Szuper és még egyszer szuper, hogy az M2-es autóút bővítése elkezdődött. Tényleg nagy erőkkel folyik a munka, mindkét irányban útkorlátozással. Ezzel egyébként még nincs baj. Felkészültünk, tudjuk, ez mivel jár. Amire viszont szerintem a „Zokosok” nem számoltak, az a Budapestre bejárók reggeli közlekedése és a délutáni hazajutása. A szeptemberi iskolakezdéssel sűrűbb lett a forgalom, és miután az M2-es reggel 7 és 9 óra között szinte járhatatlan, ezért az autósok másik fele a 2-es útra kényszerül. Ezzel viszont lebénítják a forgalmat. Szóval, akik helyben szimplán a Dunakanyar községei között munkahelyre, iskolába, óvodába mennek, nekik a korábbi időhöz képest legalább a duplája a menetidő, minimum. És még nem számoltunk az esetleges balesethelyzettel.

Az M2-n napközben is dupla annyi idő alatt lehet közlekedni a 60 km/h-s sebességkorlátozás miatt!

Hetek óta rengeteg ismerősöm arra panaszkodik, hogy majdnem vagy teljesen elkésnek a gyerekekkel a suliból, vagy épp a munkahelyükről. Melyik iskola, munkahely tolerálja ezt vajon 2019-ig? Ha éppen addig tart majd ténylegesen a munka?

Értem én persze, valahogy meg kell oldani az építkezéssel járó kellemetlenségeket. De felmerül egy abszolút logikus és valószínűleg elfelejtett apróság! Az M2 miért is fizetős ebben az időszakban??? Mire kell fizetni most az autópálya díjat?

Javasolnám, hogy tegyék ingyenessé az M2-t a munkálatok végéig!

Bár a regnáló magyar rezsim új divatú szokása szerint a kézben tartott médiából kimaradnak a hasonló információk, a törvényi előírások szerint – ma még? – a költségvetési átcsoportosításokat a Magyar Közlönyben meg kell jelentetni, így azok nem maradnak titokban. 

Így került a nyáron a felszínre, hogy a szociális és gyermekvédelmi ágazat bérpótlékára szánt pénzmaradványt a versenysportra (hová máshová?) csoportosították át. (Egyes hírek szerint kerékpáros-körverseny megrendezésére használták fel!)

A minapi közlöny szerint pedig 900 millió forintot csoportosítanak át azonnali hatállyal a közszférában foglalkoztatottak bérkompenzációjából az egyházi intézményekben dolgozók javára. Ami azt sugallja, hogy míg az állami-önkormányzati közszolgákat felveti a pénz, az egyházak által alkalmazott emberek nyomorognak. Pedig…

Ha ehhez hozzáveszem, hogy például az állami oktatásban tanuló diákokra csupán harmadannyi normatív állami támogatás jut, mint az egyházi fenntartású intézményekben tanulókra, még akkor is elgondolkodom az egyenlőtlenség, a prioritás igazságtalanságán, ha egyébként tisztelem és becsülöm az egyházak tevékenységét.

Ugyanakkor felhívom a figyelmet arra, hogy a települési önkormányzatoknál 2008 óta nem volt béremelés! Van ugyan 2012-től bérkompenzáció, ez azonban az egykulcsos adóval és az adójóváírással pórul jártak kiengesztelésére szolgál. Azoknak a közalkalmazottaknak sem, akik más területen dolgoznak az emberekért. Tehát minden kórházi dolgozó, rendőr, tűzoltó, temetkezésnél a dolgozók stb. A közszférában dolgozók pocsék hangulatához csak hozzátett, hogy az említett közel egymilliárdos átcsoportosításról természetesen most sem egyeztettek a sokadszor semmibe vett szakszervezetekkel.

Nagyon sajnálom, hogy mindezt következmény nélkül megteheti az állam a megfélemlített közszolgákkal. Bevetve a jól bevált „Oszd meg és uralkodj! módszerét, naponta éreztetve velük a kiszolgáltatottságot, sugallva: „Örüljenek, hogy lyuk van a fenekükön, ne ugráljanak, mert megjárják!” Nem csodálom, hogy szinte nulla hatása és eredménye volt a közelmúlt próbálkozásának, a kétórás figyelmeztető sztrájknak. Hiszen a sarokba szorított bérből és fizetésből élő kisemberek a föléjük odavezényelt komisszároktól segítséget nem, diktatúrát viszont naponta várhatnak.

Vajon ilyen közegben dolgozva, látva, hogy amit rajtuk megspórolnak, az egyenesen megy a kedvenc területekre, van-e egyáltalán sansz arra, hogy a 9 éve változatlan 38 650 forintos illetményalap valamikor is elérje a kért 60 000 forintot???

Talán majd lesz történész, aki valamikor feldolgozza azt a nem éppen nüansznyi gondolkodásbeli változást, ami az egykori fiatal demokraták parlamenti „Térdre, imához” bekiabálásától elvezetett az egyházak állami szféra kárára általuk történő aránytalan dotálásához.

Talán mert eddig ma még nem találkoztam sem egy elkötelezett mamóka, sem egy honfiúi lelkesedéssel megáldott ifjú e jeles nap alkalmából szerzett odaadó költeményével, csak a vak véletlen hozta úgy, hogy rátekintettem a naptáramra. És bizony, látom: ma igen jeles nap van, hiszen együtt ünnepelheti hazánk két – talán legjelentősebb – nagyja neve napját.

Ugyanakkor elmerengtem azon: vajon az is véletlen, hogy egyazon napon van a Viktor és a Lőrinc névnap? Vagy valami megfoghatatlan sorsszerűség alakította így hazánk életét, hogy a keményen dolgozó kisemberek egy napon gondolhatnak vezéreikre? Mert a mi Orbánunk és Mészárosunk élete immár nem csupán a – minden bizonnyal teljesen korrupciómentes és tisztességes – magyar gazdasági életben, hanem a keresztségben kapott névünnepi nap által is bizonyítottan egybeforrt.

Igaz, ugyan, hogy a miniszterelnök tán cseppet kényelmetlenül érezhette magát nemrég jóbarátja és névnaptársa településének stadionjában, amikor az atyai ház szomszédságában csillogó létesítmény a vihar miatti áramszünet miatt sötétségbe borult. (Naná, hogy csak a pórnép által használt lelátó és a pálya maga, mert a VIP-páholy továbbra is a maga pompájában szolgálta ki fociszerető nemzetünk elitjét.)

Az meg igazán felháborító, hogy a hálátlan szurkoló rigmusokban számon kérve a műszaki problémát és – igen undok módon – azt danolászva, hogy „Ezt is elloptad!”.

Pedig tudjuk jól, hogy ez nem igaz. Névnapos Lőrinc mondását idézem: - Abban, hogy eljutottam idáig, bizonyára szerepet játszik a Jóisten, a szerencse és Orbán Viktor személye.

Ha ifjabb olvasóimnak esetleg nem ugrana be: a címben említett „Gerő” a Rákosi-rendszer egykor második legnagyobb emberét, kommunista politikust, a szovjet Belügyi Népbiztosság tisztét: Gerő Ernőt jelenti. Aki az ötvenes évek elejére kitalálta és kiépítette az ún. „K-vonalat”. (Ne tessék megijedni, a nagy K nem egy bizonyos szolgáltatást nyújtó hölgyet, hanem „közigazgatásit” jelent.) Ezt, a Rákosi- és Kádár-korszakban csak suttogva emlegetett, az állami szervek és intézmények fejeseihez bekötött és az ezredfordulóra teljesen elbontott közvetlen telefonvonalat telepíti újra most a narancsrezsim…

A Magyar Közlönyből derült ki nemrég, hogy – többek között – az államigazgatási és rendvédelmi szervek, kormányhivatalok, kormányzati közigazgatási szervezetek és – most tessék vigyázni, hogy ne tessék túl nagyra tátani a szájat! – KÓRHÁZAKAT titkos, vezetékes telefonvonal köti majd össze. A rendszerbe bekötött állomásokat sok százmilliós közpénzből az érdekes nevű Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. (elsőre az „infokommunikációs” helyett „ifjúkommunistát” akartam gépelni…) köti majd össze.

Hogy a II. világháború után a fontos embereket és szervezeteket egy akkor még ritka lehetőséggel közvetlen kapcsolatrendszerbe vonta össze a diktatórikus állam, még csak-csak magyarázható. Ám, manapság, amikor olyan szinten van a kommunikációs kapcsolatok oda-vissza „meghekkelése”, hogy az egyik nagyhatalom minden további nélkül „belenyúlhat” egy másik választási eredményébe, mi a firlefrancnak egy ilyen – nos, az rejtély. Fideszék ezek szerint annyira nem bíznak már senkiben és olyan és annyi K… fontos (no, itt már a kipontozott részbe bele lehet gondolni azt a bizonyos hölgyet) titkuk van, hogy megirigyelték Gerő Ernő – kényszer szülte – ötletét.

