A hetem nagy részét Olaszországban töltöttem. Egy EU-s projektet zártunk le a sokból. A városok hálózata pályázata volt a soros. A lényege az, hogy nyolc országból érkezett emberek összedugják a fejüket és elmondják, hogy mi a gond náluk. Meghallgatják, hogy mi gond máshol. Igyekeznek megtalálni a szomszédban bevált megoldásokat és azt alkalmazni otthon.
Az egészet az a „gonosz” EU fizeti. Biztosan azért, hogy elmossák a nemzeti határokat és arcnélküli, homogén nagy közös katyvaszt hozzanak létre. Én is csak azért vettem részt a megbeszélésen, hogy megfigyeljem mindent, majd belülről bomlasszam a kezdeményezést. Igaz, hogy nagyon örültek nekem a szlovén, spanyol, ciprusi, bolgár, litván, lett és az olasz küldöttség. Jó barátként fogadtak, de én nézem az M1 műsorát! Tudom jól, hogy nem kell ennek bedőlni. Most én, illetve az országom a soros. Ha majd feloldották a globalizáció egyvelegében, akkor a következő ellenálló ország a lesz a soros. Alig várom, hogy kitegyenek minket az EU-ból és ne kelljen ilyen napsütötte, derűs országba menni okoskodni.
Nagyon jó lesz ismét a nagy Oroszország szövetségese lenni. És biztos vagyok benne, hogy lesz megbeszélés majd Habarovszkban, vagy Rosztovban. És nem is kell majd gondolkodni, mert szerencsénkre, felülről megmondják a kérdésekre a választ is. Az lesz ám a jó világ! Holnap el is kezdem felújítani az orosz nyelvtudásomat, hiszen az orosz barátság lesz a soros.