A Házon Kívül szerdai riportjában három hazaköltöző magyar család is arról beszélt, milyen sokat küzdenek a bürokráciával, ráadásul az ügyintézők migránsnak nevezik őket. Hát már ilyen mélyre sikerült leküzdeni magunkat? Akkor mit várhatok a csak királyi tévéből tájékozódó, Isten háta mögött élő déditől?

Apám kérdezgette a lányaimat arról, hogy mi újság a miskolci rokonokkal. Egyenként kérdezett végig mindenkit és hallgatta a választ. Néha, néha visszakérdezett. Eljutott egészen a lányok dédnagymamájukig, aki mostanában tölti be a 84-et. Kisebbik lányom, Lelle elmesélte, hogy dédi nagyon fél.

Apám: De hát kitől fél ennyire?

Lelle: Az emigránsoktól!

Apám: Mi van? Kiktől?

Lelle: Dédi így nevezi őket. Nem azt mondja, hogy migráns, hanem azt, hogy emigráns. Minden nap sötétedéskor megy és bezárja a kertkaput, hogy be ne jöjjenek hozzá az emigránsok, mert kirabolják őt.

Na, akkor elmesélem hol él a Dédnagymama. Borsodban egy 330 lelkes faluban, Abaújváron él.  A falu lakossága folyamatosan csökken, mert elvándorolnak az emberek. Az elhagyott házakat olyan szlovákok vásárolják fel, akik a 15 kilométerre található Kassán dolgoznak. Sokkal inkább megéri nekik itt élni, mert töredéke az abaújvári ingatlanok ára a kassai lakások, neadjisten házak árának. Nem szlovákiai magyarokról beszélünk, hanem valódi, szlovák anyanyelvű szlovákokról. Élnek az EU adta lehetőségekkel: munkaerő szabad vándorlása, lakhely szabad megválasztása. Szerintem is ez egy alap dolog! És mégis, a MTVA műsorain szocializálodó magyar nyugdíjas, aki életében talán kétszer volt a szomszédos Kassán, meg van győződve arról, hogy az emigránsok őt fogják zaklatni és fél. Ebből a félelemből táplálkozik a pártpreferenciája, mert majd Viktor megvédi őt az idegenektől.

Olyan jó ez az idegenezés. Egy ismerősöm japán lánnyal járt. Komolyra fordult a kapcsolat és elutaztak Tokyo-ba, ahol a lány bemutatta szüleinek a választottját. Nem repestek a szülők az örömtől!  Nem érezték azt, hogy lányuk kiválasztott lett, mert fehér ember szerelmes belé. Az utcán, mikor kézen fogva sétál a pár, jó néhányan a lány után sziszegtek: büdös ribanc! Miért nem talált magának egy rendes japán fiút? Miért kezd idegennel?

Ezek szerint tök mindegy, hogy miért hagyod el a hazádat! Ha szerelmes lettél és ezért akarsz hazát váltani, akkor ugyanúgy idegen vagy, mint amikor vallási, vagy származási okok miatt üldöznek el otthonról. Ha meg a megélhetésedet keresed külföldön, akkor még le is sajnálnak. Csóró kelet-európai senki!

Ha Pesten van dolgom, hirtelen újra szembe jön velem a valóság. Itt a nyugodt Sződligeten, mindenki szépen éldegél, végzi a ház körüli teendőket. A Nyugati pályaudvarra érve, ki sem tudnám kerülni a sok földön élő, lakó otthontalan embert. Mindig összeszorul a gyomrom. Rengetegen vannak. Mivel ritkán esz a fene a fővárosba mostanában, olyankor úgy tűnik nekem, mintha mindig többen és többen kerülnének az utcára.

Most éppen már jobb egy kicsit, véget ért a téli rettenetes fagy, januárban kabátot is vittem a "Ha fázol vigyél el egy kabátot!" mozgalomnak. Sokszor gondolkodom ilyenkor, hogy mit lehetne tenni, vajon ezek az emberek valaha elkerülnek az utcáról rendes lakásba, házba? Vagy ott fognak meghalni? Rettenetes belegondolni is a helyzetükbe. Jó lenne ma azon dolgozni, hogy ne kerüljenek akár mostantól többen az utcára. Ezek a gondolatok most azért is jöttek elő, mert feltűnt az életemben egy régi jó ismerősöm, aki Dublinban él már egy ideje.