Persze, az is lehet, hogy a mostani „okosságot” az szülte, hogy éppen az első Orbán-kormány regnálása előtti hónapokban szüntették meg az utolsó K-vonalat, így jelenlegi ártunk és ormányunknak (és persze fejeseinek) hiányérzete van. Talán fontosabbnak, erősebbnek tartják majd emberei magukat, ha ilyennel rendelkeznek. Ugyanis anno szimbólummá „nemesedett” a K-vonal: akinek ilyen volt bekötve az irodájába (állami és pártvezető, fontos funkcionárius, kijáróember, gyárvezető, főszerkesztő) az már volt VALAKI.

Az az igazság, hogy magasról letojnám az egészet: ha a mai elvtársak ezzel akarnak domborítani, idáig jutottak gondolkodásban, akkor telefonálgassanak a modernebb rendszereknél tutira sokkal bizonytalanabb, drágább és sérülékeny K-vonalukon és közöljék egymással a más módon nem közölhető kurvafontos (a végére csak leírtam!) infóikat. Egyetlen dolog zavar: mégpedig, hogy mi a fityfenének kötik be a kórházakat a rendszerbe?

És vajon sikerül-e elintézni, hogy abban a bizonyos grazi egészségügyi intézményben is legyen ilyen???

Miért kell nekünk atom, amikor Európa boldogabbik felén leszerelik az atomerőműveket? Valóban csak az oroszokkal való mutyi az, ami hajtja a Orbánt? Kinek jó ez? Európában így csinálják:

Németországban a fukusimai balesetet követően döntés született az atomerőművek gyorsított ütemű bezárásáról, ami által az utolsó német reaktort 2022-ben le kell majd kapcsolni. A kormányzati döntés szerint, az atomenergia helyett a megújuló energiaforrások számára kell biztosítani nagyobb teret. Vajon ez hogyan történik? Erre fogok most felhozni néhány önkormányzati példát.

Az 1600 lakosú bajorországi Bidingenbe a lakosok nagy része mezőgazdasági és erdészeti területen dolgozik, ezért a város számára a gazdasági lehetőségek és a bevételi források korlátozottak. Franz Martin polgármester a következőképpen írta le a helyzetet: “Bidingen eladósodott és az új bevételi források megteremtésének lehetőségei beszűkültek. A megújuló energiaforrásokat felhasználó erőművek építése számunkra gazdasági perspektívát jelent. Szerettünk volna tevékennyé válni ezért támogattuk egy, a város által üzemeltetett szélerőmű megépítését. A szélenergia segítségével nem csak adósságainkat csökkentjük, de a környezetünket is védjük”. Bajorország első városi tulajdonú szélenergia rendszerét 2014 nyarának elejére valósították meg. A beruházás ugyanakkor kockázatokat is rejtett magában, ahogyan azt a polgármester is leszögezi: “Összességében 47 millió eurót fektettünk az infrastruktúra kialakításába, valamint a szélerőmű megépítésébe és csatlakoztatásába. A várt 610.000 Eurós éves bevételt a kamatfizetés és a működési költségek csökkentik, így a nettó nyereség 150.000 Eurót ér majd el”. Ha Wildpoldsried tájképét nézed, a szélenergia használata nyilvánvalóvá válik. Számos háztetőn napkollektorokat és fotovoltaikus rendszereket látni, sok gazdálkodó pedig helyi forrásokkal működő biogáz erőművet használ. Emellett három kis vízerőmű biztosítja az állandó villamos energiát. Ezek a kombinált megújuló energia megoldások nem csak a wildpoldsriedii lakosok áramigényét elégítik ki, hanem ezt 250 százalékkal meg is haladják. A polgármester, Arno Zengerle így nyilatkozott: “A gyakorlatban a klímavédelem kizárólag a lakosok részvételével valósulhat meg. A lelkesedés és az elkötelezettség kulcsfontosságúak, míg külső nyomásgyakorlással semmit nem lehet elérni”. A megújuló energiák segítségével a város az egy főre jutó németországi átlag CO2 kibocsátás több mint felét takarítja meg. A sikertörténet pár helyi és odaadó lakossal kezdődött. 1999-ben Wendelin Einsiedler gazdálkodó 30 szomszéd és barát segítségével civilszervezetet alapított, mely a szélenergia hasznosításával bevételképzést és a környezet védelmét tűzte ki céljául. Ehhez a projekthez a szükséges befektetés 25 százalékát a wildpoldsriedii polgárok finanszírozták, a hiányzó összeget pedig Bajorország és bankok biztosították. A projekt nagy sikerére való tekintettel 2002-ben a lakosság egy másik szélparkot is megvalósított és a szomszédos települések is számos szélerőművet állítottak fel. Ma több mint 180 wildpoldsriedi lakos vesz részt a szélprojektekben, amelyek évente 13 millió kilowatt óra villamos energiát termelnek. Számos önkormányzati épület, mint például a tornacsarnok és a tűzoltó állomás tetőfelületét használják a napenergia hasznosításához. Ez a stratégia a városnak további bevételeket hoz. 2020-ra a város tervei szerint a teljes villamos-energia és fűtési igényt saját maga tudja fedezni.

