Valami elromlott. Már nyolc éve vagyok polgármester, de ennyi szomszédviszály, panasz, be és feljelentés korábban nem volt. A legtöbb bejelentő nyugdíjas. De vajon miért van az, hogy olyan emberek, akik évtizedeket éltek egymás mellett, átjártak egymáshoz pitét kóstolni, vagy átszóltak a kerítésen kérve egy csipet sót, most átkot szórnak egymás fejére. Ha egy-egy ilyen lenne, akkor azt mondom oké, megindult a demencia. De sajnos nem, trendszerűen nő a bejelentések száma. Van olyan, akihez átnyúlik a szomszédasszony fája és mikor engedélyt kér arra, hogy kissé visszavágja, hát olyat kapott, amit nem tett zsebre. Ma már ott tartanak, ha csak közelít a kerítéshez, a szomszédasszony ráhívja a rendőrséget. A másik eset még cifrább. Egy ingatlan tulajdonosa megcsináltatta maga előtt a járdát, majd megpróbálta megtiltani a szomszédnak, hogy járjon rajta, mert poros lesz! Persze vannak „egyszerűbb” esetek is. Például a fenyegetés. Nem tetszik, amit csinálsz, akkor kitaposom belőled a gyereket, kinyírlak, felnégyellek és így tovább. Pedig a szomszéd az, aki esetleg felfigyel arra, hogy már két napja nincs mozgás a házban. Pedig otthon van bácsi. A szomszéd az, aki leggyorsabban elérhető szükség esetén. A szomszédtól lehet segítséget kérni, hogy hozzon már legyen olyan kedves a gyógyszertárból szívgyógyszert. A szomszéd figyel a házra, ha elutazik a család.

Mégis mi történik itt?

Van egy elméletem. Egy magyar átlagnyugdíjas napi tévénéző adagja több, mint 6 óra! Tegyük fel, hogy minden délután az M1-et, azaz a migránstévét nézi. Három órán keresztül látja azt, hogy afrikai emberevők mindenféle fűszer nélkül falják fel Svédországban a svédeket. Néha egy-két dánt is. A délután másik felében pedig harc van. Harc Brüsszel ellen, harc az ENSZ ellen, harc Soros ellen. Hiába NATO tag Magyarország, fegyverkezünk. Mert csak magunkra számíthatunk. Vajon lehetséges az, hogy ez a sok agresszió lecsorog azok közé, akik a tévé előtt ülnek? Beleeszi magát az agyukba. Félni kezdenek mindentől. A migránstól, a Sorostól, meg a szomszédtól is. Mert hát ki tudja mit akar a szomszéd? Miért ilyen barátságos? Biztosan van valamilyen hátsó szándéka. Amit nem ismerünk, attól félünk. A félelemre meg az agresszió a válasz.

A kormány megvéd minket a migráncstól. megvéd a rezsitől, de a szomszédtól ki fog megvédeni minket?

Láttam egy videót! Pontosabban A VIDEÓT! Megérintette 2rule szárnyon szárnyaló lelkemet. A megmaradásunk kérdései a retinámba égtek. Még éjszakai is ezeket látom:

Úgy véled, rendben van az, hogy majd mások gyermekei kitermelik a nyugdíjadat? Gondoltál már arra, hogy te is megöregszel és egy gyermektelen idős ember milyen kiszolgáltatott?

Tagja vagy az állatkínzás elleni mozgalomnak? Harcolsz a bébifókák és az elefántok kihalása ellen? A kutyád a kanapén alszik? Küzdesz a tengerimalacok boldogságáért, de nem zavar az abortusz? Nem zavar, hogy naponta száz magzatgyermeket gyilkolunk meg?

Úgy véled, rendben van, hogy mi eldöntjük, hogy mi történjen a testünkben lévő emberi élettel?

Zavar a migráció? Őrjöngsz, hogy afrikai kannibálok árasszák (sic!) el Európát? Úgy véled, látod a bajt és szeretnél tenni ellene? Ez szép. És van egy jó hírem. A migráció elleni harcban te is részt vehetsz. Na, nem úgy, hogy megosztasz egy posztot a Facebookon, hanem a lehető legboldogabb és legegyszerűbb módon: vállalj gyermekeket, akik majd benépesítik a Kárpát-medencét, és nem hagyják, hogy idegenek elfoglalják azt. Enélkül harcias kiállásod üres fecsegés csupán.

Szükség van rád, nélküled nem fog menni. Magyarország megmaradása rajtad is múlik.   

Különösen megijedtem az afrikai kannibáloktól. Ez így nem mehet tovább! Lépnem kell, hogy megakadályozzam egyrészt a magyar nemzet természetes fogyását, másrészt azt, hogy azok a rohadt afrikai kannibálok felfalják a szaporodásképtelen magyar embertársaimat.

