Olvasom a nagybetűs NŐI MAGAZINT. Ezt is elérte a kultúrkampf. Vállalhatatlan lett! Az első cikk egy olyan színésznőről szólt, aki Bereményi Géza verseket szavalt és énekelt, de most úgy szólítja a házastársát, hogy az uram! Az uram ezt mondta, az uram azt mondta. Először azt gondoltam, hogy jópofa és tréfál. Nem az volt. Ám ez csak az alaphangot adta meg. Jött a következő nő, aki megalapította a magyarországi első katolikus párkereső oldalt. Ez még nem is lenne gond, hiszen biztosan van református párkereső oldal, zsidó párkereső oldal, talán még migráns párkereső oldal is. De a hitvallása az, ami kiverte a nálam a biztosítékot. Idézem: „ A mai szülők legnagyobb tévedésének azt tartom, hogy a párválasztás elé helyezi a tanulást és egzisztenciateremtést.”
És a hölgy férje is teret kapott a lapba. Hát ő sem fogta vissza magát. Idézem: ”Ha valamelyik lányom megkérdezi, hogy honnan veheti észre hogy kihasználják, akkor azt fogom mondani, hogy nézze meg, az egész lénye kell-e annak a fiúnak, vagy csak bizonyos „részletei”. Hajlandó-e feleségül venni őt?...Ha viszont azt mondja, hogy igen, akkor bizonyítsa is be!”
Imádom Krúdyt. Ahogy utazik az erotika a vörös postakocsin. Tudtad, hogy az egyik írói álneve a Nők öreg híve volt? És mennyire más gondolt, mint névrokonai. Gyakran mondogatta, hogy a legtöbb sírig tartó fogadalom egy éjszaka tart. És kedvelem Orwelt is, bár mindig elszomorít. Az 1984-ben Smith felesége megvetette a szexet. Becsukott szemmel, mechanikusan csinálta. Ahogy Katharine mondta: a szexualitás csak az utódnemzés kényszerű eszköze, kötelesség a Párt iránt.
És most itt vannak azok, akik úgy beszélnek, ahogy már nagyanyám sem tudott. Valóban mindenekfelett a házasság? Felesleges a tudás? Felesleges az egzisztencia nyújtotta biztonság? Legyenek 16 éves kortól szülőgépel a lányok, hogy megmentsék a kipusztulástól a nemzetet?
Magam tapasztalatából mondom, hogy a korai választások legtöbbször tévedésekbe torkollnak. Hiszen tudás és tapasztalat hiányában még önmagadat sem ismered, nemhogy a másikat! Elolvasol egy ilyen naccerű cikket és azt mondod: ó igen! Ez kell nekem! A katolikus párkeresőn másodpercek alatt találsz egy hasonló újságolvasót és már ott álltok az oltár előtt, majd kisvártatva a szülőszoba előtt. Nem egyszer, nem kétszer, mert három a magyar igazság.
Majd felébreszt egy gondolat. De hát én óvónő akaratam lenni. Meg akartam nézni a fjordokat, a sivatagot, utazni a Transzszibéria vasúton. Most meg itt vagyok, mint főállású anya. Vajnánénak miért nincsnek gyerekei? Ő nem olvassa a LAPOT? Nyáron voltunk egy hetet a Balatonnál, jövőre talán eljutunk Opatijába. Last minute. És nézed a másikat. Mit szerettél rajta? Már azt sem bírod nézni, ahogy eszik. És innen nincsenek jó megoldások. Csak rosszak és nagyon rosszak. Még felsejlik falami a szükséglet piramisról, aminek a csúcsán nem a család van, hanem olyanok, mint tudni, érteni, megismerni, meg olyanok, hogy elérni a bennünk rejlő lehetőséget, de már csak legyintesz. Ennek annyi. És azután jön, aminek jönnie kell. Boldogan élsz, amíg meg nem halsz. Magyar népmese 2018.