Egy másik megoldás a napenergia. A 2100 napsütéses órájával, Leutkirch im Allgäu Németország egyik legnaposabb települése volt 2011-ben. A város környezetvédelmi menedzsere, Michael Krumböch szerint: „Ez nagyszerű lehetőség a napenergia hasznosítására”. A leutkirchi polgárok nagy elkötelezettséggel vesznek részt a napenergiához kapcsolódó projektekben. Különböző civil szervezeteket hoztak létre, amelyek együttesen tervezik és valósítják meg a projekteket. 2001 és 2008 között, a leutkirchi napenergia kezdeményezéseknek köszönhetően a városi háztetőkön hét napenergia erőmű került kialakításra. Ezek a társaságok kezdetben nagyon jól működtek, de hogy segítsék a korlátozott anyagi lehetőségekkel bíró polgárok részvételét, alapítottak egy energiaszövetkezetet, amelyben a korábbi 5.000 Euró helyett, már 200 Euró minimális befektetéssel részt lehetett venni. A 84 tag több mint 80.000 Euró kezdőtőkét adott össze. Azóta több mint 300 polgár csatlakozott és ennek köszönhetően több mint 750.000 Euró tőke kezelését bízták az energiaszövetkezetre.

A szövetkezet két nappark megvalósításában vett részt, melyek közel 8.000 kilowattnyi áramot termelnek, ami körülbelül 2.500 háztartás igényét elégíti ki.

Nagyon röviden megemlíteném a kevésbé nyugati országnak számító Horvátországot, ahol az elmúlt 5 évben duplájára növekedett a szélerőművek telepítése. Elsősorban a tengerparti települések megnövekedett áramigényét szándékozzák kitermelni. Szinte egész évben százezrek látogatják Horvátország városait, nyári hónapokban viszont három-négyszeresre emelkedik a turisták száma. Ekkor fokozott áramfelhasználás miatt, korábban gyakran volt áramkimaradás, nem bírta a terhelést a horvát elektromos szolgáltató. A korábbi években rendszeres áramszüneteket sikerült teljesen lecsökkenteni, és a nyaralók számára minden kényelemhez szükséges eszköz használatát tartósan megteremteni.

És a hazai gyakorlatról néhány mondatban:

A magyarországi szélkerekek története mindössze pár esztendős - legalább tízéves késésben vagyunk Nyugat-Európához képest. 2006-ban indult a nagy versenyfutás a környezetbarát berendezések engedélyeiért.  A vállalkozók számításai szerint a 20-25 éves élettartamú tornyok ára 6-8 év alatt megtérül és ezután csak a számlát kell minden hónapban kiállítani az áramszolgáltatónak, az alaposan megtámogatott átvételi ár után. Az állam azt is vállalta, hogy 15 évig kötelezően átveszi az így megtermelt áramot. Nem csoda hát, hogy ilyen feltételek mellett négyszer annyi áramtermelési kapacitást ajánlottak fel a beruházók, mint amennyiért hajlandó az állam a megújuló energiának dukáló megemelt áramdíjat kifizetni. (A hagyományos, nem megújuló energiát használó erőművek nagyjából a felét kapják a megtermelt áramért).