Megnősülök, mert ezt kéri - mit kéri - követeli tőlem a haza! Gyermekeket akarok nemzeni, ezért ez úton teszem közzé házassági hirdetésem:

Génvizsgálattal bizonyítottan ősmagyar származású - kicsit már leharcolt - magyaros kosztot kedvelő (szalonna, hagyma) vidéki polgármester keresi annak a honleánynak szimpátiáját, aki legalább olyan elkötelezettséget érez Magyarország megmentésére, mint én. Feltételek: orvosi igazolás a termékenységről. Hosszú, szőke haj. 90-60-90-es testméretek. Legyen a honleány maximum 25 éves és bevállalós és új dolgokra nyitott. Szépségversenyen első három helyezés elérése ugyan nem feltétel, de előnyt jelent más jelentkezőkkel szemben. Próbanászéjszaka elengedhetetlenül fontos! (gondolj csak bele, ruhát sem veszel fel próba nélkül, hazát sem lehet menteni hűbelebalázs módjára) Honleányok! Ezt tessék komolyan venni! Ez véletlenül sem szexpartnerkereső hirdetés!

Ez egy magyar hazafi önfeláldozó cselekedete hazánk megmaradásáért!

Válaszokat a „ dolgozó népet szolgálom” jeligére a hirdetőbe kérem.

És megkezdődött. Idén már ez a harmadik. Már papír nélkül mondom a szövegemet.

A mai napon, esküvőjük napján, nemcsak két ember élete kötődik majd össze, hanem két családé is. Megjelent vendégeikkel együtt valamennyien átérezzük az Önök örömét és boldogságát. Felnőtté válásuk első nagy döntését hozták meg akkor, amikor szerelemmel a szívükben megjelentek előttem azzal a szándékkal, hogy egymással házasságot kössenek. A megelőző eljárásban kinyilatkoztatott szándékuk, illetve a bemutatott okirataik alapján megállapítottam, hogy ennek törvényes akadálya nincs.

Papír nélkül mondom és közben máshol jár az eszem. Emlékszem az elsőre. Mekkora várokozás volt bennem! Na jó, ez kamu. Azt sem tudtam mi ez. Valahogy úgy alakult, hogy akkor én álltam a másik oldalon. Tudtam, hogy másnap irány az albérlet. Csórók voltunk.

Felteszem tehát Önöknek a kérdést, melyre kérem határozott igennel válaszoljanak! Kijelenti-e Ön XY hogy az itt jelenlévő ZW-vel házasságot köt? Kijelenti-e Ön ZW hogy az itt jelenlévő XY-vel házasságot köt? Kijelentésük alapján megállapítom, hogy XY és ZW a Magyarország családjogi törvénye értelmében, házastársak.

Összeköltöztünk és hajtottuk a pénzt, mert saját lakás kell. Mi magyarok, valahogy ragaszkodunk a tulajdonhoz. A házasságban is. Én a tiéd, te az enyém.

És most köszöntsék egymást az első hitvesi csókkal Kedves Házaspár! E két gyertyaláng, életük útját, szerelmük lángját jelképezi. Életük e percekben találkozott. Ennek szimbólumaként én most kérem, hogy gyújtsák meg a középső gyertyát közösen.

A nagy pénzhajszában észre sem vettük azt, hogyan kerültünk egyre távolabb egymástól. Mire meglett a lakás. (Tanácsi lakás lelépéssel. Van olyan, aki még emlékszik erre a trükkre?) mi már külön voltunk. Egy év telt el az anyakönyvezető óta. Idegenvezetőként engedett a csábításnak. Megértem. Persze, hogy jobb volt az egy hétig tartó álomvilágban élni. Utána hazajött hozzám a szomorú bútorokkal berendezett albérletbe.

Az ember nem magányra született, ezért családban keresi boldogságát. Önök is keresték és meg is találták azt az embert, aki mellett nem érzik magányosnak magukat. Higgyék el, sokszor oly kevés kell a boldogsághoz. Egy kis kedvesség, egy kis figyelmesség, a hallgatás és a meghallgatás. Ha ezt fogják szem előtt tartani a hétköznapokban, biztos vagyok abban, hogy a házasságuk, kapcsolatuk egy életre szól majd.

Mire a válást kimondták már mindketten mással éltünk. Egyszer még találkoztunk. Ikerterhes volt és hullámvölgyben a házassága. Azt mondta, ha felvállalom a gyerekeit, akkor visszajönne. Nem akartam. Egy hónap sem telt, amikor a barátnőm benyögte, hogy terhes. Elcibált a nőgyógyászhoz. Alig volt zsarolás. Az orvos egyik kezébe a fecskendő és úgy kérdezte: Beadjam? Mint egy régi Dustin Hoffmann filmben: Biztonságos?

A házasság nem csak szerepet jelent, ettől sokkal többet. Együtt élést, egymásról való gondoskodást, felelősséget, törődést. Segítsenek egymásnak a munkában, ha kell a tanulásban és később majd a gyereknevelésben, mert hiszen egy házasság igazi értelme, a család, a gyermekek nevelése. Nagyon fontos, hogy évek múlásával is vegyék észre társuk emberi értékeit és azt hozzák is párja tudtára, mennyire fontos is ő.

És akkor rosszul döntöttem. Majd ismét. Férfibecsületnek gondoltam, de szimpla baromság volt az adjunk nevet a gyereknek projekt. Szerelem? Arra már nem emlékszem. És már újra ott álltam az anyakönyvvezető előtt.

Kedves férj, vigyázzon feleségére, hogy mindig ilyen boldog legyen, mindig ilyen szép legyen. Ezt úgy éri majd el, hogyha fáradtan hazaér a munkából, akkor is vegye észre, hogy szép, hogy csinos, hogy szorgalmas, egy jó szó, egy ölelés, egy csók, egy szál virág csak úgy, jól fog esni a lelkének évek múlásával is.

Kedves feleség. Teremtsen olyan otthont, olyan légkört, melybe a férj mindig szívesen tér haza. Ez az Ön feladata lesz és ez az emberiség legszebb hivatása, a feleség, az anya hivatása vár Önre és a család összetartó ereje.

És kívánom Önöknek, hogy sikerüljön életükbe mindaz, amit elgondoltak, amit elterveztek és ilyen boldogok legyenek életük végéig.

A gyerek megszületett, de a helyzet meg egyre romlott. A feleségemről kiderült, hogy kibírhatatlanul féltékeny. A munkahelyemre, a szüleimre, mindenre. Mit rontottam el? Miért nem vettem ezt észre korábban? Egy féltékenységi jelenet csúcspontján kést rántott és elkezdte vagdosni az ereit. Kicsavartam a kezéből a kést és letettem a konyhaasztalra. Egy óvatlan pillanatban felkapta és elindult felém. A szemében teljes volt a zavarodottság. Ekkor jöttem rá, hogy ez így nem megy tovább. Ha maradok, rossz vége lesz. Vagy ő, vagy én nem fogjuk túlélni ezt a kapcsolatot. Másnap összepakoltam egy táskába és otthagytam a lelépéssel megszerzett tanácsi lakást.

És most koccintsunk az ünnepi pezsgővel az ifjú pár boldogságára!

Székesfehérvárnyi ember él hivatalosan Angliában. Nem hivatalosan meg annyi, amennyi. A kormányközeli portálok már beindították a számháborút. Ha nem félmillió, csak százezer, akkor hogy is? Szerintem egy ember is veszteség. A mi családunk legalábbis így élte meg.

Nagyapámnak öt gyereke volt. Négy fia (Jani, Bandi, Józsi és Béla) és egy lánya, Ilonka. Nagyapám tanult mestersége cipész volt, de nem szerette a munkáját. A földet szerette. Otthagyta a kaptafát és parasztként élte le az életét. A fiúk közül Janinak alakult érdekesen az élete.

Jani nagybátyám politikai fogoly volt, Recsken őrizték. Hogy mit követett el? Dobbantott a katonaságtól, majd megpróbált nyugatra szökni. Át a vasfüggyönyön. Egy katonatársával vágott neki az útnak. Felkészülten, a zsebükben volt az aknazár térképe. Ez volt a legsúlyosabb vádpont. Majdnem kémkedés és hazaárulás. Verésre sem vallották be honnan volt az információ. Kitartottak így nem tudták rájuk bizonyítani. És jött 1956, kiszabadultak a recskiek. Jani, Bandi bátyámmal elindult a határ felé. Franciaországig jutottak. Az Államokba akartak eljutni. Az ígéret földjére nehezen indult a hajó, mert jegyre sem volt pénzük. Élni kellett valamiből. Elmentek melózni egy rézbányába. Bandi nem bírta. mert még csak 17 volt. Azt a tanácsot adták neki az „öregek”, hogy menjen haza. Kiskorú és nem követett el semmit. Nem büntethető. Hazajött Magyarországra. Befejezte a középiskolát majd a technikumot. Géplakatosként ment nyugdíjba. Csendes, kiszámítható élete volt.

Jani előtt csak nem akart megnyílni Amerika. Nem bírta cérnával, ezért felszállt egy Dél-Afrikába tartó hajóra. Johannesburgban telepedett le. Úgy tudom, az olajiparban dolgozott. Egy bárban megismerkedett egy magyar nővel, akit később feleségül vett. Jól fizetett az olajipar, jutott mindenre. Házat vettek, autót, karácsonykor csomagot is kaptunk. Nejlon harisnya volt benne anyámnak, matchbox nekünk, gyerekeknek. Néha egy-egy fényképet is, hogy ámuljunk. Egyszer kivitette nagyapámat. Nagyapám igazi vidéki parasztbácsi volt. Csizma, csizmanadrág, fehér ing, kalap, görbebot. Amikor három hónap múlva visszajött öltöny volt rajta és félcipő. Nem ismertük meg a reptéren. Elmentünk mellette. Olyan úriember forma lett belőle egy ideig. De később újra megtalálta a csizmáját. Viszont hosszú-hosszú évekig csak azt mesélte, hogy mennyi "viskit" ivott. Így mondta: "viski". Karácsonykor, húsvétkor mindig kaptunk Afrikából egy képeslapot. Büszkén hordoztam körbe az osztályban, mint valami relikviát. Nagy szám volt a külföldi rokon. Főleg, ha ennyire egzotikus! Dél-Afrikai köztársaság. Egyszer csak elmaradtak. Apám levelet küldött. Sokszor, de nem kapott választ. Megbízott egy magándetektívet, hogy derítse ki mi történt. Jött a jelentés. Jani bátyám meghalt. Az özvegy nem akart szóba állni a magándetektívvel. Azt állította, hogy alkoholista volt és drogos, ezért állt meg a szíve. Közben meg felélte a vagyont. Előbb a drogokra, utána az orvosokra ment el a pénz.  Apám nem hitte el, azt mondta, hogy olyan nincs, hogy valaki piás meg drogos is. Az egyik kizárja a másikat. Az lehetetlen, hogy valaki ennyire halmozza a szenvedélyeket. Szerinte az özvegy nem akarta, hogy osztozni kelljen az örökségen. Azután hagyta a fenébe az egészet.

Vajon melyik nagybátyám élete volt teljes?

A lányom egy vidéki szakképző iskolába jár, amelyik egyébként egyházi fenntartású. Van olyan, mikor szívesen megy, van mikor nem. Elvan. Tegnap beszélgettünk. Persze a tanulásra terelődött a szó. Nem szeretnék az a stupid szülő lenni, aki végig kérdezi a tárgyakból kapott jegyeket és megjegyzéseket fűz azokhoz, inkább a szabad dumálgatást kedvelem. Szó-szót követett, mikor az egyik tanárról kezdett mesélni. Nem szeretném elmondani melyik órán volt, mert féltem a kiscsajt a retorziótól. Az oktató egy az egyben felmondta a M1 TV hírműsorát. Elmondta, hogy muszlim országban a nőknek az utcán csak csadorban lehet járni. Nem nézhetnek férfira, mert azt a muszlim férfi rögtön felhívásnak gondolja és berángatja a csalfa nőt a kapualjba, ahol mindjárt jól megerőszakolja. Este turistának egyáltalán nem tanácsos kimenni az utcára, mert kirabolják és megerőszakolják. A férfiakat is!

A lányom felállt és elmondta, hogy a múlt évben Szarajevóban töltött egy hetet. Bosznia muszlim ország. A bosnyák lányok esténként miniszoknyában jártak az utcán és mindenhol szólt a zene.  Az emberek kedvesek és segítőkészek voltak. Ha kérdezett valamit szívesen segítettek. Ha nem tudta a megszólított a választ, akkor megállított egy másik járókelőt és attól kért segítséget. Csadoros nőt szökőévben egyet látott. Kendőt csak a dzsámi megnézéshez kellett felvenni. Egyébként, ha valaki bemegy egy görögkeleti templomba, akkor ott is illik felvenni a kendőt.

Idén Albániába megyünk. Albánia is iszlám ország. Egy szemernyi félelem sincs bennünk. Biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan jó lesz, mint tavaly. Egyébként iszlám ország Törökország, Marokkó, Algéria, Koszovó is, ahová naponta magyar turisták ezrei indulnak nyaralni.

Azt mondják, hogy az ember, amit nem ismer attól fél. Félni nem jó. Ezért gyűlöli azt, amitől félni kell.  

Sokak szerint a megoldás kulcsa az oktatásban van. A pedagógusok dolga megismertetni a diákkal a világot. Mert, ha a gyerek tudja azt, hogyan működik a világ, akkor már nem fog félni egy más vallású, vagy más bőrszínű embertől. Akkor már kiröhögi a propagandát. Mert tudja, hogy az ember alapvetően jó.

De mit kell tenni akkor, ha a pedagógusnak fogalma sincs a világról?

Interjú az Igazmondó Juhásszal.