Bejött neki az élet, összeszedett egy kis pénz és szeretne visszaköltözni Magyarországra, ahol egy jószolgálati tevékenységbe fogna. Tanácsot kért tőlem az eltervezett programjáról, aminek a BACK TO LIFE nevet adta. Szeretném kikérni az olvasó véleményét is arról, hogy működőképes lenne-e ez a rendszer?

BACK TO LIFE

Cél:

• Hajléktalanná vált személyeknek otthont, munkát, biztonságot adni.
•  Önfenntartó társadalom létrehozása

1. Otthon megteremtése
2. Munka biztosítása
3. Anyagi források lehetővé tétele

Elsősorban utcán élő személyeket, szakemberek segítségével tájékoztatjuk programunkról, mellyel felajánlunk számukra lehetőséget, az általunk üzemeltetett alapítványi táborban való elhelyezésükre.

1. A kiválasztott település vezetőivel egyeztetve, megtalálni az erre a célra alkalmas ingatlant és földterületet. A település szélén, külterületek a legmegfelelőbbek erre a célra. Pl. laktanyák hasznosítása, melyben megtalálható minden erre alkalmas létesítmény. Lakóépületek, egészségügyi épület, étkezde, raktárak létrehozása. Továbbá a településhez tartozó meg nem művelt földterület, melyen az önfenntartáshoz szükséges élelmiszer, és takarmány termelése történik.

• Épületek vizsgálata, állapotuk felmérése, szükség szerint a felújítása, majd beköltözés (lakóépületek,konyha,egészségügyi épület)
• A kerítésen belüli területek hasznosíthatósága (állattartásra megfelelő helyek)
• Művelésre alkalmas terület
• Egészségügyi vizsgálat, alkalmassági vizsgálat

a/1: Helyi szakemberek segítségével,megvizsgáljuk az épületek lakhatóságát, biztonságát, a higiéniai helységeket, a konyha működéséhez szükséges állapotot. Felmérések után, a javítási munkálatokhoz szükséges anyagok beszerzése helyi vállalkozók elsősorban önkéntes segítségével (későbbiekben ingyenes reklámfelületek, egyéb hirdetési formák biztosítása) A különböző segélyszervezetekkel való együttműködés, tisztálkodási szerek, takarító szerek, ruházat, bútorok, konyhai eszközök, élelmiszerek gyűjtése. A felújítást a beköltözött lakók végzik irányítás alatt.

a/2: Élettér személyenként min. 8nm, de egy légtérben maximum 4 személy elhelyezése a megengedett. Ágy, asztal, székek és zárható szekrények biztosítása. A higiéniai helységek kialakítása, természetesen nem külön a férfiak és nők részére.

 b/1: Az állattartásra megfelelő helyek felújítása, kiépítése az adott témához. Szárnyasok (csirke, kacsa, liba, pulyka), kitojt tyúkok vásárlása, csibék vásárlása, keltető gép vásárlása. Sertés, bárány, nyúl, és kecske ill. a későbbiekben borjú vásárlása. Az állatok szakszerű gondozásának irányításához szakember szükséges.

c/1: Az önfenntartáshoz (zöldség , gyümölcs, termény,takarmány) szükséges növények termesztéséhez megfelelő méretű földterület kiválasztása, kimérése.

 d/1: Egy helyi háziorvos minden személyt megvizsgál, kartonoz. Az orvos egészségügyi szempontból elbírálja a munkavállaló alkalmasságát. (A/B/C) Ezen kategóriák alapján kerül minden személy munkabeosztásra.

d/2: ’A’ kategória, nehéz fizikai munkára való alkalmasság. Minden munkára alkalmas.

d/3: ’B’ kategória, könnyebb fizikai munkára való alkalmasság. Minden olyan fizikai munka, mely a munkavállaló egészségére nem ártalmas.

d/4: ’C’ kategória, fizikai megterhelést nem okozó munkafeladatok ellátására való alkalmasság.

      2.     a, Munka

a/1: Az alapítványi táborban mindenki napi 8 órában látja el a kapott feladatát. A többi időt saját belátása szerint tölti, a házirend alapján.

a/2: A megtermelt termékek felhasználásán felüli értékesítése.

a/3: Arra törekszünk, hogy munkát találjunk Mindenkinek, akár a táboron kívül is.

a/4: Az önkormányzatnak is tudunk munkacsoportot biztosítani előre megbeszéltek alapján.

a/5: Önkéntes munkákat vállalunk időseknél, rászorulóknál.

a/6: Heti bérezés.

