Mindig nagy kedvvel olvasom országgyűlési képviselőnk, Rétvári Bence hurráoptimista stílusban íródott facebook bejegyzéseit. Első pillanatban büszkeség tölti el lelkemet. Hálát érzek Rétvári úr és a kormány iránt, hogy milyen nagyszerűen vezetik az országot, hiszen a számokból látható a fejlődés. A hangulatjelentések szerint pedig általános a boldogság Magyarországon.

Az intézményi konyháról kapott jelentés ránt vissza a valóságba. Adjon pénzt az önkormányzat, mert az elszállt élelmiszerárak miatt nem tudja a konyhavezető kigazdálkodni a megadott normából az adagokat!

Mi ez a skizofrén helyzet? Hogy lehet más a valóság, mikor „a Bence megmondta”?

Rétvári úr átszellemült mosollyal beszél arról, hogy idén 2,8%-kal nőnek a nyugdíjak, mert „A kormány a tiszteletét, megbecsülését a nyugdíjasok felé anyagiakban is igyekszik kifejezni”. Ez átlagosan havi 4.333 forintot jelent.

Vajon mit lehet venni január hónapban a piacon ebből a megbecsülésből?

Rétváriéknál krumpliban mérik a szavazói bizalmat. Kiszámoltam, hogy valamivel több, mint 17 kiló krumplit vásárolhat egy nyugdíjas ebből a pénzből. Ha esetleg van még krumpli a múltkori választási kampányból és húst akar venni, akkor akár 3 kg sertéscombot is vásárolhat a megbecsült nyugdíjas  ebből a pénzből.

A valóság az, hogy őrült módon elszálltak az alapvető élelmiszerárak! Mert lehet, hogy a cukor ára csökkent (hála az EU cukorkvóta eltörlésnek), de csak cukrot szopogatva nehéz lesz túlélni a telet.

                                 2018              2019

Csirkeszárny          688Ft/kg        737Ft/kg

Vöröshagyma        215Ft/kg        338Ft/kg

Paradicsom            371Ft/kg        608Ft/kg

Sertéscomb          1210Ft/kg       1550Ft/kg

Krumpli                   187Ft/kg          251Ft/kg

A felsorolt példából jól látható, hogy a 2,8%-os nyugdíjemeléshez képest a csirkeszárny ára 6%-kal, a hagyma ára több, mint a felével, a krumpli ára pedig több, mint harmadával (34%) emelkedett.

Mi, mint önkormányzat nem tudjuk sokáig ráfizetéssel működtetni a iskolai, óvodai konyhát, ezért emelnünk kell az ebédpénzeket. Szebben mondva áthárítjuk az áremelkedéseket a szülőkre.

De vajon Rétvári úr és társai megbecsülését élvező 2 millió nyugdíjas kire fogja áthárítani az élelmiszer árak emelkedését?

Megsúgom, senkire. Tovább csökken a nyugdíjak vásárlóértéke és tovább szegényednek a magyar nyugdíjasok (is).