Minden, amiről beszélni kell...

Minden, amiről beszélni kell...

Körbeértünk 1986-2016

2016. november 24. - A Polgi

fullsizerender_1.jpg

 

 

 

 

 

 

A rendszerváltoztatáskor – mert, ahogy néhai Antall József mondta „gatyát vált az ember, rendszert pedig változtat”  – 24 éves voltam. Újpesten éltem szüleimmel.Nem különösebben érdekelt a politika. Nem éreztem át a helyzet nagyságát. Nem tudtam hova tenni a "ruszkik haza" szöveget, hiszen akkor már folyamatban volt a kivonulás. Éltem az akkor fiatalok mindennapi életét. A hét végén diszkóztunk. Irány a Randevú, vagy a Fortuna. Máskor a SOTE klubba mentünk. Jó programok voltak! A nagyelőadóban mozifilm vetítéssel kezdődött, utána valamilyen koncert (Trabanton szállni élvezet), majd csajozás a táncparketten. Úristen, csak ahogy mesélek erről, jár a lábam, és újra az illatokat érzem, és hangokat hallom. Úgy dobog a szívem, mintha újra ott lennénk a haverokkal, és csak az a csaj számít, akit a múlt héten... na mindegy... eltértünk a tárgytól?! :)

Ma már történelem, de 89-ig hétfőn nem volt TV adás. Egyébként az állami kézben lévő rádiók és tévé csatornák csak a kormánynak tetsző híreket közölték. 1997-ben jelentek meg a két kereskedelmi csatorna, az RTL és a TV2. Az ország vasfüggönnyel volt körbekerítve. Nekem még volt piros útlevelem is, amivel csak szocialista országokba mehettünk. Apám vasárnaponként templomba járt. Nevetve mondta, hogy ő istenhívő kommunista. 

Ma már nem jár templomba. Azóta, hogy a szószékről azt prédikálta az újpesti pap, hogy az ajtónál várakozó egyháztanácsi tagoknak adják le a hívek a megadott pártra kitöltött kopogtató cédulát, apám elkerüli a templomot. Hisz Istenben, de nem fogadja el azt, hogy az egyház az égi hatalom helyett földi hatalmasságokat szolgál.

Én attól vagyok kiakadva, hogy a francia forradalomban kivívott állam és egyház különválasztása, a mai Magyarországon visszarendeződik. Kötelező a hittan/erkölcstan, miközben sem pénzügyi ismerete, sem társadalom ismerete nincs a nebulóknak. Nem tudják, hogy mit kell csinálni egy sárga csekkel. Mire szolgálnak az adók. Mitől működik az állam.

Emlékszem az időkre, mikor Bécsbe jártunk alaplapért, meg winyóért. Kifele menet azért voltam tiszta ideg, hogy ne találják meg a gondosan elrejtett valutát, visszafelé meg azért, hogy a számítógép alkatrészeket ne kobozza el a finánc. Ezt az érzést hívták határfrásznak. Idén újra éreztem. Mikor az osztrák hatóságok bevezették az ellenőrzést 30 kilométeres dugó alakult ki. Az osztrák vámos feljött a buszra és bennem előjött a mélyen eltemetett érzés: csak nehogy megtaláljon valamivel.

Valóban. Megcsinálták. Ma már csak az állami rádiók szólhatnak országosan. Csak az állam által támogatott tartalommal használhatnak a gyerekek az iskolában tankönyveket. Újra kerítés "védi" a határt - ki tudja melyik irányba... A legfontosabb, hogy az állam emberei ma már támadhatatlanok. Iratok, események, emberek tűnnek el, ha azt a nagyhatalom úgy kívánja meg.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://apolgi.blog.hu/api/trackback/id/tr8311994740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása