Minden, amiről beszélni kell...

Minden, amiről beszélni kell...

A színházi balhé

2020. február 25. - A Polgi

szinhaz.jpg

A Vígszínház számomra mindig egy ikonikus hely volt. Elég csak megállni az épület előtt és látom, hogy egyszerűen gyönyörű. Óhatatlanul az jut eszembe, ez az épület lehet a színházcsinálás non plus ultrája. Csalódnom kellett.

Amikor „MeeToo” mozgalom szárnyra kapott, Eszenyi igazgatónő egészen más véleményt képviselt, mint a színészek, színházigazgatók. Nem értettem a miértjét. Vajon Eszenyi Enikőt nem érte atrocitás, szexuális zaklatás? Néhány héttel később olvastam az újsághírt, miszerint lejárt a határozott időre szóló vezetői kinevezése és hamarosan megjelenik az új színházigazgatói pályázat. Megvilágosodtam. Eszenyi Enikő igazodik. Igazodik, a ki nem mondott elvárásokhoz azért, hogy megfeleljen a politikának.

A múlt héten olvastam, hogy Rudolf Péter is beadta a pályázatát.

A mai napon pedig egy újabb pályázó jelentkezett, Csányi János, aki nyilvánossá tette pályázatát. Őt

van szerencsém személyesen ismerni. Annyira „vérfideszes”, hogy annál már nincs tovább. Ennek ellenére Eszenyit pontosan a „MeeToo” mozgalom indulásánál képviselt szerepe miatt támadja. Az ilyenről nekem az jut eszembe, hogy elfogyott a bárány, és a farkasok már egymást tépik azért, hogy konchoz jussanak.

Csányi Jánost két éve hallottam a „nemzeti összetartozás napján” a helyi katolikus templomban beszélni. Letaglózott az a szerelmes hang, ahogy Orbánról beszélt és felháborított a történelemhamisítás, amit elkövetett. Közel harminc percig fejtegette azt, hogy a magyarok a hunoktól származnak és ahogy a hunoknak volt egy jó vezérük Attila - aki Párizst is megostromolhatta volna, ha éppen kedve támad – nekünk is van egy kiváló vezérünk, aki vezetésével simán legyőzhetjük Macront és szekértolóit, amennyiben a vezér ezt akarja. (Akkor éppen Macront kellett gyűlölnünk.) Megfogadtam, hogy soha többé nem akarok menni ilyen bolhacirkuszba. Az is eszembe jutott, egy olyan ember, akiről korábban ilyen újságcikkek jelentek meg: …több mint 10 millió forint lelépési pénzzel távozhatott a Csokonai Színház direktori székéből Csányi János, aki a kirendelt önkormányzati biztos értékelése szerint számviteli és pénzügyi szabálytalanságok sorát elkövetve 70 millió forintot meghaladó kárt okozott Debrecennek… vajon honnan veszi a bátorságot ahhoz, hogy ismét pályázzon egy színház igazgatói posztjára? https://hvg.hu/kultura/20200224_Megsemmisito_kritika_Eszenyi_Eniko_szinhazarol?fbclid=IwAR2OSumaKeN0XdXfRw1fpAvA8iU4VcCIrBxU4qvZD0GMOoejqBxZFUbbp5Y

Én vagyok csak egyedül, aki úgy ítéli meg Csányi úr szakmai pályafutását, hogy az a színházcsinálás Mohácsa? Jó komisszárként bekerül a Bárka színházba, majd a Csokonai Színházhoz Debrecenbe, később a székesfehérvári Vörösmarty Színház stratégiai és fejlesztési igazgatója lett, de sehol nem tudta megugrani az lécet, sehol nem tudott megfelelni a kihívásoknak.  Persze jól tudom, hogy nekünk, magyaroknak a legnagyobb tehetségünk az önsorsrontásban van, de mégis bízom abban, hogy egyszer minden és mindenki a helyére kerül.

A bejegyzés trackback címe:

https://apolgi.blog.hu/api/trackback/id/tr2015490694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dan da Man 2020.02.26. 11:05:00

Kemény. Nem is tudtam. De sajnos nem is vagyok meglepve. (Ezzel együtt a Rudolfot látom befutónak a háttere és a szakmai múltja miatt...)
süti beállítások módosítása