Már két éve, hogy önkormányzatunk úgy döntött, hogy szeretne bekapcsolódni Európa vérkeringésébe. Ezért rendszeresen részt veszünk különböző közvetlen EU-s pályázaton. Néha pályázóként, néha projektpartnerként. Ezért pár napja Brüsszelben voltam egy háromtagú küldöttség élén. Egy olyan projektben dolgoztunk, aminek a témája a szolidaritás. Sződliget árvízveszélyes területen fekszik, ezért fontos számunkra az, hogy szükség esetén, külső segítséget is kaphassunk. A projektgazda Brüsszel egyik kerülete, Jette volt. A meghívók két dolgot kötöttek ki. Az egyik az, hogy utazásra nem használhatunk fel többet személyenként 100 eurónál. A másik az, hogy 14.00 óráig foglaljuk el a szállás (Anderlecht kerületben) és 15.00 óráig érjünk oda a Jette kerületben lévő Művelődési Központba. Egyébként a teljes költséget, tehát szállást, az étkezés (és utólagos elszámolással a közlekedést is), az EU fizeti. Takarékoskodnunk kellett, hogy kijöjjünk a keretből. Fapados járattal mentünk Charleroi reptérig, majd onnan pedig tömegközlekedéssel Brüsszelbe. Ahogy Magyarországon, úgy Belgiumban is a tömegközlekedést sokan, sokféle ember használja. Talán az első órában szokatlan volt a látvány, hogy a villamosan ülnek sárga és fekete bőrű emberek és némelyik nő fején kendő van. De pár megálló után ez elmúlt. Sőt, ahogy lopva megnéztem az arcokat, ugyanazt az elgyötörtséget, fáradtságot láttam rajtuk, mint itthon az emberek arcán. Ezek bizony mind egyszerű melósok, akik azt az aljamunkát végzik, amit már a keleteurópaiak nem, a született belgák pedig pláne nem végeznek el. A péntek esti fapadossal értem haza. Egy órát késett a gép. Másnap kialvatlanul, nyűgösen ébredtem. Bekapcsolom a gépet és akkor látom Deutsch Tamás EP. képviselő videóját. Arról beszélt ez a jóember, hogy mennyire veszélyes helyen töltöttem két éjszaká

Hát a pofám leszakad! A felvételen autóval bemegy a városba, majd kiszáll egy utcasarkon és osztja az észt. Nekem, aki három napig - akár késő este is – úgy jöttem-mentem a villamossal és a metróval, mint bármely más, ott élő ember.

Na de mennyi pénzért jár ki Deutsch Tamás rettegni Brüsszelbe? Az európai parlamenti képviselőknek jár havi nettó kb. 2 milliós forintos fizetés (6 250 euró) – hogy ezt mire költik, az az ő dolguk. Ezen felül jár nekik, költség-térítés, munkavégzéssel töltött naponként 90 ezer forint (306 euró) napidíj, ennek a fele, ha az EU-n kívül végeznek munkát, havi 1,3 milliós (4 320 euró) általános költségtérítés (irodabérlet, telefon, számítástechnikai eszközök költsége, stb.), és az alkalmazottaikra havonta maximum közel 6,5 milliós keret (21 379 euró).

Tehát hősünk, alsó hangon is minimum 3,5 milliót keres havonta!

Akkor meg mi a fenéért csinált majmot magából?

Választási időszak van. Lojálisnak kell lenni a főnök kampányához! Mert, ha nem, akkor valóban retteghet attól, hogy neki nem lesz még 5 év Brüsszelben. És bizony rohadt módon hiányozna neki az évi 37 millió forint.

Mikor hazafelé tartottunk vonattal Charleroi Süd-ig és ott szálltunk át a reptéri buszra. A sofőr éppen beszédes kedvében volt.

• Honnan jöttek – kérdezte - maguk spanyolok? Mert hát úgy néznek ki!
• Nem, nem vagyunk spanyolok, Magyarországról jöttünk. – válaszoltunk.
• Your prime minister is crazy! Belgium is a safe country! (A miniszterelnököd őrült. Belgium egy biztonságos ország!)

Kaptuk az arcunkba! De vajon mit mondott volna a sofőr akkor, ha ismerné Deutsch Tamást?