A nagyszámú érdeklődő között kvóta bevezetésével igyekeztek rendet vágni. A Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (Mavir) Zrt. szerint ugyanis a magyar hálózat legfeljebb 330 megawatt (MW) szélenergiát képes "felvenni", mivel a szélenergia nehezen tervezhető, márpedig az ingadozástól könnyen "fejre állhat" a rendszer - különösen Magyarországon, ahol nincsenek gyorsan indítható vízi erőművek.

Akinek nem jutott kvóta, az termelhet ugyan a saját szakállára áramot, de azt rosszabb esetben senki nem veszi át tőle, jobb esetben betáplálhatja a rendszerbe, viszont nem kapja meg a zöldáram utáni támogatást. „Ez olyan, mintha a vidéki tűzoltóknak három nappal előre be kellene jelenteni a tűzesetet, hogy legyen idejük a tűzoltószekérről lerakni a trágyát" - jellemzi a szélerőművek körül kialakult legújabb botrányt egy magyar szélkerékfarm tulajdonosa. Az új Ve tv. végrehajtási rendelete szerint a biomassza- és a szélerőműveknek egy hónapra előre közölniük kellene, mikor mennyi energiát akarnak betáplálni a hálózatba. A Mavir Zrt. ráadásul úgy értelmezi a rendeletet, hogy mindennap jelezni kell a másnapi termelési tervet, negyedórás bontásban. Ez bár nem kötelező, a Mavir szerint a termelők érdeke. Amennyiben az eltérés a szélerőműveknél 30 százalékkal nagyobb vagy kisebb a bejelentettnél, a termelőknek pótdíjat kell fizetniük.

Azt gondolom, hogy van mit tanulnunk...

Magyarország államformája stadion? Különben mi lehet a magyarázata annak, hogy már külföldön is stadionokat épít a kormány a mi pénzünkből?

Talán azért, mert menthetetlennek ítélték a magyar focit? Persze, a felismeréshez az is kellett, hogy a félszázadiknál is rosszabb helyen álló válogatottunk mellett a havi többmilliós fizetésű játékosokat felvonultató, pénzzel legjobban tömött klubcsapatok is úgy zúgjanak ki a nemzetközi kupákból, mint amikor a cirmost kitessékelik az udvarra, hogy végezze el ott a nagydolgát.

Vagy esetleg az a gond, hogy néhány oknyomozó egyre inkább eredményesen tárja fel a közpénzherdálást, a korrupciót. Ideje volt hát új „vadászmezőket” keresni: nosza, kivitték a határon túlra (is) a focimutyit. Eszék, Topolya, Csíkszereda, Munkács, Komárom, Dunaszerdahely: összesen több mint tízmilliárdos magyar eredetű KÖZpénz az ottani focistadionok építésére, felújítására! A szlovák kormánytól támogatást nem kapó révkomáromi polgármester örömkönnyeket hullatott, amikor a Magyar Közlönyből értesült, hogy kapnak majdnem kétmilliárdot a magyar államkasszából stadionra.

Adakoznak tehát a sajátként kezelt közösből hazánk nagyjai külföldre is. Magyarkodva persze, mert úgy el lehet rejteni a lényeget. Mert ne tévedjünk: a melldöngető, álhazafias, népnemzeti mélymagmagyar szív fölött néhány centivel lévő agyban leginkább az önös érdek munkál. Ahogyan annak inverzét látjuk is az (ismét testvéri) oroszokkal bizniszelő atomos, vagy metrós példán. Majd a mi kutyánk kölyke kapja meg egy kis kunkorral a határon túli stadionépítkezéshez adott pénzt is. Amiből – ugyanúgy, mint itthon – lehet egy kis pótmunka, egy kis túlárazás. Aztán lehet belőle visszacsepegtetni (inkább önteni) pártkasszába, strómanok, haverok zsebébe. A közvetlen haszon mellett meg majd tavasszal az is kiderül: valóban lehet-e így megvásárolni a határon túli magyarok szavazatát. Hajlandó-e a romániai/szlovákiai magyar ember focistadionért cserébe beleszólni egy másik ország dolgaiba?

