Most olyan témáról beszéljünk, amitől a legtöbb ember szemérmesen elfordul. De elfordul a kormányzat is. Nem is beszénekl róla, azt gondolva, hogy amiről nem beszélnek az nem is létezik.
A magyarországi hajléktalanok számáról nincs pontos adat, de a legutóbbi kutatásában mintegy tízezren vettek részt. Budapesten a fővárosi önkormányzat, alapítványok, egyházak, egyesületek fenntartásában 34 éjjeli menedékhely működik 2308 férőhellyel. Magyarországon, az idei tél eddig 81 áldozatot szedett. Ennyien fagytak meg. Az éjjeli menedékhelyek kihasználtsága telente országos szinten a 80 százalékot is meghaladja, de egyes régiókban telt házas éjszakák is előfordulnak.
Hol van a többi 7000 ember? Az erdőkben, parkokban éjszakázik? Ki foglalkozzon ezekkel a szerencsétlen emberekkel? Talán az egyház?
Beer Miklós váci püspök kijelentése, amely így jellemezte az egyházak hajléktalansághoz való hozzáállását: „Fájó, amit mondani fogok, de eszünkbe sem jut a hajléktalanság kérdésére megoldást keresni”.
Akkor marad az állam. De hiszen azért fizetjük fizetésünk felét adóba és adózott pénzünkből vásárlunk újabb és újabb adókkal terhelt élelmiszerelt, hogy legyen pénze az államnak a stadionépítésen felül a kötelező feladatait is ellátni. Ilyen lehet pl. a rászorultakról való szociális gondoskodás. Most, hogy kiderült az, hogy Budapesten 3909 lakás áll üresen van egy kérdésem! Ugyan miért ne lehetne alkalmazni egy olyan eljárást, ami bizonyítottan bevált. Hogy mire is gondolok?
Utah fővárosa Salt Lake city, ahol közel kétszázezren laknak. Az állam 2008-ban megalkotott egy rendhagyó hajléktalan stratégiát, melynek célja az volt, hogy véget vessen a krónikus hajléktalanságnak és csökkentse azok számát, akik hosszabb rövidebb ideig fedél nélkül élnek. Mára 78%-al csökkent a hajléktalanok száma, Utah bebizonyította, hogy van kiút a hajléktalanságból. De hogyan csinálták. A város vezetői szerint ez egyszerű, otthont adtak az embereknek.. Egy közterületen élő hajléktalan ember ellátása Utah-ban átlagosan évente 16 670 dollárba kerül, a költségek tartalmazzák az utcai szociális munkások költségét, a romló egészség miatt szükséges ellátásokat és életmentő egészségügyi ellátásokat, a jogszabálysértési eljárások és esetleges büntetés végrehajtás költségeit. A HousingFirst (Elsőként lakhatást) program 11000 dollárba kerül fejenként. Tehát a város úgy döntött olyan megoldást választ, ami olcsóbb és humánusabb.
- Megfizethető lakhatás: Olyan lakásmegoldásokat alakítanak ki, amelyek elérhetőek és megfizethetőek azoknak, akik már régebben az utcán élnek. Valamint megerősítik azokat a szolgáltatásokat, amelyek gyorsan megoldást találnak a lakhatásukat frissen elvesztőknek. –
- Megelőzés: A megelőzés érdekében megerősítik azokat az intézményeket, amelyekből utcára kerülnek az emberek (rehabilitációs intézmények, kórházak, utógondozó otthonok, börtönök).
- Támogató szolgáltatások: A célcsoportra fókuszált kiegészítő szolgáltatásokat nyújtanak, (például: egyéni szociális munka, közösség pszichiátriai ellátás, álláskeresési tanácsadás, életvezetési tréningek formájában)
- Hajléktalan Menedzsment Információs rendszer bevezetése: Egy állami szintű adatkezelő felület bevezetése, amely közvetlenül méri a program eredményeit.
Magyarországon lenne haszna egy ilyen programnak? Hát persze!
Megállítható lenne az üres lakások állagromlása.
Emberhez méltó körülmények közé kerülnének a hajléktalanok és esélyt kapnának az újrakezdésre.
Társadalmi szinten olcsóbb lenne a hajléktalanellátás költsége.
Mi a hátránya egy ilyen programnak? Hát az nincs! Akkor, most miért ne?