• Miért indultál a választáson?
• Tenni akarok azért, hogy soha többé ne legyen Magyarországon egyetlen pártnak teljhatalma. A szocializmusban voltam fiatal. Nagy reményem volt a rendszerváltásban. Elhittem, hogy 15 év múlva, majd Bécsben nyithatok cukrászdát. Ma azt mondják, 50 év múlva utolérjük Ausztriát. Álmomban sem gondoltam, hogy harminc év sem telik el és megint lesz állampárt. Fontos számomra a gyerekeim jövője, de én azt szeretném, hogy már most jobb legyen. Nekem is, nekik is, és mindenkinek. És ezért tenni is akarok.
• Miért kellett ehhez párt?
• Egyéni jelöltek is indulhatnak a választáson. Néha nyernek is. Mint pl. annak idején Kész Zoltán. De az egy időközi választás volt és az összes ellenzéki párt beállt mögé. Most más a helyzet. A pártok küzdenek a listás helyekért is. A 199 fős parlamentbe 106 jelölt jut be úgy, hogy megnyeri a körzetét. A nem nyerőre leadott szavazatok egy matematikai képlet alapján hasznosulnak. Így kerül kiosztásra 93 listás hely. Most csak párttal lehet indulni.
• És miért a Momentum?
• Két volt miniszterelnökkel vagyok tegező viszonyban. Boros Péterrel, azóta, hogy az MDF-ben együtt dolgoztunk, valamint Bajnai Gordonnal az Együttből. Az MDF megszűnt, Boros Péter átállt a jelenlegi kormányfőhöz tanácsadónak. Az Együttből pedig egy éve én léptem ki. Nemrégen megkeresett a Momentum, hogy kellene neki a körzetben egy jó jelölt, aki többet hoz az átlagnál és így húzza a listát. Hízelgő volt az ajánlat és elvállaltam, de a pártba nem léptem be.
• Ez azt jelenti, hogy tudtad azt, hogy nem fogsz nyerni?
• Hát persze. Egy párt aktuális támogatásához egy jó jelölt 3-5 százalékot tud hozzátenni. Ez annyit jelent, hogy amennyiben 5%-os pártnak, tehát parlamenti küszöböt átlépő pártnak számolom a Momentumot, akkor az én feladatom az, hogy 8-10%-ot hozzak a körzetemben. Azzal nyerni még nem lehet.
• Miért éri ez meg neked? Pénzt kapsz érte?
• Összeszedtem 536 érvényes ajánlót, így jelölté váltam. Ez olyan, mint amikor valaki megveszi a lottószelvényt. Akkor még nem nyer, de már van esélye! Azzal, hogy jelölté váltam jogosult lettem állami támogatásra. Ez valamivel több, mint 1.000.000 forint. Ilyenkor választhat a jelölt. Vagy kikéri az Államkincstártól kártyán a pénzt, vagy lemond a pénzről a párt javára. Én lemondtam a Momentum javára. Hogy miért? Előfordulhat az, hogy a rosszul politizál a párt. Az utolsó pillanatban mond valaki egy bődületes baromságot és a szavazók elfordulnak párttól és persze a jelöltjeitől, a szavazatszámláláskor kiderül, hogy a párt nem érte el 1%-ot sem. Ilyenkor a jelöltnek vissza kell fizetni a támogatást. Ha a jelölt lemondott a pénzről a párt javára, akkor a pártot terheli a visszafizetési kötelezettség.
• De akkor hogyan keresik magukat zsírosra a kamupártok?
• A kamupártok ott jelentek meg, ahol az ellenzék erősebb. A kamupártokat azért segíti hagyja a kormány, hogy szétaprózza a ellenzékre leadott szavazatokat. A kamupártok nagy lóvét úgy tudják lenyúlni, hogy vagy hajléktalan a pártelnök, vagy mondjuk ukrán címre van bejelentkezve. Magyarul behajthatatlan rajta a visszafizetés.
• Ha nem kapsz pénzt, hogyan tudod fizetni a kampányszámlákat?
• A Momentum központilag rendeli meg a szórólapokat, plakátokat, táblákat. Gondolom, hogy nagyban olcsóbb. Nekem meg utalásos számlát kell kérnem a Momentum nevére a hirdetőoszlopok használatáért. Én pénzt egyáltalán nem látok. Egy olyan komoly országgyűlési kampány, mint pl. a kormánypárti jelölté, több, mint 15 millió. Persze ez jogszabályellenes is lehetne, de szerencsére a miniszterelnök egyik jóbarátja 95%-os kedvezményt adott a villanyoszlopokon látható hirdetések és az óriásplakátok árából a Fidesznek. Így már nincs gond. Fontos elmondani azt is, hogy a 15 milliót nem szokták teljes egészében a nagy és gazdag pártok állni. A jelöltnek önrésszel kell beszállni. Az önrészt olyan támogatók dobják össze, akinek valamilyen ígéretet tesz a jelölt. Hogy értsd! Ha én leszek a képviselőd, akkor elintézem neked azt, hogy… És ez már a korrupció. Én erre nem vagyok kapható. Inkább csinálok kisebb, de ütős kampányt.
• Még mindig nem válaszoltál arra, hogy akkor miért csinálod? Szereted, hogy szapulnak a neten?
• Én politikát tanultam az egyetemen. Szeretem a munkám, szeretek polgármester lenni. A politika a hobbim is. A választás nekem olyan, mint a tavasz a lepkegyűjtőnek. Hogy szapulnak azzal nincs mit tenni. Ezt meg kell tanulni kezelni. De azt is meg kell érteni, hogy mindenkinek szüksége van valamilyen visszajelzésre. Egy burkoló, ha szépen pakolja a falra a csempét, azt megdicsérik. Egy kedves eladóra visszamosolyog a vevő. Nekem a választás a visszacsatolás a munkámról. Ha elégedettek a szavazók akkor odahúzzák az ikszet.
• És nem félsz a retorziótól?
• Tudomásom szerint én vagyok talán az egyetlen polgármester, aki blogot ír. Egy-egy jobb írásom elér 25.000 olvasóhoz. Már jegyeznek. Ezt onnan tudom, hogy trollokat állítottak rám. Erre büszke vagyok. A választási körzetemben én vagyok az egyetlen jelölt, aki helyi és valós problémákról beszél, nem pedig pártüzenetek szajkóz. Korábban ejtőernyős voltam. 150-szer ugrottam ki repülőből. Ha ott nem rinyáltam, akkor most miért kellene félnem?
• És milyen eredményt jósolsz április 8-ra?
• A jósláshoz nem értek. Az Együttből azért léptem ki, mert én a teljes összefogás híve voltam már akkor is. Ez az álláspontom azóta sem változott. A teljesbe beleértem a Jobbikot is. Ha lesz közös akarat, akkor lesz eredmény. Ha marad ez a bénáskodás, akkor sírás lesz a vége és egymásra mutogatás!

