam biztosan csodálkozni fog azon, hogy nagyítóval kell keresni egy csadoros nőt. Egy mecsetben a közös imán sincsenek többen, mint bármelyik átlag magyar templomban. Az embereknek a vallás nem opció. Nem a túlvilágon akarnak jól élni, hanem itt akarnak megélni. Kedvesek, segítőkészek. Ne parázz! Ha már századszor is megvolt édeserdély és a Balatont nem tudod megfizetni, akkor irány Albánia.

A mai Albániában az egyik legeladhatóbb árucikk, az albán származású Teréz Anya. Így nem csoda, hogy a tiranai reptér neve Nene Teréz. Ez a reptér mindössze 17 km-re van a fővárostól. A reptér modern és kihalt. Látszik, hogy nem egy felfedezett helyre érkeztünk. A Rinas Expres buszai a kijárattal szemben lévő parkolóból óránként indulnak és egy fél óra alatt beér a központi térre, amelyet a nemzeti hősükről, Szkender bégről neveztek el. Egy jegy 250 Leke. Fontos tudni, hogy a buszjegyet, legyen szó városi buszról, vagy turista buszról, mindig a buszon lehet megvenni. Egy járaton ketten teljesítenek szolgálatot. A buszsofőr és a kísérő. A kísérő - aki rendszerint egy jól láthatósági mellényben van – figyeli a fel és leszálló utasokat. Folyamatosan mozgásban van, megy a busz elejétől a végéig, majd vissza és közben árulja a jegyet. Egy jegy 40 lekébe kerül. A kísérő biztosítja a rendet a buszon. Szükség esetén jelzi az ülő utasnak, hogy adja át a helyet az idős embernek, vagy leszállítja az ittas, dülöngélő utastársat.

A városnézéshez nem kell messzire menni, mert egy két kilométer sugarú körben minden megtalálható. A főbb látványosságok: Skanderbeg tér. A tér talán legrégibb épülete az Ethem bég Mecset, mely 1821-ben készült el. A mecset igazi különlegessége, hogy belsejét freskók borítják, melyeken fák, vízesések, folyók, épületek és hidak szerepelnek. Az ilyen csendéletek igazi ritkaságnak számítanak az iszlám művészetben. E miatt a mecset meglátogatását annak is ajánlom, aki egyébként a Balkánon vagy Törökországban már kicsit telítődött az egyszerűbb oszmán-kori mecsetekkel. A mecset mellett áll az 1822-ben elkészült óratorony. A 38 méter magas épület a legmagasabb tiranai épület volt elkészültekor. A muszlim többségű városokban gyakori nevezetesség az óratorony. A nyugatibb, keresztény városokban jellemzően az órák a templomtornyokon voltak, ám erre a karcsú, kerek alakú minaretek nem voltak alkalmasak, így ezekben az országokban jellemzően külön óratornyokat emeltek. Az óratoronytól nem messze, egy talapzaton réz emléktábla örökíti meg – magyarul is - Skenderbeg és a mi Hunyadi Jánosunk legendás szövetségét. A mecsetbe ingyenes a belépő, de ne felejtsd el a bejáratnál levenni a cipőd és elhelyezni a cipőtároló rekeszben. Rövid séta a Bloku negyedben - Enver Hodzsa idejében a hatalmon lévő elit lakhelye volt- hangulatos kávézók, éttermek színhelye. Ez már nem is egy különálló negyed, hanem a város szerves része. Itt található Enver Hodzsa háza. Kicsit úgy vannak vele az albánok, hogy sem megenni, sem kiköpni nem tudják. A ház üresen áll, a kertkapukon egy-egy lakat, de sehol egy jelzés, egy tábla arról, hogy itt élt a nemzet atyja. Ha éhes vagy, akkor térj be egy pékségbe. Nagyon tudnak sütni az albánok! Nem hiába terjednek el nálunk is az albán pékségek. Átszámítva száz forint a byrek (ejtsd bürek), ami egy rétestészta jellegű pékáru. Ebbe a kis tésztás-táskába húsokat, spentótot, vagy sajtot töltenek és melegen tartják! Félnapig simán kihúzod vele.