Egy valami miatt sajnálom leginkább, hogy a rezsimet uraló hatalmasságoknak nem sül le a bőr a képükről. Mert legalább abból lehetne focilabdákat gyártani…

ui.: Sződligettől pár kilométerre fekszik Vác, a Nemzet Sportvárosa. Amely egyébként magyar focibajnoki címmel is büszkélkedhet. A jelenleg másodosztályú csapatuk immár második éve a várostól távol kénytelen „hazai” bajnokijait játszani, mert az erre alkalmatlan stadionjukra egyelőre még TAO-forrás beszerzését sem engedélyezik, nemhogy állami fedezetet nem adnak. Tényleg kíváncsi lennék, hogy Vác országgyűlési képviselője, Harrach Péter, vagy az ott már lassan minden szöget ünnepélyesen felavató leendő képviselőjelölt Rétvári Bence, egyetért-e azzal, hogy Vác helyett külföldi stadionok építésébe önti a kormány a pénzünket?

Hol voltál? Külföldön! És hol szálltál meg? Egy magyar panzióban!

Egyre gyakoribb az ilyen válasz! A fél Murau már magyar kézben van. Tudjukkiében... Ott is kell szerelni a gázt. Vajon mikor találkozik német szóval a Murauban síelő magyar turista? Talán tankolásnál a benzinkúton. Nyáron horvátba utazunk, ahol magyartól bérelünk apartmant. Lehetőleg teljes panziós ellátással. A menü természetesen a húsleves, rántott hús kombó. Ugyan honnan is tudhatná az utazó azt, hogy milyen az íze a bureknek, vagy az ajvárnak? Szerintem nem ez jelenti a külföldet! Mindössze egy magyar szigeten voltunk síelni, vagy éppen úszkálni!

Vajon mit kell tenni ahhoz, hogy valóban megismerd azt az országot, ahova elutazol? Hogyan tudhatod meg azt, hogy milyen annak a népnek a lelke? Minek örül, vagy milyen gondok kínozzák az embereket? Néhány tanács,az én tapasztalataim alapján, hogy ne csak nézd, hanem lásd, és értsd is a világot:

- Családi panzióban szállj meg!

 Ez egyrészt olcsó, másrészt bátran érdeklődhetsz a vendéglátódtól arról, hogy mit érdemes megnézni és hogyan jutsz oda. A panzióbeli reggel pedig biztosan nem a jellegtelen kontinentális kaja lesz, ami már a könyöködön jön ki.

- Utazz tömegközlekedéssel!

A világ legtöbb országában jól kiépített a tömegközlekedés és meglepően olcsó. Egy villamosjegy pl. Szarajevóban mindössze 250 Ft. Itt aztán tényleg vegyülni lehet a helyiekkel.

- Vedd át a helyiek utazási szokásait!

Rómában, mint a római, tartja a mondás. Ha olyan országba vet a jó sorsod, ahol intéssel állítják meg a buszt, akkor te is ezt tedd. Ha elterjedt a fekete taxizás, merd használni. Ha nincs buszjegy, csak a pénzt kell odadobni egy takaróra, ami a buszsofőr mellett van kiterítve, ne csodálkozz. Készülj fel apróval és te is így fizess!

- A helyiek által látogatott éttermekbe egyél!

Sokéves tapasztalatom mondja, hogy nem abban az étteremben van a jó konyha, amelyik puccos. Oda menj, ahol sokan vannak még akkor is, ha zsúfolt a hely. Hidd el, annyian nem tévedhetnek! A helyiek tudják hol főznek jól

- Kérdezd az utca emberét, ha nem tudsz valamit!

Az emberek alapvetően jók és segítőkészek. Az, hogy nem tökéletes az angolod ne érdekeljen. Hidd el, hogy ritkán van az, hogy beszélgetőpartnered tökéletes oxfordi kiejtéssel válaszol. Velem gyakran előfordult olyan, hogy akit kérdeztem az nem tudta, vagy nem tudott angolul de megoldotta. Leállított egy másik járókelőt, hátha az tudja. Esetleg felhívta egy ismerősét és attól kért segítséget. Persze a legviccesebb az, amikor már annyira sikerül asszimilálódnod, hogy tőled kér eligazítást egy turista.

- Ne csak a fővárost nézd meg, tervezz be ott egy vidéki kirándulást is!

Nagy divat a világban (különösen keleten) kirakat fővárosokat építeni. Gondolj csak Kazahsztán fővárosára Asztanára, amit csak a sztyeppe Dubajának neveznek. Az ásványkincsek, szénhidrogének kitermeléséből származó pénzt egy ultramodern város felépítésére fordította a politikai akarat. De valóban ultramodern az egész ország? Egy ország valódi arcát legtöbbször a külvárosok, vagy a vidék mutatja meg. Ha valóban meg akarod ismerni a helyet, ahova mentél ne rettenj vissza egy vidéki kirándulástól. Meglepő élményekkel gazdagodhatsz.

