Flinkenstein halott. Nincs új ötlet a kormánykommunikációban, pedig közeledik a vész. Hogy mi a baj? Egyszerűen szólva: majdnem feel annyi pénz lesz csak a stadion és kisvasútépítésekre, mint eddig volt. Ez tűrhetetlen! Az embereknek is kevesebb lesz a pénze, mert megkezdődik a munkáltatóknál a nadrágszíj meghúzása. Kissé bonyolultabban fogalmazva: A GDP tavaly, a szakértői számításokat meghaladva 4,8 százalékkal nőtt. Beindult a belföldi kereslet. Az emberek úgy vették fel a fogyasztási hiteleket új lapostévére, vagy autóra, mintha nem lenne holnap. Ám ez most elérte a csúcsát és hamarosan megérkezik a recesszió. Idén 3,4 százalék, jövőre viszont már csak 2,6 százalék lesz a magyar gazdaság bővülése az Európai Bizottság előrejelzése szerint. Tudom, hogy nagy valószínűséggel maga Soros György buherálja a statisztikát a messzi Brüsszelben. Azt is tudom, hogy majd akkor kell átmenni a hídon, amikor odaérünk, de a tapasztalatom azt súgja, hogy jobb lesz előre felkészülni. Legalább szöveg (kommunikáció) szintjén. És ezt nem csak én látom így, hanem a miniszterelnök is, aki már két hónapja arról beszél, hogy hamarosan itt a válság.

Ha megjelenne mondjuk a HVG-ben egy álláshirdetés, hogy keresik az amerikai kampánytanácsadó utódját, rögtön jelentkeznék az állásra. Első tanácsom az lenne, hogy kezelni kell a közeledő válsághelyzetet a jól bevált „védjük meg” szöveggel.Ez spórolós megoldás, mert csak elő kell venni a raktárakból és leporolni a három éve használt plakátokat, szóróanyagokat.

Javaslataim kormánytagok által gyakran használt szófordulatokra: Megvédjük a munkahelyeket! Megvédjük a fizetéseket. Speciálisan nyugdíjasokra gondolva: Védjük meg a nyugdíjak értéket! Nehogymá a Soros nevessen a végén!

Ezeket természetesen terv szintre kell emelni. Például így: Munkahely megőrzési terv, Bérnövekedés terv, Nyugdíj vásárlóerejének megtartására szóló terv.

De itt még nem szabad megállni, mert ez így túl átlátszó lenne, még az esti mese nézőinek is.  A következő lépés az, hogy nemzeti konzultációt kell hirdetni pl. ilyen kérdésekkel:

Egyetért Ön azzal, hogy a gazdasági lendület lassulását nem bevándorlással, hanem a családok minimális túlmunkájával kell orvosolni?

Egyetért Ön azzal, hogy akik egy életet ledolgoztak, azoknak a nyugdíja nem kegy, ezért a nyugdíjak értékét meg kell védeni a brüsszeli bürokratáktól?

Egyetért Ön azzal, hogy a három gyermeket vállaló édesanyáknak adjon lehetőséget a kormány visszatérni a munkaerőpiacra?

Egyetért Ön azzal, hogy a keményen dolgozó kisembereket a kormány megvédje az árfelhajtó spekulánsoktól.

Ugye nem baj, ha minden ötletemet most nem osztom meg Önökkel? Amennyiben alkalmasnak találnak a munkára nevem és címem a kiadóban,  „a polgi megmondja” jeligére kereshetnek.