Sokan nem értik mi történt. A hazai politikai pályán szocializálódott érdeklődők nem tudják hová tenni azt a látszólagos ellentmondást, hogy nem zárta ki a Fideszt a Néppárt, hanem mindössze(???) felfüggesztette a párt tagságát.

Ez kérem egy másik szint. Az európai politika folyamatosan fejlődött az elmúlt évezredek alatt. Amíg a római korban az volt a hozzáállás, hogy vea victis, azaz jaj a legyőzöttnek, a mai európai politikában már nem törekednek arra, hogy megsemmisítsék a politikai riválist. Persze vannak olyan - minden szempontból - perifériális országok, ahol a mai napig lehet kegyúrként viselkedni, de Brüsszelt ez nem különösebben érdekli egészen addig, amíg pofátlan módon át nem lépik a viselkedéskultúra Európában elvárt határait. Mert nézzen mindenki a lelkébe és adjon választ arra, hogy korábban mennyit tudott egy bizonyos Gruevszki viselt ügyeiről? Amennyiben hallottunk is valamit Macedóniáról, legyintettünk. Balkán. Messze van. Miniország. Ugyan már. Kit érdekel? Vagy mennyire érdekel téged az, hogy ugyan lemondott a kazah elnök, de valójában ő maradt az ott létező egyetlen párt elnöke, illetve a helyi KGB feje. Annyira vonult vissza, hogy a jelenlegi főváros Asztana megkapta Nazarbajev keresztnevét és már egy napja Nurszultan-nak hívják.

De ugyan kit érdekel ez, akár csak egy másodpercig is? Messze van, legyint rá még a politikával foglalkozó értelmiségi is! Pedig mindkét ország a keleti nyitás nevű lázálomban stratégiai partnere volt Magyarországnak!

Magyarország tavaly az EU GDP-jének a 0,8%-át adta. Magyarország lakossága az EU népességének 1,9 százalékát teszi ki. A nemzeti önérzetet félretéve, van olyan ember, aki azt gondolja, hogy nemzetközi tényező lehet ez az ország?

Ez a magyarázata a néppárti döntésnek is. Az európai pártcsalád nem akarta megsemmisíteni a suttyóként viselkedő vidéki rokont, de közölte vele, hogy többet nem ülhet le az ebédlőasztalhoz.

A hazai politikában nem lesz semmilyen következménye annak, ami tegnap a Európai Néppártban történt. Ne legyen senkinek se kétsége arról, hogy a fideszes beszélő fejek majd úgy interpretálják a történetet, ahogy Pistike mondta mamájának: „Anyu, nem a tanító bácsi adta az intőt, hanem én magam kértem, mert én így találtam helyesnek”.

Magyarországon továbbra is folytatódik a Messiás várása. Ugyan mit tehetek én? Nincs pénzem, akaratom, gondolatom. Majd csak jön valaki, aki megoldja a problémámat. Ez a gondolkodásmód húzódik végig Magyarország történelmén. Ettől szenvedett Széchenyi is akkor, mikor leírta a következő szavakat: „a Magyar bízzon magában, segítséget senkitől se ne várjon, se ne kívánjon”