Még alig vagyok 53, de már elmondhatom, hogy két miniszterelnökkel vagyok tegezőviszonyban. Az egyik Boros Péter. Még az MDF-es időkből. Na nem az őskorszakban, hanem Dávid Ibolya elnöksége alatt ismerkedtünk meg. Az első önkormányzati kampányom meghívott díszvendége is Boros volt. Mindig elvárta, hogy miniszterelnök úrnak szólítsuk. Talán a mai napig ezt kéri az ismerőseitől. Mi MDF-esek nem szerettük a Fideszt. Ők sem minket. Ledarálták, leszalámizták a Fórumot. Az UD Zrt. ügy volt az utolsó.

Borosért rajongtam. Rendkívül művelt embernek gondoltam. Csak sokkal később jöttem rá, hogy szó szerint bemagolt néhány történelmi könyvet a Tisza István és Bethlen korszakról és ebből él a mai napig.

Boros Péter ezután miniszterelnöki tanácsadó lett Orbán Viktor mellett. Mondhatnám, hogy fiatal volt, kellett a pénz. És most is kell. Boros bárkit hajlandó mosdatni egy kis sajtófigyelemért, vagy némi pénzért. A választások előtt így nyilatkozott. „Vannak a magyar történelemnek sorsdöntő időszakai, illetve pillanatai, s a mostani szavazást Bethlen István kormányalakításához hasonlítanám” és hozzátette: „ha nem a kormányzó Fidesz-KDNP nyeri az áprilisi választásokat, az olyan káoszba fullaszthatja az országot, mint az 1919 utáni időszak”.

Boross mostanában horthysta lett. Valószínűleg az a feladata, hogy kommunikációban párhuzamot vonjon a boldog békeidők Horthy-korszaka és a mai Orbán rezsim között ezzel megteremtve a kontinuitást.

Boros és tartói elfeledkeztek Horthy egyik legfontosabb gondolatáról, amelyik így szól: „vezető szerepre csak akkor igazán alkalmas valaki, ha generációkon át tisztességes, becsületes embernek nevelték”

Határozott véleményem az, hogy azoknak, akiknek 1989-ben kezdődik az önéletrajza, jobb lenne csendben maradnia.

Horthy Miklós unokája, Horthy István Sharif sokkal hitelesebb, mint az álművelt megmondóemberek. Az iszlám hitre áttért Horthy szerint a leghatásosabb módszer a generációkon átívelő konfliktusok megoldására a megbocsátás.