Karácsonykor olvasom a facén, hogy gyűjtés szerveznek Kis Jucinak, aki fűtetlen lakásban él. Egy másik csapat Nagy Jóskának gyűjt kajára, hogy legalább karácsonykor meleg ételt egyen. A harmadik bejegyzésben a „mivagyunkalegfaszább” kft összegyűjt 13 zacskó csipszet, amit szétoszt valamelyik nyomortelepen. Egyébként a hivatalos álláspont szerint nincs is nyomortelep.

Ilyenkor szégyellem magam. Legalább két percig. Miért nem csatlakoztam a "mivagyunkalegfaszább" céghez? Miért nem vettem én is két zacskó csipszet és dobtam be a közösbe. Azután eszembe jut a fizetési papírom. A bruttó bérem felét ilyen-olyan elvonás, adók emésztik fel! Ezzel járulok minden hónapban ahhoz, hogy a kormányzat a bejött adókat elossza szociális célokra, szegénység megszüntetésre, stadion és kisvasút építésre és így tovább. Én szégyelljem magam, hogy stadionépítésre több jut, mint a szegénység megszüntetésre, vagy kórházfejlesztésre? Szégyellje magát az, aki oda szavazott. Az meg különösen szégyellje magát, aki beszopja azt, hogy Magyarországon megszűnt a szegénység.

Lehet egyéni szinten jótékonykodni, (már többet tesz ilyenkor az ember másokért, és ez csodás!) de az csak annyi, mint vizipisztoly az erdőtűzhöz.

Közhelyek helyett inkább néhány adat:

• A magyarok 44 százalékának nincsen semmi tartaléka, sem anyagi, sem tárgyi
• Magyarországon a 7 év alatti gyermekek 42,2 százaléka él szegénységben
• 30 ezer gyereknek kell szembenéznie az állandó nélkülözéssel, és közülük nagyjából 50 ezer rendszeresen éhezik
• 110 ezer gyerek él olyan háztartásban, ahol nincs fürdőszoba, 150 ezer pedig olyanban, ahol nincs WC
• 200 ezer gyerek él olyan háztartásban, ahol nincs elektromos áram négyezer gyereknek lakcíme sincsen

Akit pedig nem győznek meg ezek a tények, az húzzon ki a Blahára, ahol hajnali 3 óta, hidegben, fagyban állnak sorba a nemszegények a délelőtt 11-kor kezdődő ételosztáshoz.