Magyarországon járt egy svéd statisztikus. Erre azért még senki nem kapja fel a fejét. A fickót Ola Roslingnak hívják és a tényalapú gondolkodásról szóló könyvének budapesti bemutatójára jött.
Na de mi a tény? Tény az, amit tudunk bizonyítani. Amiről ellenőrizhetjük, hogy igaz-e vagy hamis, így egy szintig bízhatunk benne. Még ettől a megállapítástól sem futunk a falnak.
Rosling alaptézise:
– mi emberek általában úgy látjuk, hogy az emberiség és a világunk helyzete nagyon rossz
– mert nem tényekre alapozzuk a gondolkodásunkat. Nem olyan rossz a világ állapota, mint amilyennek gondoljuk. Amikor reggel felkelsz, bekapcsolod a rádiót, a tévét, elolvasod az újságot és információkat szerzek a világról, olyan rengeteg rossz dologról értesülsz, hogy legszívesebben visszafeküdnék. Ha kimész az utcára és végignézed a plakáterdőt, pláne besokalsz. Migránsok, háború, terrorizmus, éhínség, természeti katasztrófák – csupa negatív benyomással találkozol, az idősebbektől ráadásul állandóan azt hallod, hogy régen minden jobb volt.
Ez valóban érdekes, de nálam nem ez csapta ki a biztosítékot. Volt Roslingnak egy mondata, amit jobb ha szó szerint idézek:
„A globális klímaszakértők szerint az átlaghőmérséklet a következő 100 évben…
- A) emelkedni fog B) nem változik C) csökkenni fog
Így szól a tesztkérdés, a helyes válasz pedig az A, amit Magyarországon a megkérdezettek 94 százaléka eltalált. Maguk tehát világbajnokok, ünnepelniük kéne! Talán, de ne hamarkodjuk el az ítélkezést! Érdekes lenne utánajárni, miért ilyen jók a magyarok ebben a kérdésben. Ha megnézzük, 20 százalékot vernek a svédekre, ami messze túl van a hibahatáron. Egyedül a hivatásos környezetvédők érnek el rendre ilyen magas találati arányt. Szoktam is mondani nekik, hogy már majdnem jobbak, mint a magyarok! Ilyenkor nevetnek, mert van egy sztereotípiájuk az országról, ami nem éppen arról szól, hogy egy elit tudástársadalom lenne”.
Jól értem? Tehát van egy olyan felszínes, általánosító vélemény a világban, miszerint ostobák vagyunk? Mi, akik 15 Nobel-díjast adtunk a világnak!? És akkor jön ez az átkozott svéd a tényekkel, miszerint a magyar Nobel-díjasokat három csoportra lehet osztani:
- Magyar Nobel-díjasok (akkor kapták a Nobel-díjat, amikor Magyarországon éltek magyar állampolgárként, és a díjazott munkásságuk magyarországi tevékenységükhöz kötődik) (2 személy)
- Magyarországon születtek, az emigrációban lettek Nobel-díjasok (iskoláikat és egyesek kezdeti munkájukat Magyarországon végezték, majd emigráltak, a Nobel-díjat külföldi állampolgárként kapták) (7 személy)
- Nem Magyarországon születtek, de legalább az egyik szülő magyar származású (6 személy)
Ugye abban egyetértünk, hogy az elit - különösen a politikai elit - az aki formálja példamutatással, jogszabályokkal, kommunikációval, stb a társadalmat? A magyar politikát olyan remek emberek irányítják, mint pl. Német Szilárd. A magyar oktatást egy csődbe jutott csempekirály formálja. A magyar divatcsászárnők Rogán Cecilia és Orbán Ráhel. A magyar gazdasági elit csúcsán (nemstróman) Mészáros Lőrinc áll, aki saját bevallása szerint okosabb, mint a facebook feltalálója. Ha valóban ők formálják az emberek tudatát plakátokkal, bulvárcikkekkel, propagandával, akkor hogyan lehetséges az, hogy külföldnek az a megítélése, hogy napról – napra ostobább a magyar nép?
Nem rajongok Horthy Miklósért, de erre a kérdésre egy Horthy idézettel felelek: „vezető szerepre csak akkor igazán alkalmas valaki, ha generációkon át tisztességes, becsületes embernek nevelték”