       3.     a, Anyagi források

a/1: Eu-s pályázat

a/2: Segélyszervezetek

a/3: Önkormányzat

a/4: Helyi vállalkozók, lakosság

a/5: A megtermelt termékek eladása

Mit gondolnak? Túl idealista a barátom? Ez működhet vajon? Bevonhatóak-e ezek az emberek, akiknek ma nincs kilátásuk sem egy minőségibb életre?

Még rendszerváltoztatás előtt voltunk – mert az ember gatyát vált, és rendszert változtat by Antal József – volt egy világi cimborám, Sügér, aki megtalált az év ötletével, hogy menjünk el Szlovákiába, vegyünk pacalt és csempésszük be az országba. Eléggé szkeptikus voltam, de Ő elkezdte magyarázni, hogy a szlovákok a pacalt kutyakajának árulják a húsboltokban fillérekért. Nálunk meg mindkettőnk apja azt enne éjjel-nappal. Úgy gondolta, akkor biztosan mások is.

Úgy vélte, hogy elég elkötni az apja verdáját és húzzunk pénztcsinálni! Az apja kocsija akkor is már egy harminc éves Opel Rekord 1700-es volt. Tudjátok, az a két kis hátsó körlámpás. Beültünk, irány az M1. Tatabánya környékén elkezdett pislákolni az olajnyomás lámpa. A haverom nem foglalkozott ezzel, azt mondta, ezt gyakran csinálja, nem kell törődni azzal. Majd néhány kilométer múlva egy kisebb robbanás, füst és az autó megállt. Felnyitottuk a motorháztetőt, a törött hajtókar kiverte a blokk oldalát. Sügér a Bánkiba járt és megállapította, hogy menthetetlen. Kocsit otthagytuk és átballagtunk a pálya túloldalára és stoppal vissza Budapestre. A budai Skálánál kitettek minket és a „nagybizniszre” szánt pénzt rántott húsra költöttük. Megkajáltunk és BMV-vel hazamentünk, azaz: Busz, Metró, Villamos.

A történet folytatását már csak Sügér elmondásából tudom. Elég komoly balhé volt, majd az apja végre lenyugodott és elindultak a kocsi menteni. Beültek a család tulajdonát képező másik Opelbe. Volt a faternak egy veterán fecskefarkú Opel  Olympiája, 1958-ból. Imádta az öreg! Gond nélkül eljutottak Tatabányáig, és vontatókötél végére kötötték a lerohadt autót és elindultak haza. Elől az apa, a vontatott autóban a fiú. Akit vontatattak már az tudja - akit még nem, annak elmesélem – hogy a kötélnek mindig feszesnek kell lenni, ezért a hátsó autóban nagyon kell figyelni. Ha mégis belazul a kötél, akkor a hátsó autó kerekei alá kerül és szinte biztosan akkor ránt rajta a felvezető gépkocsi. Ilyenkor a kötél szakad és lehet újrakötni. A kötél hossza általában behatárolja ezeknek a próbálkozásoknak a számát. Nem szerencsés az, ha nincs legalább egy autónyi távolság a vontató és a vontatmány között. Summa – summarum figyelni kell. Nem is volt ezzel semmi gond egészen a Vörös Meteor pályáig. Ott csinál egy ”S” kanyart a Csömöri út, ahogy átmegy a villamos síneken. A villamos jöttét pedig az mutatja, mikor a sárgán villogó lámpa átvált pirosra. Sügér faterja óvatos sofőr volt. Észlelte azt, hogy elindult a megállóból a hosszú sárga. Úgy gondolta, nem kockáztatja az autószerelvény épségét és apró mozdulatokkal, szinte rálehelt a fékpedálra azért, hogy a felvillanó féklámpa fényével jelezze fiának a megállási szándékot. Haverom viszont pont máshogy gondolta. Fejben már az esti diszkóban volt, csajok, pia, stb. A fater viszont befékezett. A kötél végén lévő autóval Sügér pedig úgy ahogy illik, bele a családi autóval a családi autóba.

A történet végét nem tudtam meg azóta sem, a haverom mindig csak eddig mesélte, és az apja, ha Ő is ott volt, kiment rágyújtani…

Így véget ért hamar az el sem kezdődött csempész karrierem, és a nagykaszálás.

Láttátok már az alábbi ezt a videót? Szorítást éreztél a gyomrodban? Ne a rendőrséget hibáztasd, hanem azokat, akik ezt előírják nekik!