 

Utazás Krujába, Észak-Albánia egyik legnagyobb városába, mely tele van a történelem nyomaival és egyben az albán nemzeti hős, Gjergj Kastrioti, azaz Skanderbeg szülővárosa. Az utazást a szökőkutas (felújítás alatt) körforgalomnál található buszpályaudvar megkeresésével kezdem. Végigsétálva az I Zogu Zi.királyról elnevezett sugárúton (vagy felszállsz a helyi járatú buszra, ami a Skanderbeg térről indul és Kamez feliratú) és a Karl Topia térre, vagy máshogy mondva a RING Centerhez érsz Itt fordulj el jobbra, a városból kivezető úton (erről jöttél tegnap a reptérről) és alig ötven méter múlva egy az útról nyíló udvarhoz érsz, ahol 15-20 személyes mikrobuszok állnak. Itt is vannak kocsikisérők! Az utcán állva hangosan kiáltják a célállomás nevét. Kruje valahogy így hangzik: „KRUZS, KRUZS, KRUZS" :) Mivel sokan, sokfélét kiabálnak, nem árt kérdezni. Szívesen veszik, ha kérdezel és alig várják, hogy segíthessenek! Krujéba közvetlenül csak három óránként megy a busz, de Fruse Krujéba félóránként indul a járat. Jó lesz az, hiszen onnan egy másik kisbusszal eljuthatunk a várig. Amikor megtelik a busz, akkor van indulás. A menetjegyet a kocsikísérőtől kell megvenned és 200 lekébe kerül. A busz lassan vánszorog. Megáll nem csak a buszmegállóban, de akkor is, ha egy járókelő kézzel int neki. A leszállás is hasonló módon megy. Szólnak a kocsikísérőnek, hogy az autópálya melyik szakaszánál akarnak leszállna. A kocsikísérő továbbítja a buszsofőrnek az infót, az pedig ott áll meg, ahol kérik. Mindent az utasért! A busz ablakából azt figyelem, hogy lépten-nyomon autómosók vannak. Na nem a beállok a pörgő kefék közé típusú, hanem a slagos, szivacsos kézi mosók. Nem is látni koszos autót sehol. A tájról ez nem mondható el. A szél viszi a nejlonszatyrokat, a patakmedrek tele vannak lerakott szeméttel. Utána olvasva azt találtam, hogy ez a népi ellenállás jele. Enver hodzsa idején ugyanis a kommunista szombatokon kötelező volt az embereknek kivonulni szemétszedésre. Enver halála után a szemeteléssel mutatták ki a szabadságvágyukat az albánok, ami azután meg úgy maradt. Folyamatosan emelkedik az út. A szédülősebb utasok mereven néztek maguk elé, ugyanis nem jellemző a szalagkorlát, így szabadon lelátni az ötven méteres szakadékokba. A busz végállomása a várhegy alján van, ahonnan egy kellemes sétával érhetünk fel a várba. Séta közben bőven van néznivaló, hiszen egy kirakodóvásáron visz keresztül az út. Van itt minden! Hógömb, népviselet, skanderbeg konyak. A vár jó állapotban megmaradt részében alakították ki Skanderbeg múzeumát (belépő 200 lek). A több emeletes, tágas épületben minden Szkander bégről szól: a törökök elleni honvédő harcáról. Érdekes, hogy eredeti nevét (Kasztriota György) nem használják. A második és harmadik emelet között nyílik egy nagy terasz, ahonnan a tengerig ellátunk. A harmadik emeleten a bég levelezését, diplomáciai kapcsolatait mutatják be. Itt található Hunyadi arcképe is. A várudvar másik felén az Etnográfiai Múzeum van. Ez már kicsit turista lehúzós, de ha már ott vagy, ennyit (300 lek) megér. Egy régi albán család lakóháza volt eredetileg, annak berendezését láthatjuk. A földszinten különböző mesterségek, paraszti tevékenységek eszközeit mutatják be, az emeleten a lakószobákat: a fogadószobát, a férfiak és a nők szobáját, a konyhát, fürdőt.

Egynapos program a tengerparti város, Durres megtekintése. Az egykor Durrazzo néven ismert város Albánia egyik legősibb települése. A már említett buszudvarból indult a buszom. Az utazás ára 200 leke. Időtartama nem több, mint fél óra. Durresben a busz a városközpontban, a kikötő előtt tesz le. A tenger vonalát követve juthatunk el a beach-ig. Mielőtt lazulnánk a parton, érdemes megnézni a helyi látványosságokat. Útban a part felé találjuk a velencei bástyát. Legegyszerűbb, ha a bástya mögött húzódó városfal vonalát követjük, egészen egy alacsony kapuig. Ha azon bemegyünk az adriai térség legnagyobb amfiteátrumához érünk, amit egy hatalmas földrengés pusztított el. Már csak egy félkör az, ami felfedezhető. A másik részét elhordták építőanyagnak, illetve házak épültek rá. Nem hiszem, hogy valaha is feltárják. A belépő 200 leke. Ezért kapsz egy római kori fél amfiteátrumot, ülőhelyekkel, és olyan folyosórendszerrel, ahol a gladiátorok felkészültek a harcra. Ebben az alagsori részben láttak fantáziát az őskeresztények is, hiszen a második században templomot építettek ide! Igen, egy amfiteátrum alagsorába. Az oltárkép mozaikja még ma is megcsodálható. Ha a dzsámi irányba lesétálsz a főtér felé, korintoszi oszlopsor maradványai emlékeztetnek egy római fórumra. Ha ez is meg volt, akkor irány a plázs! A homokos részt a part távolabbi részén találod. 500 leke egy napernyő két napozóággyal. Van ott egy étterem, amit a mólóra építettek. A terasza a víz felett van és príma a kilátás a tengerre. Azt gondolnád, hogy egy ilyen hely megfizethetetlen. Cannes-ban lehetséges, de itt egy hallevesért és egy sajtmártásban szervírozott halspecialitásért, lekísérve üdítővel, nem fizettem többet ezer lekénél. Ez 2500 Ft-nak felel meg. Most komolyan! Ugye, hogy nem drága! A parton sétálva látható, hogy a bunkermaradványokból készítenek hullámtörőt. Albániában minden családnak kellett építeni egy bunkert. Lett is, vagy háromszázezer belőle! Ne valami nagyot képzelj el, bár biztosan van olyan is. Két-három ember fér bele kucorogva. Az elején pedig két lőrés található. Érdekes, ezek a diktátorok milyen paranoiásak. Enver hodzsa is meg volt győződve arról, hogy a kapitalisták lerohanják Albániát. Persze az is lehet, hogy az állandó mozgósítással és ellenségkereséssel elterelte a figyelmet a mindennapok nyomorúságáról.

A következő napra hagytam a BunkArt megtekintését. A név alapján azt gondoltam, hogy egy nagyobb bunkerben művészeti kiállítás látható ott. Este, mikor rákerestem az élet Enver hodzsa rendszerében keresőszóra, akkor dobta fel a google azt infót, miszerint 2014-ben nyitották meg ezt a kiállítást. Néhány kép és láttam, ha ezt kihagyom, semmit nem fogok megérteni Albániából. Indulás a Skanderbeg térre. Ott megkerestem a Porcelani-ba tartó buszt, majd megfizettem a 40 lekét a jegyre. Érdemes a végállomásig menni, majd tovább egy megállót (körforgalmi járat) és közvetlenül a BunkArt előtt tesz le a busz!  Mikor átballagsz a nyolcvan méteres alagúton, ami a bejárathoz visz, már érzed a hely szellemét. Ezeknek a Tirana melletti hegyeknek a gyomrát, jellemzően rabokkal vésette ki a kommunista rezsim. Ez nem volt nehéz, hiszen nem volt olyan albán család, ahonnan legalább egy családtag ne lett volna politikai fogoly. Ha nem látja az ember, el sem hiszi, hogy ilyen van! A bejáratnál 500 lekét kérnek el belépőjegyre, de ne sajnáld kifizetni! Felejthetetlen élmény lesz! Amikor áthaladsz két egymást követő, közel 12 cm vastag betonajtón, majd még három vasajtón, akkor már érzed, hogy ez egy különleges hely lesz. Albánia Hruscsov „megalkuvó” és Sztálint nem kellőképpen "tisztelő" politikája miatt szakított a Szovjetunióval, majd tizenöt évnyi szerelem következett Kínával, ám ennek is vége lett, az ország a hetvenes évek közepére már teljesen el- és bezárkózott. A lelakatolt ország vezetője felkészült az imperialista invázióra, és olyan földalatti négyszintes, atombiztos főhadiszállást épített, ahova nem csak Enver kormánya, de az Albán országgyűlés is befért Hogy ne unatkozzanak, egy háromszáz fős mozi terem is a rendelkezésükre áll. Az egymás után sorakozó cellákban megtekinthető Enver irodája, a kormány tanácskozó terme, de látható egy szocializmusbeli lakás berendezése is ugyanúgy, mint a kínzó kamrák, vagy az elektromos határzár bemutatója. A híradástechnikai részlegen szívemet melengette a korabeli hi-fi toronyba épített videoton márkájú rádió!  

Ha már itt vagy próbáld ki a helyi libegőt. A BunkArt kijárattól jobbra, mintegy 300 méterre található az alsó állomás. A Dajti nevű 1600 méteres hegy 1100 méteren található balkonjára visz fel, ahonnan csodálatos kilátás nyílik innen a városra. A levegő hőmérséklete akár tíz fokkal is frissebb, mint odalent. 800 leke egy oda-vissza jegy. A felső állomáson minden van, ami szem-száj ingere. Kávézó 360 fokos kilátással, étterem, szabadidőpark felnőtt és gyerek játszótérrel.

