Székesfehérvárnyi ember él hivatalosan Angliában. Nem hivatalosan meg annyi, amennyi. A kormányközeli portálok már beindították a számháborút. Ha nem félmillió, csak százezer, akkor hogy is? Szerintem egy ember is veszteség. A mi családunk legalábbis így élte meg.
Nagyapámnak öt gyereke volt. Négy fia (Jani, Bandi, Józsi és Béla) és egy lánya, Ilonka. Nagyapám tanult mestersége cipész volt, de nem szerette a munkáját. A földet szerette. Otthagyta a kaptafát és parasztként élte le az életét. A fiúk közül Janinak alakult érdekesen az élete.
Jani nagybátyám politikai fogoly volt, Recsken őrizték. Hogy mit követett el? Dobbantott a katonaságtól, majd megpróbált nyugatra szökni. Át a vasfüggyönyön. Egy katonatársával vágott neki az útnak. Felkészülten, a zsebükben volt az aknazár térképe. Ez volt a legsúlyosabb vádpont. Majdnem kémkedés és hazaárulás. Verésre sem vallották be honnan volt az információ. Kitartottak így nem tudták rájuk bizonyítani. És jött 1956, kiszabadultak a recskiek. Jani, Bandi bátyámmal elindult a határ felé. Franciaországig jutottak. Az Államokba akartak eljutni. Az ígéret földjére nehezen indult a hajó, mert jegyre sem volt pénzük. Élni kellett valamiből. Elmentek melózni egy rézbányába. Bandi nem bírta. mert még csak 17 volt. Azt a tanácsot adták neki az „öregek”, hogy menjen haza. Kiskorú és nem követett el semmit. Nem büntethető. Hazajött Magyarországra. Befejezte a középiskolát majd a technikumot. Géplakatosként ment nyugdíjba. Csendes, kiszámítható élete volt.
Jani előtt csak nem akart megnyílni Amerika. Nem bírta cérnával, ezért felszállt egy Dél-Afrikába tartó hajóra. Johannesburgban telepedett le. Úgy tudom, az olajiparban dolgozott. Egy bárban megismerkedett egy magyar nővel, akit később feleségül vett. Jól fizetett az olajipar, jutott mindenre. Házat vettek, autót, karácsonykor csomagot is kaptunk. Nejlon harisnya volt benne anyámnak, matchbox nekünk, gyerekeknek. Néha egy-egy fényképet is, hogy ámuljunk. Egyszer kivitette nagyapámat. Nagyapám igazi vidéki parasztbácsi volt. Csizma, csizmanadrág, fehér ing, kalap, görbebot. Amikor három hónap múlva visszajött öltöny volt rajta és félcipő. Nem ismertük meg a reptéren. Elmentünk mellette. Olyan úriember forma lett belőle egy ideig. De később újra megtalálta a csizmáját. Viszont hosszú-hosszú évekig csak azt mesélte, hogy mennyi "viskit" ivott. Így mondta: "viski". Karácsonykor, húsvétkor mindig kaptunk Afrikából egy képeslapot. Büszkén hordoztam körbe az osztályban, mint valami relikviát. Nagy szám volt a külföldi rokon. Főleg, ha ennyire egzotikus! Dél-Afrikai köztársaság. Egyszer csak elmaradtak. Apám levelet küldött. Sokszor, de nem kapott választ. Megbízott egy magándetektívet, hogy derítse ki mi történt. Jött a jelentés. Jani bátyám meghalt. Az özvegy nem akart szóba állni a magándetektívvel. Azt állította, hogy alkoholista volt és drogos, ezért állt meg a szíve. Közben meg felélte a vagyont. Előbb a drogokra, utána az orvosokra ment el a pénz. Apám nem hitte el, azt mondta, hogy olyan nincs, hogy valaki piás meg drogos is. Az egyik kizárja a másikat. Az lehetetlen, hogy valaki ennyire halmozza a szenvedélyeket. Szerinte az özvegy nem akarta, hogy osztozni kelljen az örökségen. Azután hagyta a fenébe az egészet.
Vajon melyik nagybátyám élete volt teljes?