A kormányunk ugyanis csaknem egy éve, 2016. március 9-i hatállyal rendelte el Magyarország egész területére a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet. Ezt most 2017. szeptember 7-ig meghosszabbították.

https://www.facebook.com/pg/kriminalis.online.tv/videos/?ref=page_internal

 Ennek a országgyűlési felhatalmazását 2016.évi LVII törvény adja, amely így szól:

Ha van kedved és időd, akkor utánanézhetsz, hogy a válsághelyzet elrendelésének törvényi feltételei nem feltétlenül igazak napjainkban. Érthetőbben: Volt olyan hét, amikor egyetlen menekült sem akart bejönni az országba!

Erről bővebb információ itt található:

http://www.police.hu/hirek-es-informaciok/hatarinfo/elfogott-migransok-szama

Ellenben hangulatkeltésre, félelem generálásra és az ebből fakadó gyűlölködésre (Mert hát amit nem ismersz, attól félsz. Amitől meg félsz, az utálod!) tökéletesen alkalmas az, hogy a rendőröknek előírják a polgárok vegzálását!

Érezd hol a határa a szabadságnak, ha csoportosulni akarsz, vagy Felcsútra mennél kamerával.

http://index.hu/belfold/2017/01/04/orban_kertjebe_kulfoldiek_akartak_bejutni_a_rendorok_a_terrorveszely_miatt_kozbeleptek/

A Nagy Testvér figyel minket!

Javaslatom azt, ha ilyen méltatlan helyzetbe kerülsz, akkor legalább a maradék jogaidat ismerd!

Fokozott ellenőrzés, ruházat, csomag és jármű átvizsgálása:

A fokozott ellenőrzés a nyilvános helyen vagy a közterület kijelölt részén az oda belépők vagy az ott tartózkodók igazoltatása:

• 1) bűncselekmény elkövetőjének elfogása (és a rendőrségre előállítása),
• 2) a közbiztonságot veszélyeztető cselekmény vagy esemény megelőzése, megakadályozása
• 3) rendezvény (pl. koncert, meccs), esemény vagy a közlekedés biztonságát, a közterület rendjét veszélyeztető jogellenes cselekmény megelőzése, megakadályozása érdekében.

Fokozott ellenőrzés tipikusan pl. a zenés szórakozóhelyeken esetenként lefolytatott „razzia”.

A harmadik esetben a rendőrség átvizsgálhatja a belépők ruházatát és járművét is, és ellenőrizheti az adott hely üzemeltetője, a rendezvény rendezője által előírt feltételek betartását, továbbá lefoglalhatja a közbiztonságra veszélyt jelentő anyagokat/eszközöket (pl. petárda, üveg stb.), illetve ezeknek a rendezvény helyszínére való bevitelét megtilthatja. Ha Önnel szemben személyi szabadságot korlátozó intézkedést foganatosítanak (pl. ha a rendőr elő akarja állítani, vagy őrizetbe akarja venni), vagy igazoltatják, akkor a ruházatát, csomagját vagy járművét a rendőr a támadásra vagy az önveszély okozására alkalmas tárgy (tipikusan ilyen bármilyen fegyver vagy kés, de akár üveg vagy valamilyen nehéz tárgy is) elvétele, vagy bűncselekmény, szabálysértés elkövetését bizonyító tárgyi bizonyíték felkutatása, közbiztonságra veszélyes eszközök kiszűrése végett átvizsgálhatja

Ezt azonban csak előzetesen figyelmeztetés után teheti meg! A ruházat átvizsgálását – halaszthatatlan eset kivételével – csak Önnel azonos nemű személy végezheti. Az átvizsgálás azonban – az azt végző nemétől függetlenül – nem történhet szeméremsértő módon.

Fontos! Ez azt jelenti, hogy csak az átvizsgálás céljához szükséges mértékben érinthetik az Ön ruházatát és testrészeit, és nem „fogdoshatják” vagy vetkőztethetik le.

Intézkedés magánlakásban és közterületnek nem minősülő egyéb helyen.

Nem kell nekem a mocskos brüsszeli pénz! Vagy mégis?

Jó volt a miniszterelnök beszéde. Élveztem minden pillanatát. Kijelölte az utunkat. Már tudom, hogy a következő évben kit kell gyűlölnöm! Brüsszel van soron! Ja, tudom, hogy az egy város. A brüsszeli bürokratákat kell gyűlölnöm. Meg a lelketlen pénzpiacokat. Ugye jól értettem, hogy ez egy alig burkolt „sorosozás” volt, némi zsidózással fűszerezve?

