Egy hete kezdődött el a kútmizéria. A kormányzati média ezerrel tolta az összes csatornáján az ásott és fúrt kutak kötelező regisztrációját. Szokásos módon csak részinformációkhoz jutottak a polgárok. Ezzel elindult egy össznépi találgatás. Hol és hogyan kell regisztrálni. Mi a fene a vízhozam? Ki fogja azt megmondani, hogy mennyi a vízhozama a kutamnak?
A média meg nyomja, ahogy a csövön kifér. De miért?
És eszembe jut Chomsky gondolata: „Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz”.
És napokig azon gondolkodtam, vajon mit akarnak eltakarni. És tegnap nyilvánosságra került az egyéni képviselő javaslat. Természetesen sürgősségi indítvány formájában. Ezzel olyan közigazgatási és egyéb egyeztetési körök kikerülhetők, amelyek kihagyása nem lenne indokolt, és szakmailag rosszabb törvényeket eredményez. A sajtópiac szereplőit is csak akkor hívják egyeztetésre, amikor szinte már minden eldőlt. De miért ez a manipuláció, hiszen alig
1,5 millió lakástakarék-szerződés van a piacon. Ezeket már megkötötték, ezekhez nem nyúlnak. Vagy mégis? Az indoklás kísértetiesen emlékeztet a magánnyugdíjpénztárak kiheréléséhez és a manyup vagyon lenyúlásához. Ugyanazok a szófordulatok. Lásd: extraprofitra tettek szert a pénztárak - a nyugdíj és a lakáskassza pénztárak egyaránt - a keményen dolgozó kisember kárára, ezért meg kell menteni a keményen dolgozó kisembereket ezektől az élősködőktől.
És ki emlékszik már arra az alig másfél millió forintra, amit legombolt róla a kormánya? És ugyan ki emlékszik már arra az ígéretre, hogy névre szóló folyószámlákon fog majd megjelenni a pénz. Jól van az úgy! A kelet európai közönyre mindig számíthat a kormányzat.