Nálam Demeter Szilárd kiverte a biztosítékot. Már akkor kiakadtam, mikor Tőkés László táskahordozójából „acélgyörgyi” magasságba emelte az orbáni akarat Demeter urat.
Ha próbára akarod tenni egy ember jellemét, akkor adj neki hatalmat - mondta Abraham Lincoln.
Mennyire igaza. Ahogy Demeterből a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója és a nemzeti könyvtár, a magyar könyvszakma és irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért felelős miniszteri biztosa lett, elszabadult a hajóágyú. Demeter Szilárd megmondja, hogy ki a magyar író és ki az, aki identitásváltó – magyarul író, de nem magyar író – vélhetően sorosista, vagy szabadkőműves irodalmár. Ezekről az írókról elképesztő konteot is gyárt a miniszteri biztos ur, miszerint „Sok kis lukácsgyörgy osztja az észt. Csak hatalom közelébe ne kerüljenek – mert akkor ők mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül újból lövetni fognak”. Demeter okos ember. 2012-ben még az Erdélyi Magyar Néppárt kampányfőnöke volt, 2014-ben már a fideszközeli Századvég elemzője és onnan már nincs megállás. De vajon minek köszönhető ez a szédületes karrier?
Vidnyánszky Attila 36 évesen költözött Kárpátaljáról Budapestre. 2004-től egy évig a Magyar Állami Operaház vezető rendezője volt. 2006 januárjától a Csokonai Színház művészeti vezetője, 2007 áprilisától ugyanitt megbízott igazgató. 2012. december 17-én a Nemzeti Színház igazgatójává nevezték ki. Vidnyánszky kétségtelenül tehetséges, de nem érti meg, hogy a művészetet nem szabad a politika szolgálóleányává tenni. Én bizony Pintér Bélával értek egyet, miszerint a „színház alapvetően kritikus és ellenzéki, mert ha nem, akkor unalmas és hazug”. De Vidnyánszky esetében sem értem, hogy honnan veszi a bátorságot arra, hogy kijelentse azt, hogy Nyírőre és Wassra szükség van a NAT-ban. Lehet, hogy csak megfelelési kényszer? Értem én, hogy nyakig a zsírosbödönben olyanokat mond, hogy „Soros rendelte meg a színházi tüntetést” – de elfogadni nem tudom!
Elgondolkodtam azon, hogy miért lettek megmondóemberek a határontúli magyarok? Vajon tényleg az erdélyi, kárpátaljai, vajdasági magyarok a romlatlan igaz emberek, akiket még nem fertőzött meg a liberalizmus koronavírusa? Vagy esetleg más oka van a piedesztálra emelésnek? Vajon elképzelhető az, hogy a kisebbségi lét frusztrációja torzította úgy el az emberi lelkeket, hogy tökéletes eszközök lettek az abszolút hatalom kezében? Esetleg Pokorny, Lázár, Navracsics színeváltozása indított el Orbánban egy bizalmi válságot és keresett torzult elméjű komisszárokat? Vagy a vidéki létből származó orbáni frusztráció kereste a rokonlelkeket és találta méltó partnerre a kisebbségi létben szocializálódott, korábbi lakóhelyén karrierképtelen csinovnyikokban?
Bárhogy is van, nekünk kell szenvedni a nap, mint nap ránk öntött epétől. Valahogy az egész abszurditásból Hofi örökzöldje jut eszembe: "Tessék mondani. ... Azért mert én '56-ban nem mentem ki, nem lesz nekem abból semmi bajom?
Alkalmazva a mai helyzetre: Tessék mondani. …Azért mert nem a határtúlról jöttem, nem lesz nekem abból semmi bajom?