És ha még mindig van kedved utazni, akkor vár Berát, az ezerablakos város. Nagyon korán kell indulni ahhoz, hogy egy kis szeletét lásd annak a csodának, ami egyébként a világörökség része. A busz a sasos (azaz a városból kifelé a második) körforgalomtól indul óra harminckor. Ide is a Kamez – Quender (azaz centrum) feliratú helyi járatú busszal érdemes kijönni, mert gyalog nagyon messze van és 40 leke nem pénz érte.  Az utolsó busz Berátból vissza Tiranában 15.00 órakor! 400 lekét kérnek ezért 2,5 órás útért. Ha megérkezik a busz a beráti terminálba, át kell szállni a helyi járatra, ami 30 lekéért visz be a történelmi városrészbe. Egyes elbeszélések szerint a várhegy megmászása közel háromórás program, ezért ezt idő hiányában kihagytam. Leírások szerint közel harminc görögkeleti templom volt itt Berát fénykorában. Ebből 10 még ma is eredeti állapotában látható. A várnegyed – belső terét tekintve – leglátványosabb temploma az 1797-ben épült, háromhajós Mária mennybemenetele székesegyház. Gyülekezeti terében megőrizték a magas művészi értéket képviselő faragott szentélyrekesztőt (1811) és annak ikonosztázát, valamint a hasonlóan mívesen faragott stallumokat, szószéket és püspöki trónt. A padlón színezett kőlapokból kirakott szimbolikus napábrázolás látható. Ebben a templomban találták meg 1968-ban a páratlan értékű, 6. századi Berati Bíborkódexet és a 9. századi Anthimi Aranykódexet. Ha megéheztél, ajánlom neked a buszterminálon található helyi gyorsbüfét. 300 leke/fő áron megebédelhetsz.

Amit Albánia az elmúlt húsz évben elért, arra nagyon büszkék lehetnek. Ne feledjük, ez az ország a második világháború után lényegében a feudalizmusból ugrott át a kommunizmusba. Mert itt valóban kommunizmus volt, a keményvonalasból, az Európa-szerte rettegettből. Ha csak Albániát nézzük, a lakosság száma körülbelül 3,2 millió. A környező országokban rengeteg albán él, ennek történelmi oka, hogy 1912-ben az Osztrák-Magyar Monarchia elismerte Nagy-Albániát, de a balkáni háborúkat követően a bolgárok, a görögök és a szerbek albánok lakta területeket csatoltak magukhoz, így a szkipetárok a függetlenség érdekében kénytelenek voltak beérni a feleannyi területtel.

A fent említett 3,2 millióból sok százezer külföldön (elsősorban Olaszországban) dolgozik vendégmunkásként és a hazautalásaik jelentősen hozzájárulnak az albán gazdaság teljesítményéhez. A hazautalt keresetek kapcsán a következő a stratégia: amint összegyűlik a kellő pénz, az otthoniak földet, telket vesznek. Ha ez már megvan, ismét gyűjtenek és elkezdik építeni a moteleket, szerencsésebb esetben szállodákat. Ezért, elsősorban a tengerparti részen, úton-útfélen félkész, épülő szállodák, panziók láthatóak és mindenki céljai között szerepel az idegenforgalom, a turizmus, bízva a 360 kilométernyi tengerpart és az egyéb páratlan természeti szépségek nyújtotta lehetőségekben. Csak remélni tudom, hogy beszámolómmal sikerült elhelyezni Európa térképén ezt a sokat szenvedett, de nagyon élni tudó és élni akaró országot. Nem csodálkoznék, ha a heti kétszeri repülőjáratot kihasználva magyar családok akár már az idén az Albán tengerpartot részesítenék előnybe, mondjuk Horvátország helyett. Megéri! Fele annyiból ki lehet hozni dupla akkora élményekkel!

 

Albánia hivatalos fizetőeszköze: a lek ( 1 lek (ALL) = 2,52 forint (HUF)

Nagyon hálásak, ha néhány szót tudsz a nyelvükön. Íme a leggyakoribb kifejezések.

Köszönöm! – Falemderit!

Igen – Po

Nem – Jo

Számla – Faktura

Kérem – Julutem

Jó napot! – Mirdita!

Ez mennyibe kerül? – Szakuston?

Hús – Mis

Tenger gyümölcsei – Fruta e detit

Hal – Pesk

Rák – Karkalec

Malac – Gici

Bárány – Tyengyi

Sör – Birrö

Pálinka – Raki

Víz – Ujö

Buborékos víz – Ujö me gaz