Olvasom az újságot és nem hiszek a szememnek. Idézem: Rétvári Bence meghirdette a 2030-ig szóló Kornis Gyula fejlesztési tervet. Az EMMI parlamenti államtitkára a terv bemutatása során elmondta, hogy az a váci és szobi járás gazdasági, turisztikai, oktatási, kulturális, valamint egyházi közösségek, a családok mindennapjait segítő fejlesztési elképzeléseket vázolja fel. A politikus szerint elképzelhetetlen, hogy 2030-ig ne épüljön meg a váci Duna-híd.
Én jó szándékú ember vagyok és mindent elhiszek. Elhiszem azt is, hogy 2030-ig megépül a váci Duna-híd, csak azt nem tudom, hogy miként lehet majd eljutni a hídhoz? Mert a hídra vezető utat - pénzhiány miatt - éppen egy éve törölték az M2-es szélesítési projektből.
De nem ez a fő problémám. Tudom, hogy nagyon menő dolog, a boldog békeidők politikusairól elnevezni mindenféle terveket. Ott van például Széll Kálmán Terv. Emlékszel? Ez az a terv, amelyben 2017. év végére célul tűzték ki, hogy a GDP 50%-a alá csökkentik az államadósságot. Most 73,2% a kormányzati várakozás. Vajon mondhatjuk az, hogy csúnyán elbukott az a terv is? Ott volt a Darányi Ignác Terv. Emlékszel még rá? Arról szólt, hogy ne egyél külföldi szemetet. Az is kifújt.
És most itt van Rétvári államtitkár saját bejáratú terve, a Kornis Gyula Terv. Nem ismerem az államtitkári stáb összetételét, de nagyon jó lenne, ha nem csupán a wikipédiát használnák akkor, mikor névadót keresnek a tervükhöz. A wiki ugyanis hasznos, de nem mérvadó tudástár. Ami mérvadó, azt könyvnek, vagy tanulmánynak hívják. Aki írja azt pedig szerzőnek, vagy szakértőnek.
A wiki csupa szépet és jót ír Kornis Gyuláról:
„Kornis Gyula, 1906-ig Kremer Gyula (Vác, 1885. december 22. – Budapest, 1958. április 17.) római katolikus pap, piarista szerzetes, filozófus, egyetemi tanár, kultúrpolitikus, 1940-től 1944-ig a Petőfi Társaság elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, elnöke 1945-től 1946-ig. Politikai tevékenysége konzervatív–keresztény–nemzeti politika volt. Kornis az 1930-as évek közepén ezt írta: „Ránk mered Keletről a vörös rém, propagandájával aláaknázza egész Európa polgári társadalmát. S mit tesz ez? A polgári pártok egymás torkába harapnak, jelentéktelen ügyek miatt marakodnak s a harmadik, a főellenség, a vörös Moszkva vigyorog, remélve, hogy a polgárság viszálya, egy esetleges új háború az ő malmára hajtja a vizet... Egy újabb háború egyetemes bolsevizmus forrása lehet…” Lehet, hogy ez a mondat tetszett meg Rétvári államtitkár stábjának?
És lássuk, hogy vajon mit ír egy valódi szakértő, Gergely Jenő, A keresztény pártok és a zsidókérdés, 1938-1944 című publikációjában Kornis Gyuláról? Mikor 1938. november 30-án tizenöt képviselővel megalakították a Keresztény Nemzeti Függetlenségi Pártot. (Ehhez a házfeloszlatásig további tizenöt képviselő csatlakozott.) a közzétett kiáltványukban megfogalmazták a párt programját s részeként a zsidókérdésben elfoglalt álláspontjukat. Egyértelműen leszögezték, hogy a párt keresztény világnézeti jellegű alakulat: „Hisszük és valljuk, hogy a keresztény hit erkölcsi szabályainak megtartása és a krisztusi szeretet parancsainak gyakorlati érvényesítése a társadalmi béke megteremtésének a leghatalmasabb eszköze. Ez vonatkozik a zsidókérdés mikénti elintézésére is.”
A „mikénti elintézés” terén a párt tagjai elsőbbséget vindikáltak maguknak, s egyúttal azt is kimondták, hogy bár aggályosnak tartják, mégis elfogadják az első zsidótörvényt, mint a probléma megoldásának egyik lehetőségét. Idézem: „Pártunk tagjai már olyan időben is vallották és hirdették, amikor az ilyenfajta állásfoglalás a közéleti érvényesülésnek súlyos akadálya volt, hogy a zsidóság túlságos térfoglalása – egy részének türelmetlen érvényesülési vágya –, a nemzeti vagyon és jövedelem terén elért aránytalan részesedése, a társadalom békés fejlődésének aggasztó jellegű megzavarására fog vezetni. Ugyanezt hirdettük és valljuk a zsidó elemekkel erősen összeszövődött szabadkőművességgel szemben is. Kívántuk és sürgettük régtől fogva, hogy a magyar keresztény ifjúság szerezzen a maga számára gazdasági jártasságot és vegye fel a versenyt az üzleti téren a zsidósággal és részesüljön ebben a törekvésben erős közhatalmi támogatásban. Éppen ezért az 1938: XV. tc. megalkotását az ellene felhozott aggodalmakkal szemben is általában helyesnek tartottuk, és nagy figyelemmel óhajtottuk kísérni ennek a törvénynek a hatását a külpolitikai helyzet, a gazdasági élet, a kultúra, a tudomány és műszaki élet stb. terén. Látni óhajtottuk volna, hogy fiatalságunk kellő kitartással és hozzáértéssel végzi-e az átváltozás során a zsidó szakértőktől átvett feladatokat. Az így szerzett tapasztalatokból alaposabban lehetett volna megállapítani, mennyiben van szükség további intézkedésekre”.
Nekem úgy tűnik, hogy Kornis Gyula és pártja nem kicsit antiszemita! Komolyan kérdezem, nem találtak egy jobb embert, akiről el lehet nevezni az aktuális nagyívű tervet?