Miért gondolom azt, hogy Mészáros Lőrinc a legjobb jelölt a miniszterelnöki posztra?

- Kétkezi munkásként, saját erejéből lett az ország egyik legnagyobb vállalkozója. Szemben a jelenlegi politikai garnitúrával, akik azt sem tudják mi a munka. Az egyetemi padból rögtön az országgyűlési székbe botlottak. Soha, egyetlen percig nem végeztek semmilyen fizikai munkát. A melósok világát, csak hangulatjelentésekből ismerik.

- Saját bevallása szerint is lehetséges az, hogy okosabb, mint a facebook feltalálója Mark Zuckenberg! És mennyire igaza van! Hiszen neki sikerült tíz év alatt ezerszeresére megnövelni cégének árbevételét, miközben ezalatt a Facebook mindössze hatszázszoros növekedést produkált.

- Egyébként Zuckenberg és Mészárosnak van még egy közös jellemzője. Mindketten felnőtt fejjel kapták meg a diplomát. Zuckenberg egy ismeretlen amerikai egyetemen, amit talán Harvardnak hívnak, Mészárost pedig a méltán világhírű Juhépusztán, a szekszárdi dombság szívében lévő mezőgazdasági telepen avatták aranykalászos gazdává!

- Szerénysége is alkalmassá teszi Magyarország miniszterelnökévé. Ameddig a korábbi miniszterelnökök elhívatottságról meg hasonló blamázsról beszéltek, Mészáros Lőrinc szerényen csak ennyit mondott: "A Jóisten, Orbán Viktor és a szerencse jóvoltából tart ott, ahol tart."

- Amennyiben Mészárost választanánk miniszterelnöknek meg lenne a folyamatosság Orbán Viktor után. Már nem csak gazdasági értelemben, de politikai értelemben is!

- Mészáros Lőrinc egy valódi reneszánsz ember. Egyformán ért a mezőgazdasághoz, az újságkiadáshoz, a bankvezetéshez, erőmű irányításhoz, keményítőgyártáshoz, kempingüzemeltetéshez és a politikához. Nem úgy, mint Orbán Viktor, aki csak a politikához ért és mindössze nyavalyás 742 ezer forint van a számláján.

- Mészáros Lőrinc nevére íratta a „fél országot”. Azt mindannyian tudjuk, hogy jó (aranykalászos) gazda szem hizlalja a jószágot. Válasszuk meg azért, hogy ővé legyen a másik fele is! Mindannyian jól járunk, mert csak végignéz a birodalmán és már attól tejjel és mézzel folyó Kánaán lesz ez a huzatos ország.

- Mészáros Lőrinc polgármester, ahogy én is. Azt meg mindenkinek illik tudni, hogy a polgármesterek jó emberek.

- Haver: Most, hogy kiröhögted magad válaszolj egy kérdésemre!

Ha ez így megy tovább, tudod hogy mikor lesz a gyereked lábán új cipő?

Majd ha a mészárosféléknek a gyereke rálép a te gyereked lábára!

Minden relatív!

Kérdezem én, sok-e, ha Hornyák Tibor úr havi nettó közel két millát visz haza (pontosabban CSAK 1 850 000 jó magyar pénzt)? A kérdésre a labdát lábbal kergető magyar válogatott némethoni kapitánya, Bernd Storck úr joggal rávághatná, hogy nem sok! Hiszen neki ennyi lóvé összekuporgatásához csak egy hétre van szüksége, nem egy teljes hónapra. (Egy közmunkás közel három évig dolgozik ennyiért – de ezt most le sem írom, mert a bértollnokok szerint ismételten a demagógia bugyrai között találnám magam…)

Csoda hát, ha az „Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány” (no, ez az elnevezés is megérne egy külön blogot!) főtitkárának futja arra, hogy például a zánkai gyerektábort működtető társaság által reá rótt kemény napi munka után a monoszlói luxusvilla napi 110 ezres bérleti díját leperkálja. Igaz, az említett javadalmazásának egy részét egy másik – minden bizonnyal felelősségteljes és nagy elfoglaltságot jelentő – megbízatásáért (a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft vezetéséért) veheti fel. Vajon miként bírja Hornyák úr ezt a hajszát? Belátható, hogy ennek kipihenésére tényleg csak egy napi százezer forintos bérlemény alkalmas...

