Nem szégyen tanulni másoktól. Sokszor láttam a hírekben, hogy mekkora siker a nemzeti konzultáció. Milyen nagyszerű dolog kikérni az emberek véleményét. Azt is láttam, hogy hatalmas tömegek küldték vissza kérdőíveket. Vélhetően jóleső érzés volt nekik, hogy a kormányzat kíváncsi a véleményükre. Tehát alkalmaztam én is ezt a technikát a hazai pályán. És valóban megszámlálhatatlanul sok válasz érkezett, amelyek a kiértékelés még tart. Ami első pillantásra feltűnt, az a „legyen rend” gondolat erős támogatottsága. Az emberek véleménye szerint nem elég a figyelmeztetés, nem elég a pozitív példák felsorolása, büntetni kell. Ha ezt akarják a választópolgárok, akkor ez egy erős felhatalmazás arra, hogy valóban büntessen az önkormányzat.  Az M2-es felújítása miatt egy Pesten dolgozó helyi lakosnak egy órával nőtt meg a menetideje munkába menet és még egy órával munkából jövet. Ezért sokan leteszik az autót a P+R-ben és onnan vasúttal folytatják az utat. A 10 évvel korábban épült P+R (amely három települést szolgál ki) mára kevés lett. Az emberek ott állították le az autóikat, ahol helyet találtak. Sokszor kereszteződésbe belógva, vagy egy kapubejáróban olyan módon, hogy onnan nem tudott kihajtani az ingatlan tulajdonosa. Meg kellett oldani a helyzetet, ezért építettünk egy új, ötven autó befogadására alkalmas parkolót. Letábláztuk megállni tilos táblákkal az érintett útszakaszokat.  A rossz helyen álló autók szélvédőjére információs levél került (két alkalommal), miszerint szabálytalan helyen várakozik és kérjük használja az új parkolót, mert a türelmi időszak lejárta után, rendőri segítséget kérünk a rend biztosítására. Eltelt másfél hónap, de érdemi előrelépés nem történt. Mondták nekem, hogy a magyar ember olyan, ha a boltba megy, akkor a kirakatban szeretne parkolni, de én ezt nem hittem el! Hiszen ott a konzultációs kérdőív, amiből egyértelműen az derül ki, hogy mindenki rendet akar. Na meg a rendbontókkal szemben a büntetést. Rendőri segítséget kértem a szabálytalan helyen álló autósok bírságolására. Innentől elszabadult a pokol! A kormány (és rend) -párti lakótársai vannak a leginkább felháborodva a büntetésektől és valóban fantasztikus történeteket költenek a maguk ártatlanságáról.

• „Én azt hittem, hogy a tábla az útra vonatkozik. Én nem az úton, hanem az út szélén álltam!
• Miért éppen én? Én csak beugrottam jegyet venni a pénztárba!
• Miért engem? Az előttem álló autója sokkal jobban belógott a kereszteződésbe, mint az enyém és azt mégsem bírságolták meg!
• Ne toljanak már ki velem, én csak kölcsönkértem a szomszéd autóját és most rendszám alapján feljelentették. Mit fog hozzá szólni a szomszéd?”

Hogy mi a tanulság? Valóban mindenki szeretné a rendet egészen addig a pillanatig, ameddig az Ő rendbontását nem szankcionálják. Valahogy magunkkal szemben sokkal inkább megengedők vagyunk. De vajon milyen rend lesz ebben az országban bármikor is, ha én szemetelhetek, lophatok, csalhatok, hazudhatok, de a szomszéd az nehogymá! Házmesterek országa lesz ez a szép ország.