Az érintettek minden bizonnyal emlékeznek rá, hogy már a nyár végén milyen nagy sikerpropagandás hadjáratot indított a kormány a „téli rezsicsökkentés” jelszavával. Mára kiderült, hogy ez Mari néninek is nagy csalódással ér majd véget, ám az igazi rácseszés az önkormányzatok költségvetését éri majd.
Kijött ugyanis a kormányhatározat arról, mit is jelent majd a gyakorlatban ez a „téli rezsicsökkentés”. Nézzük egyszer Mari néni és egyszer Mari néni települési önkormányzatának szempontjából!
A szilárd tüzeléssel fűtő Mari néninek az agymosó média kb. azt mesélte be, hogy ő is fog hasonló kedvezményt kapni, mint anno a gázzal vagy villannyal fűtők. Mármint: majd 12 ezer forinttal megsegítik őt a tüzelőanyag vásárlásnál. Hogyan is lesz ez a valóságban? Mari néninek kell, hogy legyen egy, már 2018. október 15-ig benyújtott igénylésének az önkormányzatnál. Ez alapján a katasztrófavédelem ellenőrzi, hogy Mari néni 1. tényleg szilárd tüzelésű kályhával fűt-e otthon; 2. biztosan nem részesült korábban az akkori rezsicsökkentés áldásaiból. Ha ez rendben van, akkor Mari néni majd várhatja az értesítést, hogy a települési önkormányzat által megvásárolt összes tüzelőanyagból rá eső részt mikor kaphatja meg. Ennek határideje 2019. december 15. Ha kedvezni akar neki az önkormányzat - és miért ne akarna, hiszen a végső határidő előtt pár hónappal lesz a helyhatósági választás! -, akkor házhoz viszik neki a max. 12 ezer forint értékű tüzelőanyagot. (És még jó, ha előtte megkérdezik, hogy „Mit kér, Mari néni, fát vagy szenet?”) A lényeg: egy fillért sem lát majd a támogatott, ő természetben kapja (vagy hozhatja el egy önkormányzat által kijelölt helyről) a cuccot. Ha szerencséje van, nem kell cipekednie, nem kell felhasogatnia a fát és a tüzelőanyag fűtőértéke is megfelelő lesz. (Ezekre neki semmi befolyása nem lesz, kap, amit kap.)
Mindezek előtt azonban az önkormányzat szív, mint a torkosborz. Neki az előző menetben el kell magyaráznia a dolgokat a már most tűkön ülő Mari néninek és hallgatnia kell, amint elküldik melegebb éghajlatra. Meg kell győznie a támogatandót, hogy majd engedje a katasztrófásoknak az ellenőrzést a lakásban. Közben az igénylők számának megfelelő összegben le kell bonyolítani a Belügyminisztériummal a támogatási szerződés megkötését. Amint azt visszakapja leokézva, várhatja a számlájára átutalt lóvét, majd szerződést köt a minden bizonnyal központilag meghatározott tüzelőanyag forgalmazóval és a település egészére kiadott támogatási szerződésben szereplő összegért tőle megvásárolja a fát és/vagy a szenet. Aztán saját költségére – hiszen a támogatás erre nem használható fel – elszállítja a kereskedőtől. Saját költségén, saját embereivel kiadagolja a támogatottak számára, majd (ha jót akar saját magának és nem szeretné Mari néni újabb haragját kivívni) odaszállítja az igénylő házába. És, bár erre egy éve van mostantól az önkormányzatoknak, mindez persze, hogy sürgős lenne az igénylőknek. Ám a többezer önkormányzattal megkötendő támogatói szerződés és a majdani összegátutalás, a település-tüzelőforgalmazó közötti szerződések lebonyolítása, a tüzelő elszállítása, tárolása, kiporciózása, kiszállítása aligha történik meg a most induló tél folyamán.
És ez Sződliget 36 igénylőjének esetében még nem is durva. Viszont vannak olyan városok, ahol jóval ezer felett van a „rezsicsökkentő” akcióra jelentkező és pénzt remélő kuncsaftok száma!!! Ezek a települések csesznek rá igazán. Mondhatnánk persze, hogy: lám milyen jó a kormány, hiszen akárhogy is, de segíti a rászorulókat. Igen ám, de biztos vagyok benne, hogy ebben az esetben is megtapasztaljuk majd az agymosás eredményét: az istenadta nép megint úgy fogja érezni – jogosan – hogy átverték, nem ezt ígérték, ő nem erre számított a propaganda nyomán. Ám ez sokadszor sem a kormányon fog lecsapódni, hanem az önkormányzatokon, a település semmiről sem tehető alkalmazottain.