Már két éve, hogy önkormányzatunk úgy döntött, hogy szeretne bekapcsolódni Európa vérkeringésébe. Ezért rendszeresen részt veszünk különböző közvetlen EU-s pályázaton. Néha pályázóként, néha projektpartnerként. Ezért pár napja Brüsszelben voltam egy háromtagú küldöttség élén. Egy olyan projektben dolgoztunk, aminek a témája a szolidaritás. Sződliget árvízveszélyes területen fekszik, ezért fontos számunkra az, hogy szükség esetén, külső segítséget is kaphassunk. A projektgazda Brüsszel egyik kerülete, Jette volt. A meghívók két dolgot kötöttek ki. Az egyik az, hogy utazásra nem használhatunk fel többet személyenként 100 eurónál. A másik az, hogy 14.00 óráig foglaljuk el a szállás (Anderlecht kerületben) és 15.00 óráig érjünk oda a Jette kerületben lévő Művelődési Központba. Egyébként a teljes költséget, tehát szállást, az étkezés (és utólagos elszámolással a közlekedést is), az EU fizeti. Takarékoskodnunk kellett, hogy kijöjjünk a keretből. Fapados járattal mentünk Charleroi reptérig, majd onnan pedig tömegközlekedéssel Brüsszelbe. Ahogy Magyarországon, úgy Belgiumban is a tömegközlekedést sokan, sokféle ember használja. Talán az első órában szokatlan volt a látvány, hogy a villamosan ülnek sárga és fekete bőrű emberek és némelyik nő fején kendő van. De pár megálló után ez elmúlt. Sőt, ahogy lopva megnéztem az arcokat, ugyanazt az elgyötörtséget, fáradtságot láttam rajtuk, mint itthon az emberek arcán. Ezek bizony mind egyszerű melósok, akik azt az aljamunkát végzik, amit már a keleteurópaiak nem, a született belgák pedig pláne nem végeznek el. A péntek esti fapadossal értem haza. Egy órát késett a gép. Másnap kialvatlanul, nyűgösen ébredtem. Bekapcsolom a gépet és akkor látom Deutsch Tamás EP. képviselő videóját. Arról beszélt ez a jóember, hogy mennyire veszélyes helyen töltöttem két éjszaká

Hát a pofám leszakad! A felvételen autóval bemegy a városba, majd kiszáll egy utcasarkon és osztja az észt. Nekem, aki három napig - akár késő este is – úgy jöttem-mentem a villamossal és a metróval, mint bármely más, ott élő ember.

