Apa, folytatódik!

A témáról már korábban is írtam a blogomban („Apa, kezdődik!” – 2018. május 16.). Annak magyarázata, hogy ismét felhozom az egyre inkább rohadó szemétügyet az, hogy a véleményemet alátámasztó adatok kerültek nyilvánosságra.

Mint minden polgárt - sződligeti lakosként - ugyanúgy érint a jelenlegi és a várható balhé. Pluszban, a településért felelős polgármesterként valahogyan kezelnem kell(ene) a helyzetet. Mert itt lenn, települési szinten is egyre inkább szembesülünk a szolgáltatói gondokkal. Nézzük tehát a nagy büdös szemétvalóságot objektív számokkal alátámasztva!

- az állami központosítás révén 2010 óta az amortizációs források 78%-a elvonásra került, emiatt a Sződligeten szolgáltató cég gépparkja elöregedett, a rendszer elavult az eddigi hulladéklerakó hely megtelt;

- a központosított vízfej általi forrásbiztosítás havi szinten közel 135 millió forinttal marad el a szükségestől;

- a cég mintegy 400 gyűjtési helyen dolgozó, átlagosan 11 évnél régebbi 43 gyűjtőautója erősen leromlott műszaki állapotban napi két műszakban van igénybe véve;

- a létszámhiány miatt több gyűjtőhelyen csupán egyetlen rakodómunkás tud dolgozni;

- a biztosított pályázati forrásokból a cég csupán 9 autót tud beszerezni – ám csupán az esztendő végére;

- az egységes díjszabás helyett van ahol 70 (!), és van, ahol 460 forintot „ér” egy tároló kiürítése.

A 2017 áprilisától működő cég a tavalyi év végéig 57 millió forintos veszteséget termelt. A felsorolt okok miatt a településünkön szolgáltatónak a mostani számítások szerint legalább 1 milliárd forint azonnal visszakapott – a központosítás miatt korábban elvont – tőkeinjekcióra lenne szüksége!

Ezek alapján aligha lehet kétséges: az említett korábbi írásomban megállapított folyamat közül most ott tart a dolog, hogy megtörtént a központosítás, létrehoztak egy vízfejet (NHKV Zrt.), majd az odahelyezett – másra sem alkalmas – szerencsétlenek „áldásos” tevékenységükkel, idővel pontosan elérik a célt: gyorsan, de biztosan rohad az egész! Minél jobban és minél gyorsabban rohad, annál jobb! A népek felsóhajtanak majd, amikor – egy „mi kutyánk kölykének” vezérletével - MEGMENTIK az egészet. Mert akkor már majd annak is örülni kell, hogy a szemetet elviszik a házuk elől.

És a lerohasztott, de már a stróman által birtokolt szolgáltatásba – „Hát, mit tegyünk? Meg kell oldani, mert a nép panaszkodik.” – majd ismét beleöntik a közpénzt, ami azután jut majd mindenhova. Leginkább zsebbe.