Én azt is el tudom képzelni, hogy az alapítvány kurátorai nagy hálálkodva viseltetnek a főtitkár úr iránt. A sződligeti polgármesteri székből, majd az országgyűlési képviselőségből is kibukott egyik kurátor talán úgy gondol rá, mint aki nagy szívességet tesz: példát mutat a gyermekeknek. Hogy majd ha megnőnek, ők is kereshetnek ennyit, amiből ilyen szép terebélyes testet is minden további nélkül lehet táplálni. És nem csak olyan kajákkal, mint az emberminisztérium parlamenti államtitkár bácsija által a sulibüfékben engedélyezett teljes kiőrlésű gabona-termékből készített keksz, puffasztott gabonaszelet, vagy extrudált kenyér, no, meg a korpás zsemlével készült túrókrémes szendvics.

És ez csak a legpofátlanabb, hiszen azokon a szegény embereken élősködik, akik nem tudják elvinni a gyermekeiket egy hétre sem nyaralni akár a Balatonhoz! Hogy vannak-e ilyenek? Igen, az országunk lakosságának a fele pontosan ilyen.

Valami elbaszódott ebben az országban. Én és te, akkor kapunk pénzjutalmat, ha valami kurva nagyot leteszünk az asztalra. Segíts nekem emlékezni, mi volt a történelmi vasútfejlesztés, ami indokolja a MÁV vezérigazgató 6 millióját? Ne is beszéljünk a Követeléskezelő vezérigazgatójának a 9 milliójáról!

És mindjárt jön a fideszes kommentbajnok, aki négy különböző néven hozzászólva védi a védhetetlent. Elmondja, hogy a szocik is loptak. Hozzáteszi, hogy inkább ezek lopjanak, mint a zsidók, a kommunisták, vagy a liberálisok. Kommentbajnok, téged is ebből fizetnek?

Ma már egyre inkább beteljesülnek azok a jóslatok, hogy a politikai célból levezényelt rezsicsökkentéssel nem csupán az ott dolgozó melósok megélhetése, biztos munkája, hanem a víz, gáz, villanyáram, hulladék ágazat infrastruktúrájának jövője is ellehetetlenül. Az állam által mesterségesen, a korábbinál alacsonyabb szinten meghatározott bevételek semmire sem elegendők, nem teszik lehetővé sem a fejlesztést, sem a szükséges karbantartást. Természetesen itt nem arra gondolok, hogy fizessenek többet az emberek. A javaslatom inkább az, hogy ne kisvasútra, ne üresen kongó stadionokra költsön állambácsi, hanem tőkésítse úgy fel ezeket az állami tulajdonú vállalatokat, hogy biztonságos legyen a vízellátás, elvigyék a szemetet és ne legyen hetente áramszünet.

Bár a döntések közül is kiemelkednek azok a – mára már bizonyítottan hülyeségként értékelhető – határozatok, amelyek környezetre, emberre nézve is durván veszélyes módon rombolták szét a hulladékgazdálkodást. Most már egyértelmű: újabb alapvető szolgáltatást ér „atombombaként”-ható negatív hatás: a vízgazdálkodást.

Az embereket leginkább érintő ivóvíz ellátásban nem csak a kellő létszámú szakembergárda hiány okoz egyre súlyosabb problémát, hanem a hálózat, a gépészet rohamosan romló állapotát is eredményezi a kellő anyagi források szűkössége. Jellemző: az elöregedett rendszerekben a víz egynegyede(!) elfolyik a semmibe!

Emlékezetes fideszes választási duma volt a „Tiszta vizet a pohárba!” szlogen. Amely, persze nem a víztisztaság javítását jelentette, de úgy tűnik: miután a korrupció elburjánzására már csak legyintenek az emberek, most már a közvetlen értelmezése is felejtőssé válik. Ugyanis az amerikai nagykövetség figyelmeztetést adott ki az idelátogató polgárai számára, mondván inkább palackos vizet fogyasszanak, mert a csapvíz Magyarországon egészségre ártalmas lehet.

Én még ugyan nem olvastam, hogy a magyar ivóvizet is Soros mérgezte volna meg, de lehet, ennek csak az az oka, hogy a hasonló baromságokat pofázó nagyfejűek közül többen szabadságon vannak. Persze, aligha a csapvíztől beszélnek többnyire butaságokat a politikusaink, összekötő hídként a zavaros víz(fejek) fölött…