Van azért egy kis gondom. Apám mondása jutott eszembe: "A kutya nem harap abba a kézbe, amelyik enni ad neki." Most kinek higgyek? Apámnak, vagy a miniszterelnöknek.

Sződliget, ahol hat éve vagyok polgármester 500 millió forintos költségvetésből gazdálkodik.  A költségvetési összeg kétharmad az államtól jön, egyharmadát a helyi adófizetők fizetik be, pl. építményadó formájában. Amit az államtól kapunk az nem ajándék! Az önkormányzatoknak van kötelező feladata, amit jogszabály ír elő, ilyen pl. az óvoda működtetése, vagy a temető üzemeltetetése. Ha az állam előírja a kötelező a feladatot, akkor értelemszerűen pénzt is kell rá biztosítani. Ezt különböző képletekkel számolja ki az Államkincstár és normatíva néven folyósítja az önkormányzatoknak.  Ez pontosan azt jelenti, hogy behatárolt mennyit költhetünk fejlesztésre egy évben, hiszen a költségvetési pénznek nagy részét elviszi a 72 dolgozó bére, járuléka. Ne gondold azt, hogy ekkora a hivatal létszáma! Ide kell számítani az óvónőket, védőnőket, köztisztviselőket, községgazdálkodási dolgozókat, de még a temető gondnokot is. A maradék pénzből fizetjük a rezsit: közvilágítási számlát, az óvoda fűtését, vízszámláját, stb. Az 500-ból jó, ha 30 millió marad egy évben fejlesztésre. Ebből fedezzük a kátyúzást, játszótér építését, felújításokat. 

Ehhez képest az utóbbi öt évben nálunk épült egy árvízvédelmi gát 375 millióból, bővült az óvoda 120 millióból, megújult a hivatal 13 millióból és éppen most nyertünk 130 milliót az iskola felújítási pályázattal. Ha ezt összeadom akkor az utóbbi 5 évben átlagosan 127 millió fejlesztés történt évente brüsszeli pénzből.

Hát hogy a fenébe tudtuk volna ezt az államtól kapott pénzből kifizetni? 

Gondolom, hogy ez a sztori nem csak az én településemre igaz! Szerintem áll ez az egész országra. Brüsszeli pénz nélkül nagy lenne itt a kaki! Évente, akár 1,4%-kal is kisebb lehetne a növekedés. Ez azt is jelenti, hogy a rosszabb években, EU pénz nélkül zsugorodott volna a gazdaság.

Ha én lennék a miniszterelnök nem stadionokat, szökőkutakat és főtereket építenék ebből a pénzből, hanem a gazdaságba forgatnám be azért, hogy később még több pénze legyen az országnak. Még tennék az oktatásba és az egészségügybe is, hiszen a képzett és egészséges munkaerő pótolhatatlan. Innen az én székemből viszont leginkább csak annyit látok, hogy nem jól hasznosulnak a brüsszeli pénzek. Lehet, hogy ezt meg fogjuk szívni?

Most, hogy mindezt így lefuttattam azt hiszem már nem kérdés az kinek hiszek! Apámnak hiszek: "a kutya nem harap abba a kézbe, amelyik enni ad neki!" 

Mit lehet mondani azokról, akik majd most ideírják azt, hogy nekünk alanyi jogon jár a brüsszeli pénz, mert évszázadokon át védtük Európát. Jön majd egy másik, aki azt fogja leírni – és a tények sem ingatják meg hitét – hogy a magyarok többet fizetnek a brüsszeli kasszába, mint amit kapnak. És jön majd a harmadik, aki arról fog értekezni, hogy a szemét nyugatiak felvásárolták a piacot és most sokkal jobb, hogy a magyar oligarchák tollasodnak. Milyen anyagból vannak ezek az emberek? Én tudom, mert hiszek az apámnak!

A kutya sem harap abba a kézbe, amelyik enni ad neki.

Súlyosbodik a holland-török konfliktus, az üzengetéseken innen és túl, Isztambulban letépték a holland zászlót a követség épületéről, és országszerte fegyveresek őrzik a holland követségeket.

A holland kormány szombaton két török miniszternek is megtagadta a belépést az országba, és nem engedte, hogy felszólaljanak a török elnök melletti kampányrendezvényeken. Törökországban április közepén szavazhatnak arról, hogy az ország átálljon elnöki rendszerre, tovább növelve Erdogan amúgy sem csekély hatalmát. Ennek érdekében a török kormány tagjai Európa-szerte kampányolnak a nagyszámú török diaszpórában.

