Kiver a hideg verejték, ha véletlenül az M1 tévére kapcsolok. A műsornak még véletlenül sem nevezhető agyatlanságról első pillanatban az 1988-ban forgatott Ideggyogyó című film jut eszembe. Walter Matthau-nak ugyan csak egy mellékszerep jutott, de abban volt egy zseniális kiszólása. Mikor szállodában szobát foglaltak megkérdezte a recepcióst: Ugye jár a szobához kábeltévé, ugyanis közszolgálati adást drogok nélkül már nem tudok nézni?

A második gondolatom az, hogy mi a fészkes fenét lehetne tenni azért, hogy ne a propagandisták által jóváhagyott rózsaszín hazugságokat hallgassam? És akkor eszembe jutottak a lengyelországi Swidnik lakói, akik megsétáltatták a tévékészülékeket.

A kommunista Lengyelországban Swidnik mindig az erőszakmentes ellenállás egyik centruma volt. A swidniki WSK helikoptergyárban kezdődött az a sztrájk, ami később átterjedt Lublini régió több gyárára és végső soron az ellenzéki Szolidaritás mozgalom megjelenéséhez, majd Jaruzelski bukásához vezetett.

Swidniki ellenállók rájöttek, hogy nem elég elkapcsolni a propaganda adókról, mert azt soha senki nem tudja meg. Valami látványosabb dologra van szükség! Első lépésben az esti híradó kezdetekor a tévékészülékeket kihúzták konnektorból és kitették az ablakpárkányra. Jó ötletnek tűnt, hiszen nyilvános volt, világos mondanivalóval. De mégsem működött elég hatékonyan a bojkott, mert hiányzott belőle a vicc és a lelkesítés. Azután valakinek jött az isteni szikra. Beszereztek néhány talicskát majd a propaganda híradó alatt a talicskára felpakolták a tv készüléket és sétáltak az utcán. Néhány hét múlva, ha valaki alkonyatkor keresztülment Swidnik városán, akkor több száz talicskást látott jókedvűen tévét sétáltatni. Igen, halálra röhögték közben magukat. Kiröhögték az ócska és hazug kommunista rendszert. És amit kiröhögnek az emberek, attól már nem félnek. Nem félnek attól, hogy kirúgják őket az állásukból, vagy az iskolából. Nem féltik a családjukat és nem félnek az éjszaka érkező fekete autótól sem. Egy politikusnak, vagy egy politikai rendszernek a halála az, amikor nevetségessé válik. Csak úgy mondom.