Súlyosbodik a holland-török konfliktus, az üzengetéseken innen és túl, Isztambulban letépték a holland zászlót a követség épületéről, és országszerte fegyveresek őrzik a holland követségeket.

A holland kormány szombaton két török miniszternek is megtagadta a belépést az országba, és nem engedte, hogy felszólaljanak a török elnök melletti kampányrendezvényeken. Törökországban április közepén szavazhatnak arról, hogy az ország átálljon elnöki rendszerre, tovább növelve Erdogan amúgy sem csekély hatalmát. Ennek érdekében a török kormány tagjai Európa-szerte kampányolnak a nagyszámú török diaszpórában.

A múlt évben egy hétvégét Törökországban töltöttem. A tervem az volt, hogy találkozom, az Isztambulban élő exemmel. Vele ugyan nem találkoztam, de találkoztam a csúcsra járatott nacionalizmussal. Félelmetes volt! Egy héttel a puccs után érkeztem a tízmilliós városban. Az első benyomásom pozitív volt. Jegyet kértem a reptéri busz sofőrjétől, aki közölte, nem kell fizetni érte. Nem tudtam hova tenni a dolgot. Milyen vendégszerető nép ez a török! Ezt gondoltam. Amikor a villamos és metrómegállókban elhelyezet hangszórókból hazafias dalok szóltak, már kezdett kissé gyanús lenni a dolog! Az utcákon azt láttam, hogy a buszok, villamosok, taxik oldalán mindenhol ott feszül a nemzeti lobogó. Az emberek nagy többsége szintén zászlóba öltözött! Piros pólók, benne a félhold. De hát mi van itt? Mit kell így bizonyítani? Aki nem lép egyszerre az nem kap rétest estére? A szállodában bekapcsoltam a tévét. Megdöbbentően sok török tévécsatorna volt, talán megvolt negyven is. Azt képzeljétek el, hogy az összes csatornán ugyanaz az adás ment. Olyan botcsinálta, úgynevezett biztonságpolitikai szakértők beszélgettek egymással, amilyeneket itthon is láthatunk. A hotelportástól érdeklődtem, aki előbb lopva körülnézett, majd elsuttogta, hogy minden este békemenetet van Erdogán mellett a Taksim téren. Azért, hogy sok vidéki lakos is el tudjon jönni, egy hétig ingyenes a tömegközlekedés. Sőt, akik kimennek a Taksim térre, hogy meghallgassák a kormánypárti szónokokat, ételt is kapnak a helyszínen. Még hogy nincs ingyen ebéd! Van az, csak meg kell szolgálni! A szónokok arról beszéltek, hogy a miniszterelnök nem fogja engedni azt, hogy a halott puccsistákat a rendes, hazaszerető török emberek mellé temessék a temetőkbe. Ezeket a hazaárulókat az állattemetőkbe, vagy ahogy korábban nálunk nevezték, a dög-kutakba kell dobni. Megborzadtam. Hiába hajózhattam ingyen a Boszporuszon, metrózhattam jegy nélkül a Top Kapihoz, mégis keserű volt a szám íze. Hogy a fenébe lehet a propaganda eszközeivel ennyire fanatizálni az embereket? A plakátokon, a beszédekben minden második mondat az volt, hogy meg kell védeni a demokráciát! Meg kell védeni a török embereket! Majd jöttek az összeesküvés elméletek, miszerint az USA és egyéb háttérhatalmak pénzelték a felkelőket, akik idegen érdekeket szolgálnak. Olyan ismerős mondatok!