Kedves Olvasóm minden bizonnyal jól tudja, hol is található kishazánkban Szekszárd és Vác. De azt vajon tudja-e, hogy a maiduguri katolikus egyházmegyét hol keresse? Ha nem, akkor segítek: Nigériában.

Az említett két magyar város egy-egy iskolájával kapcsolatos – lehet, hogy csak a számomra botrányos? – dolgokról korábban már írtam egy blogomban. (Rövid emlékeztetőül: Szekszárdon a szülőkre bízták a suli kifestését, mert nem volt pénz szakemberre, Vácott pedig hosszú hetekkel az iskolakezdés után is az udvaron rohadtak a tornatermi eszközök, lévén az ipari tanulók nem végeztek nyáron a felújítással.)

Most ezen esetekhez csatolható a halászteleki iskola esete. Ott ugyanis tíz osztálynyi nebuló a tanév jelentős részében a település különböző szegletében található intézményekben tanul majd, lévén az önkormányzat augusztusban látott neki az emeletráépítéssel megspékelt iskolabővítés kivitelezésének. (Hogy miért volt sürgős a nyugodt oktatást eleve biztosan elgáncsoló munkák elkezdésére? Mert adminisztratív okokból csak ezzel a bővítéssel tudták lejelenteni a szükséges intézményi férőhelyet a főnökség felé.)

Így aztán a halászteleki sportcentrumban a szülők napi teendője az okításra bizonyára roppant alkalmas sörpadok és campingszékek pakolászása, hogy a csemeték mégse állva hallgassák meg a nemzeti alaptanterv éppen rájuk eső unortodox részének magyarázatát.

Hogy aztán a maiduguri katolikus egyházmegyében – ne feledjük: Nigériában! – lesznek-e sörpadok a négy, magyar pénzforrásból is felépítendő iskolában, azt azért erősen kétlem. Tutira modern tanintézmény létesítését támogatja a magyar állam a többszáz milliós átadandó pénzből, hiszen ezt maga Oliver Dashe Doeme maiduguri püspök kérte pártunktól és kormányunktól még a júliusi látogatása során.

Szóval nem tudom: lehet, hogy a nigériai püspökhöz hasonlóan a váci polgármester felesége (aki ugye, a szóban forgó váci iskola igazgatónője), a szekszárdi intézményvezető és a halászteleki szülők szószólója is felkereshetné a távoli országokban lassan Jótevő Orbánként tisztelt magyar vezetőt – aki, ne feledjük: Isten kegyelméből az, aki! -, hogy ha marad valamennyi jó magyar forint az ázsiai és afrikai beruházásokból, esetleg szánjon rá egy kis részt a magyar gyerekek boldogulására is.