Érettségi találkozóm volt. A sokadik. Ahogy fogyott az asztalon a likőr, úgy kezdtünk egyre inkább politizálni. Az egyik osztálytársam köztisztviselő lett. A hozzászólása a témához mindenkit szíven ütött! Most közreadom - nem megnevezve benne a személyt – mindenki okulására azért, hogy lássátok hogyan igazgat a fortélyos félelem!
Fotelforradalmár. Igen, ezt mondják azokra, akik csak osztják az észt, de nem tesznek semmit. Most, per pillanat, nem mennek el a tüntetésre, hanem csak magyarázzák, hogy mit kellene és hogyan tenni.
Én annyiban különbözöm, hogy nem osztom az észt másnak, nem magyarázok. Inkább irigykedek. Hallottam tegnap este Szentesi Évát az orosz nagykövetség előtt, jó szöveggel és harcias kiállással.
Nem félünk!!!
Ja, de. Csak ezt nem ismerem be, mert tudod, a körülmények, a gyerek, a munkahely… és persze a kényelem. Igen, tudom, hogy az ország nem jó irányba halad. Politikus ember vagyok – nem, nem a foglalkozásom az, egyszerűen csak követem a történéseket. Tudok információkat értelmezni, képes vagyok absztrakcióra. Van saját értékrendem, jövőképem, tanult szakmám, és nem ilyen országban szeretnék élni.
De!
Egyedül nevelem a gyerekem, köztisztviselő vagyok. Elvből nem nyilvánulok meg, senki ellen, és senki mellett. Szeretném azt gondolni, hogy nem azért, mert attól tartok, másnap már nem lenne munkám – bár ugye a véleménynyilvánítás szabad, de inkább megtartom magamnak. De legalább azt gondolok, amit akarok. Hűségnyilatkozatot soha nem tennék. De a gyereket el kell tartani.
Nem vagyok szabad. Irigylem Szentesi Évát.
Tíz éve nem szavazok. Soha senkire. Mert nem vagyok abban biztos, hogy ha jönne egy másik, az nem csinálná ugyanígy. Kiépítettek egy teljesen felesleges rendszert az önkormányzatokkal szemben, a járásokat. A „ másik” akit megválasztanak majd, többek között ezt is megszünteti, mikor ez így alkalmas arra, hogy megrendszabályozza az önkormányzatokat? Ez csak egy példa. Vagy. A rendszerváltozáskor közjogilag kialakított fékek és ellensúlyok rendszerét majd visszaállítják, ugye? Cinikus vagyok, mint a központi hatalom és a politikusok, és azt hiszem, hogy nem. Ebben az elitben már nem bízom.
Nem bízom a változásban. Irigylem Szentesi Évát.
Megvettek kilóra. Bár nem szavazok, mégis. Az egysávos adórendszer és a családi adókedvezmény miatt, több a bevételem. Ha ezt eltörölnék, nagyon rosszul érintene. Pedig pontosan tudom, hogy ez így nem igazságos, sőt, szegényellenes.
Eladtam magam. Irigylem Szentesi Évát.
Egy civil szervezetnél önkénteskedem. Ingyen, a saját szabad időmből. Soros nem támogat, álcivil sem vagyok, az országot sem lerombolni, sem tönkretenni nem akarom. Mélységesen felháborít, hogy a segítő munkámat egy megtévesztett idióta tévelygésének minősítik.
És mégsem teszek semmit. Csak hiszem, hogy úgysem így gondolják – pedig de, hogy úgysem teszik meg a civilekkel, amit akarnak – pedig de, - hogy az EU nem hagyja – pedig de.
És még mindig nem teszek semmit. Vagyis de. Dolgozom, nevelem a gyerekem, segítek, ahol tudok.
Fásult vagyok. Irigylem Szentesi Évát!
