Tegnap szülői értekezleten voltam. A szülői előtt külön tájékoztatást kaptam a külföldi nyelvtanulási programról. Elmondták, hogy az iskola intézményileg pályázik és már az első fordulón túl is jutottak.  A tanulók kollégiumi elhelyezést kapnak és egész napos elfoglaltságuk lesz. Lógni nem lehet, mert aki lóg, ott a szülőnek utólag ki kell fizetni a tanfolyam díját. Erről nyilatkozni is kell és anyagi felelősséget is vállalnak a szülők. De még miről van szó? A mi jó kormányunk állja egy kéthetes külföldi nyelvtanulás költségeit, valamint a diákok szállását, sőt még zsebpénzt is ad a 9. és 11. osztályos tanulóknak.

A programot egy állami alapítvány, a Tempus Közalapítvány koordinálja. A hírek alapján ezerkétszáz külföldi nyelviskolával, illetve képzőhellyel vették fel a kapcsolatot. A 2019/20-as tanévtől minden nyári szünetben elutazhatnak a két kijelölt évfolyam diákjai az általuk elsőként tanult idegen nyelvet anyanyelvi környezetben gyakorolni. A célországok között az Egyesült Királyság, Németország, Ausztria, Franciaország, Málta, Írország és Kína szerepel. A kormány évente 140 ezer résztvevővel számol, ha minden jogosult jelentkezik a kurzusokra.

Ez egy valódi tündérmese – mondaná Matolcsy György.

Figyelmesen végig hallgattam a tájékoztatót és utána elolvastam a Tempus honlapját is. Mindkét tájékoztatásból az jött le nekem, hogy nagyon kedvesen és barátian lebeszélnek arról, hogy valaki egyénileg pályázzon. Amit preferálnak, az bizony az intézményi pályázat. Hát nem ez jön le a Tempus tájékoztatóból?

„Már az online pályázati felület megnyitása előtt lehetőség van arra, hogy a magyar köznevelési intézmények/fenntartók felvegyék a kapcsolatot azokkal a nyelviskolákkal, akik számukra vonzó kurzusokat kínálnak”.

És ha egyénileg szeretnék pályázni ezt olvashatom:„ Kérjük, hogy az egyénileg pályázók ne vegyék fel közvetlenül a kapcsolatot a választott nyelviskolával, mert az egyéni tanulók jelentkezését kizárólag az online pályázati rendszerben fogják tudni fogadni a célországi nyelviskolák. Az egyénileg pályázók a 2020 februárjában megnyíló online pályázati felületen jelölhetik majd meg a választott kurzusokat”.

Tehát az iskola jóval korábban pályázhatott, mint az egyén.

Ezt elolvasva nekem először az jutott eszembe: ha egyénileg pályáztatom gyermekemet, vajon marad-e még neki hely? Nem? Akkor inkább csatlakozom az iskolai pályázathoz.

Majd rögtön az jutott eszembe: ez nagyon fasza, de vajon mi a fene különbözteti meg az egészet egy szlovákiai osztálykirándulástól?  Hiszen jellemzően nem családoknál, tehát nem nyelvi környezetben lesznek elhelyezve, hanem együtt az iskolatársak egy kollégiumi épületben. Vajon életszerű az, hogy angolul fognak egymás között beszélgetni? De akkor mi értelme van az egésznek?

Van olyan, aki azt gondolja, hogy ez egyszerűen a középosztály kilóra való megvásárlása. Mert hát ki ne lenne hálás áldott kormányunknak ezért a gesztusért?

De vajon politikailag jól átgondolták? Hiszen a csapból is az folyik, hogy a rothadó nyugat. Kár oda menni a fiatalnak, mert nincs ott semmi látnivaló. Jövő meg pláne nincs. Csak itt, a fénysebesség + vésztartalékkal hasító NER-ben fürdő Magyarországon. Ezek a kölykök most találkoznak a valósággal. Innentől nyomhatják nekik a propagandát. Nem fognak hinni benne, hiszen látták a saját szemükkel. Nincsenek migránscsordák, az emberek békében és biztonságban élnek. Akkor meg nem értem az egészet. Lehet, hogy valóban jót akart a kormányzat, csak átgondolatlan a kivitelezés?