Na de mennyi pénzért jár ki Deutsch Tamás rettegni Brüsszelbe? Az európai parlamenti képviselőknek jár havi nettó kb. 2 milliós forintos fizetés (6 250 euró) – hogy ezt mire költik, az az ő dolguk. Ezen felül jár nekik, költség-térítés, munkavégzéssel töltött naponként 90 ezer forint (306 euró) napidíj, ennek a fele, ha az EU-n kívül végeznek munkát, havi 1,3 milliós (4 320 euró) általános költségtérítés (irodabérlet, telefon, számítástechnikai eszközök költsége, stb.), és az alkalmazottaikra havonta maximum közel 6,5 milliós keret (21 379 euró).

Tehát hősünk, alsó hangon is minimum 3,5 milliót keres havonta!

Akkor meg mi a fenéért csinált majmot magából?

Választási időszak van. Lojálisnak kell lenni a főnök kampányához! Mert, ha nem, akkor valóban retteghet attól, hogy neki nem lesz még 5 év Brüsszelben. És bizony rohadt módon hiányozna neki az évi 37 millió forint.

Mikor hazafelé tartottunk vonattal Charleroi Süd-ig és ott szálltunk át a reptéri buszra. A sofőr éppen beszédes kedvében volt.

• Honnan jöttek – kérdezte - maguk spanyolok? Mert hát úgy néznek ki!
• Nem, nem vagyunk spanyolok, Magyarországról jöttünk. – válaszoltunk.
• Your prime minister is crazy! Belgium is a safe country! (A miniszterelnököd őrült. Belgium egy biztonságos ország!)

Kaptuk az arcunkba! De vajon mit mondott volna a sofőr akkor, ha ismerné Deutsch Tamást?

Van az úgy, hogy az ember visszatér életének egy korábbi helyszínére és alig ismeri meg. Én is idegenként csodálkoztam rá a volt gimnáziumom épületére. 1979-től 1983-ig jártam a Radnótiba. A késői szocializmus egyik legliberálisabb szellemi műhelye volt a Radnóti, viszont az épület történetéről nagyon keveset beszéltek a tanárok. Most, hogy részt vettem egy „Hosszúlépésen”, már tudom, hogy az iskola megépítésére 1887-ben hoztak létre alapítványt. Tanítás a jelenlegi épületben a Pesti Izraelita Hitközség fiú- és leánygimnáziuma néven 1923. október 12. óta folyik. Hozzá tartozik egy zsinagóga, amely véglegesen 1927-re készült el, míg az épület végső átadása 1931. október 14-én volt. A zsinagóga, ahol annak idején a vidáman énekeltük: „április négyről szóljon az ének”, ma már a díszterem.

Még kevesebbet beszéltek a szocialista időkben arról, hogy egy jó horthysta katonatiszt, Ocskay László "Ruhavarró munkaszolgálat" címen 2500 zsidó munkaszolgálatost és családját mentette meg a háborúban. Az eleinte kétszáz fős alakulat a Síp utcában dolgozott, ám létszámuk növekedése miatt a Radnótiba települtek át, ahol végül már körülbelül 2500-an voltak. Az általa bújtatott személyeket Ocskay mindennel ellátta. Élelmiszert, gyógyszert és igyekezett hivatalos papírokat is szerezni nekik. Ocskay látszólag jó kapcsolatokat ápolt a megszálló németekkel. Ennek köszönhető, hogy egy alkalommal a több ezer fős csoportot kivégezni akaró nyilas suhancokat sikerült a budapesti német alakulatokkal elzavartatnia, majd az épületet a német védelme alá vonatnia. Hogy ezt a példátlan eredményt hogyan érte el, nem ismert. Ocskayból nem lett Oscar Schindler. Nem készítettek róla filmet sem. Éjjeli őrként dolgozva, elfeledve, elszegényedve halt meg az USA-beli Kingstone-ban.

Története Magyarországon évtizedekre feledésbe merült. Az 1990-es években az általa megmentettek kezdeményezték, hogy Ocskaynak állítsanak emléket. Emlékét a Városligetben emlékoszlop őrzi. Tevékenységéért megkapta a Világ Igaza kitüntetést.

Mert, aki egy embert megment, egy egész világot ment meg.

Ocskay László 2500 világot mentett meg!

Már megint egy átgondolatlan intézkedés! Vagy egy átgondolt propagandaízű jogszabály? A nyájas olvasóra bízom ennek eldöntését. Ennyi bevezetés után nézzük a tényeket. Született nem is olyan régen egy jogszabály miszerint, ha 5 gyermek tekintetében igény jelentkezik, vagy 40-nél több 3 éven aluli gyerek él a településen, akkor kötelező óvodát nyitni.

Olyan, de olyan szépen hangzik, de van egy ki bibi! Ha én a szomszéd Ferikét megkérem, hogy menjen el a sarki boltba és hozzon egy liter tejet, akkor nem engedem el üres kézzel! Adok neki kétszáz forintot, hogy fizesse ki a tejet a boltosnak. Hivatali nyelvre fordítva ez azt jelenti, ha a kormányzat feladatot ad, akkor forrást is kell biztosítani a feladat elvégzésére.

