Békevágy dolgozik bennem. Látva a miniszterelnök sikertelen békemisszióját úgy gondoltam én is megpróbálom. Segítek rajta és segítek a hazámon is. Biztosa vagyok benne, ha sikerül a békemisszióm, vége lesz a háborús inflációnak, a háborús recessziónak és minden jóra fordul. Úgy gondoltam, hogy ez egy alulról jövő kezdeményezés lesz, azaz nem a csúcsvezetőket keresem meg, hanem egyéb döntési jogkörrel bíró partnereket látogatom meg. A tervet tett követte!
Barátaim és ismerőseim értetlenkedése ellenére, vállalva a kihívásokat, vonatjegyet vettem az interneten!
Az odautat Budapest – Kassa – Munkács járattal terveztem meg.
Visszafelé a MÁV Latorca intercityre, azaz Munkács – Budapest útvonalra vásároltam jegyet.
A vasúti utazásom döbbentett rá először arra, hogy milyen kihívásokkal teli nehéz dolog egy háborúban álló ország szomszédjának lenni. A magyar vasúttársaság az odaúton (Kassáig) 9 percet késett, a visszaúton Munkácstól Budapestig 55 perc késéssel teljesítette az utat.
Megjegyzem, az ukrán vonatok percre pontosan indultak és perce pontosan érkeztek!
Békemisszióm első állomása Munkács volt, ahol baráti beszélgetést folytattam több helyi döntéshozóval. A megbeszélés végére fontos információkhoz jutottam. Megtudtam, hogy Ukrajnában megkezdték az európai szabványú nyomtáv kiépítését és a határról már Munkácsig. MÁV kocsikkal lehet közlekedni.
Az Oroszországi szabvány szerint 1520 mm széles nyomtáv pontosan 8,5 centiméterrel szélesebb az Európában használatos 1435 mm széles nyomtávnál. Vajon miért lett az un. Stephenson-féle nyomtáv 1435 mm és miért lett az orosz szabvány 1520 mm?
A helyi vezető jól felkészült volt nem csak a békemisszió témájában, hanem a vasúti nyomtávok kérdésében is. Elmondásából tudom, hogy az első vonatokat Angliában azon tervek és sablonok szerint készítették, amelyeket a hintók és kocsik gyártására is használtak.
Így hát felmerült a kérdés, hogy a hintók és kocsik nyomtávja miért lett pont 1435 mm?
A válasz megint nagyon logikus: ha más lett volna a nyomtáv, akkor ezek a járgányok nagyon hamar tönkrementek volna az angliai kőutakon, mivel azokban, pont ilyen távolságra, volt két vájat, melyeket a régebben ott járt kocsik vájtak ki.
Nem meglepő azonban, hogy az Angliában található kőutakat, szinte egytől egyig, az ókori Róma építtette. A kőutakba vájt vájatokat, pedig az első – természetesen lóvontatású – római kocsik és harci szekerek vájták. Már az ókori rómaiak is szabványok szerint építették az utakat és a harci szekereket, ezért aztán mind ugyanakkora lett, ami a vájatok távolságának egyformaságát is maga után vonta. A vájatok aztán évszázadokon keresztül kényszerítették az utókor járműtervezőit az ősi szabvány betartására. A tanulság tehát, hogy a római kocsik tengelytávolsága pont azért lett akkora amekkora, hogy két ló hátsója kényelmesen elférjen egymás mellett a kocsi előtt.
És akkor áttértünk az széles orosz nyomtávra. A kérdésem az volt, hogy miért szélesebb 8,5 centiméterrel az orosz nyomtáv?
A hivatalos indoklás szerint a honvédelem vezette az orosz tervezők kezét. Így akarták – cári parancsra – megakadályozni azt, hogy a hanyatló Nyugat, a modern találmányokat (vasút) felhasználva lerohanja Oroszországot.
De a helyi vezető elárulta az igazi okot is! Nos az akkori orosz cár I. Miklós (a neve ismerős lehet a magyaroknak, hiszen szerepet játszott az 1848-as forradalmunk leverésében) uralkodása alatt épült az első vasúti sínpálya Szentpétervár és a Carszkoje Celo között 1837-ben. A cárban munkálkodott az orosz birodalmi szemlélet, az orosz felsőbbségérzet, ezért parancsba adta, hogy egy faroknyival legyen szélesebb az orosz vasút, mint az európai.
A legenda szerint a Szentpéterváron állomásozó orosz katonákon vettek méretet, majd ezt átlagolva állapították meg az átlagos orosz farok hosszát, amely ezen mérések alapján 8,5 cm. Ezzel a 8,5 centiméterrel lett szélesebb az orosz vasúti sínpálya.
Ezen a ponton komolyan elgondolkodtam azon, hogy békemisszióm vajon eléri-e a kívánt hatást? Hiszen a kormánypárti kijelentésekből tudom, hogy: „A tűzszünet lehetséges. Akarat kérdése. Beszélni kell róla, és tenni érte. Aki azt mondja, hogy a tűzszünet és a béketárgyalás nem lehetséges, nem létrehozható, az egészen egyszerűen hazudik. Miért? Azért, mert a tűzszünet nem más, mint egy politikai döntés kérdése, amely döntést politikusoknak kell meghozniuk. Legyen szó Moszkváról, legyen szó Washingtonról, Kijevről vagy Brüsszelről. És politikusok bizony hozhatnak döntést, hoznak is. Eldönthetik, hogy melyik irányba szeretnének menni. Tehát a tűzszünet és a béketárgyalás egy politikai döntés kérdése, amely politikai döntés bizony lehetséges. Akarat kérdése”.
De vajon egy olyan birodalmi szemlélettel bíró tárgyalópartnert, mint az orosz, akik farokméregetéssel jelölik ki céljaikat, sikerül-e rávenni arra, hogy olyan politikai döntést hozzon, amelyik elhozza a békét?
Orbán Viktor miniszterelnöknek nem sikerült, de vajon nekem sikerülhet?
A következő részben kiderül! Annyit azért elárulhatok, hogy egy villamoson utaztam az elnökkel!