A múlt évben egy hétvégét Törökországban töltöttem. A tervem az volt, hogy találkozom, az Isztambulban élő exemmel. Vele ugyan nem találkoztam, de találkoztam a csúcsra járatott nacionalizmussal. Félelmetes volt! Egy héttel a puccs után érkeztem a tízmilliós városban. Az első benyomásom pozitív volt. Jegyet kértem a reptéri busz sofőrjétől, aki közölte, nem kell fizetni érte. Nem tudtam hova tenni a dolgot. Milyen vendégszerető nép ez a török! Ezt gondoltam. Amikor a villamos és metrómegállókban elhelyezet hangszórókból hazafias dalok szóltak, már kezdett kissé gyanús lenni a dolog! Az utcákon azt láttam, hogy a buszok, villamosok, taxik oldalán mindenhol ott feszül a nemzeti lobogó. Az emberek nagy többsége szintén zászlóba öltözött! Piros pólók, benne a félhold. De hát mi van itt? Mit kell így bizonyítani? Aki nem lép egyszerre az nem kap rétest estére? A szállodában bekapcsoltam a tévét. Megdöbbentően sok török tévécsatorna volt, talán megvolt negyven is. Azt képzeljétek el, hogy az összes csatornán ugyanaz az adás ment. Olyan botcsinálta, úgynevezett biztonságpolitikai szakértők beszélgettek egymással, amilyeneket itthon is láthatunk. A hotelportástól érdeklődtem, aki előbb lopva körülnézett, majd elsuttogta, hogy minden este békemenetet van Erdogán mellett a Taksim téren. Azért, hogy sok vidéki lakos is el tudjon jönni, egy hétig ingyenes a tömegközlekedés. Sőt, akik kimennek a Taksim térre, hogy meghallgassák a kormánypárti szónokokat, ételt is kapnak a helyszínen. Még hogy nincs ingyen ebéd! Van az, csak meg kell szolgálni! A szónokok arról beszéltek, hogy a miniszterelnök nem fogja engedni azt, hogy a halott puccsistákat a rendes, hazaszerető török emberek mellé temessék a temetőkbe. Ezeket a hazaárulókat az állattemetőkbe, vagy ahogy korábban nálunk nevezték, a dög-kutakba kell dobni. Megborzadtam. Hiába hajózhattam ingyen a Boszporuszon, metrózhattam jegy nélkül a Top Kapihoz, mégis keserű volt a szám íze. Hogy a fenébe lehet a propaganda eszközeivel ennyire fanatizálni az embereket? A plakátokon, a beszédekben minden második mondat az volt, hogy meg kell védeni a demokráciát! Meg kell védeni a török embereket! Majd jöttek az összeesküvés elméletek, miszerint az USA és egyéb háttérhatalmak pénzelték a felkelőket, akik idegen érdekeket szolgálnak. Olyan ismerős mondatok!

Miért jelentik fel egymást azok a szomszédok, akik eddig egy életen át vita nélkül éltek egymás mellett? Miért van egyre több birtokvita a településeken? Hova vezet a szomszédok egymás iránti gyűlölete? Mi lehet az összeférhetetlenség mögött?

A Poincaré-sejtés mintájára megalkottam a polgi sejtést!

A sejtésem az, hogy korreláció (két tetszőleges érték közötti lineáris kapcsolat) van az időskori szomszédperpatvar és az időskori tévénézési szokások között. Különös tekintettel a folyamatosan békétlenséget, harcot harsogó propagandisztikus M1 műsorok tekintetében. Ezt a sejtést bizonyítom statisztikai adatok segítségével!