De ebben a országban pénz csak stadionokra, meg reumás lovaknak, termálvizes lórehabilitációs központra van! Bölcsödére oldja meg az önkormányzat.

Építeni az akár százmilkába is kerülne. Vagy megszüntetünk egy óvodai csoportot és a helyiségben nyitunk egy bölcsis csoportot.

Tehát egy csoportot meg kell szüntetni!

A bölcsis csoportszoba mérete is természetesen meg van határozva. Több kell nekik, mint az ovisoknak! Gyermekenként 3 m2 a kötelező előírás. A rendelkezésünkre álló szoba viszont 24 m2. Szóval 7 gyermekre lesz hely. Már most háromszorosa jelentkezett. Milyen rendszer alapján szűrjük meg, hogy ki lesz jogosult?

Még egy rohadt nagy baj van. Hova küldjük a leépítés miatti a 24 óvodás gyermeket? Igen ám, de akkor az óvónénik is repülni fognak. Vagy átképzik magukat bölcsis néninek?

Hogy a gyermekenkénti állami normativa a 24 gyermek után, csökkenni fog 7-re?

Most akkor tehát összegezve a kormány új fantasztikus tervét: elküldünk két óvodapedagógust, 24 ovist, és akkor 7 bölcsis jól jár. Persze, ha egy gyermek havi 10 napnál többet hiányzik, akkor automatikusan az állam megvonja a normatívát.  Van gyermekem, több is. Tudom, hogy a kicsik a közösségbe kerüléskor folyamatosan, akár hetekig is megbetegednek, minél kisebbek annál könnyebben. 

Ki jár rosszul? 

    az a 27 gyermek és családja, akiknek megszűnik a csoportja,

    a 2 óvó néni, akit el kell küldeni,

    az önkormányzat, akinek kevesebb pénze lesz, és egy rendkívül népszerűtlen döntést kell meghoznia: a 30 családból ki lesz az a 7 gyermek, aki majd bölcsis lehet.

És ki jár jól!

Az állami propaganda, amelyik októberben már teljes tüdővel fogja harsogni, hogy 1123 bölcsödében 11200 férőhely lett.

forrás: Magyar Nemzet, fotó: Végh László

Állítólag nagyvonalú volt a kormány. Illetve az inflációt nagyvonalúan számolta, ezért a drága nyugdíjasok akár 1000 forinttal is több nyugdíjat kaphatnak, mint amit jogszabályi kötelezettségből kellett volna adniuk. Hát nagyon aranyosak, de télleg… Aztán olvastam egy cikket, melyben elég pontosan leírják, hogy tavaly januárhoz viszonyítva az élelmiszerek ára 4,4 százalékkal emelkedett, ezen belül a tojás közel a felével nőtt, a vaj, vajkrém, száraztészta, tejtermékek, kenyér, kávé közel a negyedével. Drágult a háztartási energia, a tűzifa, a palackos gáz, a szolgáltatások ára, ruhacikkek. Az elektromos energia, a gáz és távfűtés ára nem változott. Szerencsére például a patkányfogó, és a patkószeg ára csökkent.

Utána jártam a dolognak, és szinte hallom a beszélgetést:

„- Pirike, neked mennyivel lett több a nyugdíjad?

- 1200 forinttal. Tegnap rakottkrumplit akartam csinálni az uramnak, de adtam neki helyette testradírt, az olcsóbb lett. 60 forintos tojásból luxus már a vacsora. Nálad mi a helyzet?

- Ne is mondd, az én Pistám imádja a kávét, főleg Omniát szereti, illetve már csak szerette, mert eddig 780-ért vettük, most meg 1000 alatt a piacon sem kaptam. Most vesszük az olcsó Karavánt.

- Editke, most ezek hogyan számolják az inflációt? Ha minden negyedével, felével drágább, akkor mi miért kaptunk ilyen kevés pénzt? Nem az inflációhoz igazítják a nyugdíjat?”

Szóval a nyugdíjas, ha esetleg enni szeretne, akkor mindenképpen többet fizet, de ha testápolásra, vagy takarítani szeretne, esetleg kertben tenni-venni, akkor már spórolhat.

Hihetetlen figyelmes kormányunk nyugdíjasa igaz, hogy 60-80 forintért veheti a tojást, de ha erre nem telik, akkor ropogtasson el egy kerti ásót, mely ára viszont 0,1 százalékkal csökkent.

Ilyen az igazi átverés. De mit várunk egy olyan kormánytól, aki folyamatosan kijátssza az állampolgárait. Sorra dőlnek be a hazugsággyárral. Ez is csak egy a sokból.