Voltak a nemzet életében daliás idők. Daliás idők, amikor így szavalt a költő:
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
Hova lett a haza becsülete? Mennyit ér ma egy magyar ember? Vácon 5 kiló krumplit, Zuglóban 2 liter tejet, a Mátrai Erőműben fél disznót. 2100 ember dolgozik a nemzet mészárosai által birtokolt Mátrai Erőműben és ebből a 2100 emberből egyetlen ember volt, aki azt mondta: Kedves Lőrinc, kend a hajadra a fél disznódat. Inkább emeld úgy meg a fizetést, hogy minden hónapban tisztességesen meg tudjunk élni! A többi 2099 dolgozó meg azt mondja. Mégiscsak rendes ember ez a Lőrinc. Lehet, hogy lop, de gondol a dolgozóira is.
De én most csak arról az egy emberről akarok beszélni, aki belegondolt abba az abszurdba, ami itt történik. Miszerint egy felcsúti gázszerelő – bőven túl a krisztusi középkoron – hirtelen megokosodik és három év alatt Magyarország leggazdagabb embere lesz. Ennek a mesebeli módon meggazdagodott embernek 42 millió forintba került ez a nagyvonalú hitt ajándék, aminek az árát pontosan 138 perc alatt kereste meg. Tudom jól, hogy most néhányan azt mondják: na persze, savanyú a szőlő. Ha te is kaptál volna egy fél disznót, akkor most nem járna a szád, csak szopogatod a húst a csontokról. Azt is tudom, hogy vannak olyan rosszindulatú rémhírterjesztők, akik képesek azt állítani, hogy csak azért van ez a bőségesnek tűnő húsvéti ajándék, mert a szintén Mészáros tulajdonban lévő agrárcég - a Búzakalász 66 - a sertéspestis miatti embargó után nem tudta eladni a sertéseket. Engem nem érdekel a mögöttes szándék. Nekem az a fontos, hogy itt van ez a névtelen hős, aki a Mátravidék egyik legnagyobb arca a híres betyár, Vidróczki után.
A legtöbbünk már megszokta, hogy itt a Kárpát medencében folyamatosan várjuk a Messiást. Azt a Messiást, aki megoldja a problémánkat helyettünk. Aki megvéd minket az ártó eszméktől. Aki kiáll a jogainkért. Aki szembe meri köpni az álszent senkiket.
Csak nekünk ne kelljen tenni semmit!
És most itt van a szemünk előtt ez az erőművi munkás, aki megtette azt, amit mi nem merünk megtenni. Ilyenkor érzem azt, hogy még van remény.