Hat éve vagyok polgármester, rajta tartom a kezem a település ütőerén. Jaj de tetszetős mondat ugye? Ez természetesen nem azt jelenti, hogy személyesen ismerem mind az ötezer lakost. Nem foglalkoztatok hangulatjelentéseket írogató ügynököket sem. Mindössze annyit jelent, hogy figyelem a történéseket. Leginkább akkor, ha valamilyen tendenciát mutatnak. Az utóbbi időben figyeltem fel arra, hogy egyre több a birtokvita. Erről így írt Arany János:

„Ha a Pál kéménye füstöl,
Péter attól mindjár’ tüszköl;
Ellenben a Péter tyukja
Ha kapargál
A szegény Pál
Háza falát majd kirugja;
Ebből aztán lesz hadd-el-hadd,
Mely a kert alá is elhat!
Ez sem enged, az se hagyja,
S a két ház kicsínye, nagyja
Összehorgolnak keményen,
Mint kutyájok a sövényen
Innen és túl összeugat
S eszi mérgében a lyukat”

 Aranynál csak Péter és Pál perlekedik, településemen, vagy ahogy sejtem az országunkban sokfelé viszont egyre többen! Megfigyelhető, hogy a birtokvitát kezdeményező ügyfelek nagy számban az idősebb, azaz a 65+ korosztályhoz tartoznak. A legtöbb ügyfél azzal kezdi a mondókáját, hogy egyedül él, beteg ember, sok gyógyszert szed, kevés a nyugdíja és így tovább.

Megkérdezlek benneteket: Vajon kire számíthat leginkább egy egyedül élő beteg ember? Hát nem a szomszéd van legközelebb? Hát nem a szomszédtól kérhet leginkább segítséget például egy rosszullét esetén? Akkor miért éppen a szomszéd az, akit leginkább rühell?

Ahogy nézem az adatokat, televízió készülékkel rendelkező 50 év feletti, közel 3,6 millió főt számláló népesség 39% a tartozik a 50-59 évesek csoportjába, 30% 60-69 évesek közé, és 31%-uk 70 éves vagy idősebb.

Az 50 feletti korosztály az átlagnál fogékonyabb a hírek és a közélet iránt: a hírműsorok, aktuális politikával, gazdasággal foglalkozó műsorok fogyasztásának aránya körükben (12%) nemcsak e műsortípusok kínálatánál volt magasabb (4%), hanem a teljes népességbeli keresleti arányánál is (9%). Hasonló mondható el az információs műsorokról is: ide tartoznak a reggeli információs magazinok is.

Általában azt hallom, hogy a mai fiatalok a mindig a tévé előtt ülnek. Ehhez képest a statisztikai adatok szerint az 50 feletti korosztály kétszer annyi időt fordít tévénézésre, mint a 4-17 éves közötti korosztály. Megdöbbentő tényszám az, hogy egy átlagnyugdíjas napi 6,8 órán keresztül nézi a képernyőt! De vajon melyik adást nézi?

 Az MTVA honlapja így jellemzi az M1 csatornát:

Az M1 a magyar hírgyártás központja: akkor, amikor, a világ minden tájáról; jelenleg a nézettsége a többszöröse a piacon működő egyéb hírtelevíziók összesített nézettségének. Az M1 betöltötte azt a szerepet, amit neki szántak. Az idősebb, diplomás korosztály, ha tájékozódni akar, az M1-re kapcsol, kb. 15 perc az ottmaradási idő.

 Kíváncsi vagyok a véleményetekre! Vajon sikerült-e igazolnom a polgi sejtést? Gyakorol-e a hatást az M1 tévéadón látható gyűlölködés a nyugdíjasok mindennapjaira, különös tekintettel a szomszédviszonyokra?

Mit gondol a polgi a Nőnapról? Mit gondolnak vajon a nők a Nőnapról? Kinek kell ez az egész cirkusz? Majd a polgi megmondja!

Mikor hivatalba kerültem és először eljött a nőnapi köszöntés ideje, nem tudtam azt, hogy mitévő legyek. Nem volt kialakult protokoll az ünnepségre, mert a korábbi polgármester nő volt. Plusz azt sem tudtam, hogy ezzel az ünneppel kell-e foglalkoznom vagy sem. Végig kell nyalnom( puszilnom ) az összes női kollégát, vagy elég egy szál virág, vagy mindkettő együtt vagy csak pár szót kellene szólnom. Mondanom sem kell, hogy a hetvenöt dolgozóból hetven nő! Úgy döntöttem csinálom azt, amit gondolok, hogy mások is csinálnak, tehát virág puszi és szép szavak. Csak úgy gyorsan, pörgősen, hogy azért ne tartson sokáig. És amúgy is csak feltartom őket a munkában, és persze nekem is lenne dolgom. Meg amúgy sem vagyok az a típus, aki kvázi ismeretlen nőket szeretne puszilgatni. Megcsináltam. Tök kínos volt.

