Gyászba borult már a város, kikapott a Ferencváros!
Lakótelepi gyerek voltam. Imádtam a focit. Nem is volt nagyon más választás, mert Újpalotán csak dühöngőket építettek. Ez a neve a magas, drótfallal körülvett betonos focipályáknak. Odavoltam a Fradiért. Kijártunk meccsekre is. Általában kettős rangadókra a Népstadionba. Meccs után szedtük az üveget. A visszaváltónál a sörösért egy forintot, a borosért két forintot adtak. A nagy szám az volt, ha pezsgőst találtunk, mert azt öt forintért vették vissza. Persze, hogy ciki volt üvegekkel teli, csörgő nejlonszatyrokkal haza buszozni, de így tarháltuk össze a belépőre valót a következő meccsre. Persze focizni is akartunk. Elhittük, hogy akár focista is lehet belőlünk. Emlékszem, hogy elmentünk az Üllői útra, hogy jelentkezzünk a gyerekcsapatba. Csalódás volt, mikor átküldtek minket az Éles sarokhoz, hogy ott van a gyerekcsapat edzése. Csalódásunkat növelte, hogy egy földes pályán edzettünk télen, nyáron. Télen bokáig süllyedtünk a sárba. Szó sem volt arról, hogy szerelést kapjunk. Mindenki a saját mackójában nyomta. Anyám idegbajt kapott, mikor megjöttünk az edzésről. Egy évig bírtuk, majd feladtuk. A haverokkal átmentünk Újpestre a Tábor utcába. Ott volt a Duna cipőgyár sporttelepe. Játszottunk bajnokságban, stoplist kaptunk és Duna cipő feliratú mezt. Ha nyertünk az edző mindenkit meghívott egy hagymás zsíros kenyérre a helyi büfébe. Boldogok voltunk!
És továbbra is jártunk a Népstadionba. Nyilasiért, Törőcsikért, Ebedliért. Mekkora ászok voltak. Ebedli soha nem gyűrte be a nadrágba a mezt! De nagy királyság!
Tegnap elmentem a haveromért. Sportbuzi. Csak sportcsatornákat néz. Oda kapcsolt a Fradi tévére. Nem győztem csodálkozni. Úgy beszéltek a játékosokról, mintha félistenek lennének. Úgy vágtak be képéket róluk és olyan zenét tettek a bevágás alá, mintha világsztárokról beszélnénk. És iskolás gyerekeknek osztogattak ajándékokat. Autogrammos mezt, labdát, meg a fene tudja még miket. Néhány játékos még arról is beszélt, hogy igaz, hogy itthon kikaptak a Midtjylland nevű „világklasszis” Dán csapattól, de majd a visszavágón megmutatják. Sikerült. Midtjylland-Ferencváros 3-1 (összesítésben 7-3).
Annyi a költségvetése ennek a csapatnak, mint egy 15.000 lakosú városnak. 4 milliárd forint évente. Ennek ellenére a Fradit a következő csapatok búcsúztatták 2014 óta:
- Rijeka (horvát, kettős győzelemmel)
- Zeljeznicar (bosnyák, kettős győzelemmel)
- Partizani (albán, két döntetlennel, 11-esekkel)
- Midtjylland (dán, kettős győzelemmel)
Tudom, hogy ebben az országban tízmillió ember ért a focihoz, de bevallom, én nem értek hozzá. Állítólag Puskás mondta azt, hogy:” kis foci, kis pénz, nagy foci, nagy pénz” Valószínűleg egyetértünk abban, hogy Puskás értett hozzá. Akkor vajon miért nem lehet ezt az elvet, így alkalmazni a mai focira: Szar foci, szar pénz! Hogy a büdös francba lehet az, hogy havi bruttó 8 millió forintot keres egy ferencvárosi játékos?
