Mit gondol a polgi a Nőnapról? Mit gondolnak vajon a nők a Nőnapról? Kinek kell ez az egész cirkusz? Majd a polgi megmondja!

Mikor hivatalba kerültem és először eljött a nőnapi köszöntés ideje, nem tudtam azt, hogy mitévő legyek. Nem volt kialakult protokoll az ünnepségre, mert a korábbi polgármester nő volt. Plusz azt sem tudtam, hogy ezzel az ünneppel kell-e foglalkoznom vagy sem. Végig kell nyalnom( puszilnom ) az összes női kollégát, vagy elég egy szál virág, vagy mindkettő együtt vagy csak pár szót kellene szólnom. Mondanom sem kell, hogy a hetvenöt dolgozóból hetven nő! Úgy döntöttem csinálom azt, amit gondolok, hogy mások is csinálnak, tehát virág puszi és szép szavak. Csak úgy gyorsan, pörgősen, hogy azért ne tartson sokáig. És amúgy is csak feltartom őket a munkában, és persze nekem is lenne dolgom. Meg amúgy sem vagyok az a típus, aki kvázi ismeretlen nőket szeretne puszilgatni. Megcsináltam. Tök kínos volt.

Aztán a következő évben arra gondoltam, hogy úgy véletlenül elfelejtem. Mert nem lehet jól kijönni belőle. Kiderült, hogy ha nem köszöntöm a nőnapot, akkor bunkó vagyok. Mert kell ez a nap, hogy egy kicsit a nőkről szóljon minden. Meg csörögjenek a virágboltosok kasszái...- bocs.

Az egyik kolléganő látványosan nem volt oda az egészért. Az egész nem szól semmiről, így mondta. Dehogynem, javítottam, megköszönöm a hölgyeknek … Elakadtam. Mit is? Fogalmam sincs. Azt, hogy ők nők? De ez pusztán genetika, erről ők nem tehetnek, ezt miért kellene megköszönnöm?

Vagy azt kell, megköszönöm, hogy a házimunka nagy részét ők végzik, a gyereket ők nevelik, az idősekről ők gondoskodnak és alacsonyabb a fizetésük? Hogy nincsenek elismerve általában sem anyagilag, sem erkölcsileg, sem a családban?

Ezt nem megköszönni kell, hanem ellene tenni!

A házimunkában nem, nem segíteni kell, hanem elvégezni. Neveltetésem folytán a házimunkát utáltam, mint a legtöbb férfi. Azt gondoltam, hogy a nők ezt szeretik. Hogy jó nekik, mert gondoskodhatnak a szeretteikről. Mert ez olyan női dolog. Szeretet, meg gondoskodás, meg a tűzhely melege.

Aztán a válásom után, az utált házimunkát végezve egyszer csak leesett. Hát ezt mindenki utálja! Ez nemtől független. Mert soha nincs vége, rengeteg időt rabol el, és hogy biztosan van olyan, aki ebben teljesedik ki, de ezeket a munkákat a nők sem bírják.

De ezt megköszönni nekik ha igazából ők sem szeretik – nagyon gáz.

Akkor most mit kezdjek ezzel a nőnappal?!