Minap levelet kapott a zöldségesem. A feladó az agrárkamara volt (bocsánat, Nemzeti Agrárgazdasági Kamara azaz NAK). Arról tájékoztatta Jánost, hogy tartozik 60.000Ft tagsági díjjal. János, amikor kiváltotta a vállalkozást, mindent tevékenységi kört - ami csak eszébe jutott – beleírt a cégalapítási papírokba. Az ügyvéd is azt mondta Jánosnak, hogy csak nyugodtan. Kenyeret nem kér, aztán meg lehet, hogy jó lesz az még valamire. Ugyan ki gondolta volna, hogy előkerül a NAK és megsarcol minden olyan vállalkozást, amelynek a tevékenységi körébe szerepel a mezőgazdaság még akkor is, ha ez nem a főtevékenység, hanem a századik helyen szereplő adminisztratív adat. A KSH szerint 220.000 ember él mezőgazdaságból. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának – saját bevallásuk szerint – 400.000 tagja van. Egy egyszerű kivonással megállapítható, hogy 160.000 vállalkozást húzott be a NAK. Tette ezt annak ellenére, hogy egy másik kamara, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) tavalyi állásfoglalása szerint: „a tagságkeletkezést megállapító tömeges eljárás törvénysértő, mert az agrárgazdaság nem főtevékenységként folytatása pusztán a közhiteles adatbázisokból származó információk alapján nem állapítható meg”. Hogy is van ez?

Már oda jutottunk, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara az adóhatóság segítségével hajtja be a sarcot a vállalkozásoktól.

Vajon hova kerül az 1.600.000.000.- forint, amit lenyúltak a kisvállalkozásoktól?

Zöldségesem persze nem harcol, mert fél. Fél minden olyantól, aminek a neve úgy kezdődik, hogy nemzeti. Inkább kifizeti a dézsmát. De neki is meg kell élni, neki is van családja, ezért a sarcként megfizetett összeget beépíti a paradicsom árába. Hiába az optimális időjárás, a kellő mennyiségű eső és a ragyogó napsütés. Idén is drága lesz a lecsó. Miközben kenyérrel tunkolod a tányér széléről még véletlenül se gondolj a kamarára, mert megkeseredik a szádban a falat.