Hát, egy frászt fogunk duplán fizetni! Nehogy már a civil szervezetek, vállalkozások szívják meg a kéményseprés körül az utóbbi évben mesterségesen kialakított néphülyítést! Bocsánat, de most tényleg felhúztam magam, mert a – nem vagyok biztos benne, hogy véletlenül – felkavart politikai „korom” lassan beteríti egy újabb központosított szolgáltatás korábban világos és működő gyakorlatát.
Történt ugyanis, hogy az alig két éve érvényben lévő, a kéményseprő-ipari tevékenységet szabályozó törvényből már településünk jogtudorai már eddig is ezerrel próbálták kibogarászni és ismertetni a polgárokkal: kinek milyen szervezettel, milyen folyamat során kell biztosítania a kötelező kéményseprést és az ezzel összefüggő ellenőrzést az ingatlanán. Mi a fityfene az a „sormunka”, mikor van szó „időlegesen használt ingatlanról”, mely cégek vannak a kormány által közfeladatként kijelölt „kéményseprő-ipari szerv” és melyek a „kéményseprő-ipari szolgáltató” fogalomkörben.
Talán Ön is emlékszik, hogy sorra jöttek az önmagukat ajánlgató vállalkozások, hogy ők, csakis ők jogosultak kormot kotorni. Az eddig ilyennel magát nem idegesítő keményen dolgozó kisembert elkezdték csesztetni a kéményen dolgozó nagyemberek. Már úgy tűnt, tán lassan elcsitul a harci zaj, és a gyakorlatban kialakul ki, mikor, hogyan, mennyiért.
Hát, egy frászt csitult el!
A napokban sorra kapják ugyanis a különböző civil szerveződések a felokosító levelet arról, hogy egy fővárosi önkormányzati tulajdonú kéményseprő cég (konkrétan a FŐKÉTÜSZ!) Pest megyére regisztrálva megszerezte a bejegyzés jóváhagyását, így kotorhat. És kotorna is nagy lelkesedéssel – meg alighanem szép haszonnal – mindenhol, ahol ugyan az ingatlan lakásként szolgál, ám ugyanoda egy civil szervezet is be van jelentve székhelyként. Ugyanis arra hivatkoznak, hogy a gazdálkodó szervezetek telephelyén, székhelyén vagy fióktelepén nem közfeladat a kéményseprés, hanem azt állam bácsi helyett szolgáltatókkal köteles a tulajdonos elvégeztetni.
Nem tudom, tetszik-e érteni? Egyszer azt, hogy ha Ön valahol lakik, de vállalkozik is azon a címen, akkor egyszerre közfeladat, meg nem közfeladat a kéményseprés. Másodszor azt, hogy ha gazdálkodó szervezetnek számít a civil társasága – mondjuk egy hobbicsoport, környezetvédelmi alapítvány, nyugdíjas kör -, akkor bizony nuku a közfeladatból ellátott koromkotrás a bejelentett székhelyen, tessen a zsebbe nyúlni és perkálni azt a jó magyar forintot a „kéményseprő-ipari szolgáltatónak”.
Most már csupán az a kérdés, hogy ez a civilek elleni ismételt támadás kivédhető-e azzal, hogy a felsorolt példákban szereplő társulatok nem gazdálkodó szervezetek. Félő, hogy ezt megint csak nem mi, civilek, hanem ismét a politika fogja megmondani.
Demokráciánk újabb „dicsőségére”!
