Mától gyűlölöm a Zöldeket (is)! Mert a klímaügy csak a bevándorlás elfedésére szolgál. Ezt mindenki tudhassa. Egyébként meg: A klíma eddig is folyton változott; az emberi tevékenységnek erre nincs jelentős hatása; amúgy is halnak ki fajok tömegesen, nem nagy dolog az; az meg csak egy rémhír, hogy az embereknek ne lehetne optimális egy másik klíma is; szóval nem olyan nagy ügy ez az egész; a klímaügy politikai kártya meg nagy üzlet és valójában erkölcstelen. És ezt a főpropagandista, B. Zsolt mondta.

Majd eszembe jut a saját történetem arról, hogy hova vezetett a gyűlölködés. Húsz évvel korábban menő sportnak számított a vadvízi evezés. Néhány barátommal összefogva alapítottunk egy raftinggal foglalkozó egyesületet és próbáltuk felülni a divathullám hátára. A legnagyobb élményt adó vadvízi folyó Szlovéniában van, mégpedig a Soca. Mi is oda szerveztük az utakat. A helyi cégeknek hamarosan elege lett a magyar konkurenciából és kiszorítottak a piacról. Ekkor jött az ötlet, hogy keressünk egy másik bázist, mégpedig egy melegvizű folyót. Így jutottunk el Boszniában, az Una folyóhoz. A melegvizűt nem kell szorosan értelmezni, talán ha volt 15 fokos. Megjelenésre leginkább a szilvásváradi fátyol vízesésre hajazott, csak itt a 1-2,5 méteres volt a vízlépcsők magassága. Két autóval közelítettük meg Bihács melletti beszálló helyet. A társaim az autópályán mentek, Zágrábon keresztül és kerülve a fizetős utakat Eszéken keresztül. Napfelkeltét követően, mikor elém tárult a táj megrémültem. A délszláv háború nyomai mindenhol. Korábban azt gondoltam, hogy egy háború a regurális csapatok között folyik, ahogy filmeken látszik. Tűzérség, gyalogosok, lövészárkok és így tovább. De itt gyűlöletalapú etnikai tisztogatás történt. Az arcvonal sokszáz kilométer széles volt és házról-házra járva üldözték el a bosnyákokat a szerbek. Meglepetésszerűen történhetett, mert a kiégett házakban látható volt a berendezés, az élelmiszerekkel megrakott hűtőszekrény, a garázsban álló Zastava. Minden felgyújtva, kiégve. A környékben a rothadás édeskés szaga terjengett a levegőben. Mai napig megborzongok, ha visszaidézem a látottakat. Mikor megérkeztünk a folyóhoz két részre vált a csapat. Voltak akik a vízre tett gumicsónakokkal behajózták a folyót. Én, néhány társammal a szárazföldi munkát végeztük. Miután az evezősök elmentek, azt gondoltuk, hogy lazítunk egy kicsit. Napozunk, fürdünk, jól érezzük magunkat. Nekivetkőztünk, mikor megjelent felettünk egy helikopter. Az oldalajtó elhúzva, mögötte egy katona, aki ránk irányította a gépfegyvert. Nem tudom meddig tartott, amíg azonosított minket az autó rendszáma alapján, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt. Soha, senkinek nem kívánom ezt az érzést.

Elszégyelltem magam. Nem akarok gyűlölni senkit. Nem akarom azt, hogy még egyszer fegyvert fogjanak rám. Békét akarok.