A hét első napján sportolni járok. Biliárdozunk. Ez is sport. Emelgetni azt a nehéz dákót, meg a hajolgatni a golyókért. Biliárdozni nem lehet egyedül. A biliárd társas játék. Megszokott emberek járnak ide évek óta. A kocsmáros Robi már jó ideje kezdett kimaradozni a brancsból. Robi kormánypárti szavazó, sőt önkéntesként dolgozott a kampányukban is. Még a ruhája színében is mindig narancsos. Nehéz pótolni a kimaradó társakat, ezért szerettem volna a csapatban tartani. Megpróbáltam a lelkére beszélni.
- Mi van veled Robi, mostanában ritkán jársz?
- Dolgozom éjjel - nappal...
- Mi a gond? Nem mennek a kocsmák? ( Robinak három kocsmája volt Szentendre környéki településeken. Hitt abban a régi gondolatban, hogy a falunak művelődési ház nem biztos, de egy kocsma az mindig kelleni fog).
- Ne is kérdezd, elvitték a játékgépeket. Aki azért jött, hogy dobáljon a gépbe, közben lelökjön egy kori sört, azokat is buktam.
Ez volt a játékgép mutyi. Miért is mutyi? Mert miután nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva betiltották pár nap alatt ezt a komplett üzletágat, ami egy jogállamban példanélküli, kis idő elteltével már új koncessziót írtak ki, több ezer játékgép üzemeltetésére. Persze meghívásos lett a pályáztatás, aminek a legnagyobb nyertes Vajna úr lett. Nemzetbiztonsági kockázatot pedig azok jelentenek, akik nem laktak egy kollégiumban az államosítóval.
- Te szavaztál rájuk, a te választott embereid tették veled!
- Inkább az ők vigyék, mint a kommunisták! - Zárta le a beszélgetést Robi.
Teltek a hónapok, Robi még jobban elmaradozott. Mikor egyszer mégis eljött közénk, rögtön kérdeztem tőle:
- Mi a pálya öregem? Hogy telnek a napjaid?
- Nagy a baj! Nem árulhatok cigit, mert azt csak a nemzeti dohányboltokban lehet. Beadtam a pályázatot, de nem én nyertem. Aki nyert, az meg nyitott a cigibolt mellett egy vegyesboltot is. Az emberek mennek és megveszik a cigit, utána bemennek a kis boltba és vesznek egy-két tüskét (minibárokban látható italmennyiség), amit a bolt előtt rögtön felhajtanak. Nem jönnek a kocsmába.
(Ez akkor történt, mikor kisemmizték a trafikosokat, a dohánybizniszt pedig átjátszották a Continentál nevű cégnek. A cigiügyről bővebben itt: http://444.hu/2016/04/01/miert-nem-eleg-semmire-ma-magyarorszagon-ha-hangfelvetelt-keszitesz-arrol-ahogy-politikusok-egymas-kozott-osztogatnak)
- A három kocsmából kettőt visszaadtam, mert nem jött össze annyi, hogy fizessem az embereket meg a bérleti díjat. A harmadiknál elküldtem az alkalmazottakat és én álltam be a söntésbe. Még kevesebbet tudok majd jönni hozzátok.
- És most mi a véleményed a kormányzatról?
- A komcsik loptak, meg zsidók. Miért baj ez, hogy ezek rendes áron megveszik a dolgokat? Kifizetik, nem? Akkor? Le kell váltani a régi libsi-bibsi elitet. Ha ez meg lesz, akkor majd gondoskodnak rólunk is, kisemberekről.
És ilyenkor jut eszembe Mikszáth elhíresült mondása: „A magyar ember hátán szántani is lehet, ha nemzetiszínű az eke."