Aztán a következő évben arra gondoltam, hogy úgy véletlenül elfelejtem. Mert nem lehet jól kijönni belőle. Kiderült, hogy ha nem köszöntöm a nőnapot, akkor bunkó vagyok. Mert kell ez a nap, hogy egy kicsit a nőkről szóljon minden. Meg csörögjenek a virágboltosok kasszái...- bocs.

Az egyik kolléganő látványosan nem volt oda az egészért. Az egész nem szól semmiről, így mondta. Dehogynem, javítottam, megköszönöm a hölgyeknek … Elakadtam. Mit is? Fogalmam sincs. Azt, hogy ők nők? De ez pusztán genetika, erről ők nem tehetnek, ezt miért kellene megköszönnöm?

Vagy azt kell, megköszönöm, hogy a házimunka nagy részét ők végzik, a gyereket ők nevelik, az idősekről ők gondoskodnak és alacsonyabb a fizetésük? Hogy nincsenek elismerve általában sem anyagilag, sem erkölcsileg, sem a családban?

Ezt nem megköszönni kell, hanem ellene tenni!

A házimunkában nem, nem segíteni kell, hanem elvégezni. Neveltetésem folytán a házimunkát utáltam, mint a legtöbb férfi. Azt gondoltam, hogy a nők ezt szeretik. Hogy jó nekik, mert gondoskodhatnak a szeretteikről. Mert ez olyan női dolog. Szeretet, meg gondoskodás, meg a tűzhely melege.

Aztán a válásom után, az utált házimunkát végezve egyszer csak leesett. Hát ezt mindenki utálja! Ez nemtől független. Mert soha nincs vége, rengeteg időt rabol el, és hogy biztosan van olyan, aki ebben teljesedik ki, de ezeket a munkákat a nők sem bírják.

De ezt megköszönni nekik ha igazából ők sem szeretik – nagyon gáz.

Akkor most mit kezdjek ezzel a nőnappal?!

Van három olyan európai város, ahova úgy juthatsz el egy szegedi vonatjegy árából, hogy reggel mész és este jössz. Ilyen klasszikus városlátogatást tehetsz Brüsszelbe, Eindhovenbe és Milánóba. Vajon elég nyolc óra arra, hogy megismerj egy várost? A felmérések szerint sok ember el sem hiszi, hogy létezik ilyen. Erről szól a következő blog bejegyzésem.

Hajnali három óra. Csörög az ébresztő óra! Indulni kell. Négykor felveszem Újpesten a testvéreimet. Ötkor leadom az autót a reptéri parkolóba. Fél hatkor kapuzárás. Hatkor indul a gép Milánóba. Félálomban még egy ideig nézem ahogy a légikisérő bemutatja a mentőmellény használatát, de mire a gép eléri az utazó magasságot, már hátracsuklik a fejem és horpasztok. Hiába no, korán keltem. Valamivel nyolc után landolt a gép Malpensán. Rendbe szedem a vonásaimat - ami a szokatlanul korán kelő ötven feletti férfiaknál kilátástalan küzdelem - és kilépek a talján napfényre.

Ha Rómában vagy, tégy úgy, mint a rómaiak” - tartja a mondás, és valóban ez a lehető legjobb tanács, ha igazán meg akarod ismerni a várost. És hát hol lehet a sok milánóival a lehető legszorosabb viszonyba kerülni? Természetesen a tömegközlekedés az, ami összehoz velük. Malpensáról vonat indul az 59 kilométerre lévő Milánóba. A vonatjegyet megveheted kasszánál, vagy automatából. A retúr jegy ára 20 euró. A vonat Milánó központi pályaudvarára érkezik. Innen a sárga színű metróval jutsz el a Dóm térre. Nem érdemes bliccelni, mert 4,50 –ért vehetsz olyan napijegyet, amivel korlátozás nélkül utazhatsz minden tömegközlekedési eszközön. Az a pillanat, amikor feljössz a föld alól és azt érzed, hogy rád omlik a templom, na az nem semmi! A dóm 650 évig épült és 1965-ban adták át. Ennek ellenére most is dolgoznak rajta. Képzeljétek el azt a kőfaragó családot, aki mondjuk az 1400-es években belekerült a bizniszbe! Emberöltőkön keresztül éltek a templomépítésből. Milánó az európai divat egyik fővárosa. A dóm melletti utcákban minden olyan divatmárkának van üzlete, amely számít. Nem is egy! Ezt nem is értem. Minek három Prada bolt egy városba? Ráadásul két kilométeres sugarú körben. Ha átsétálsz a passzázson, Leonardó szobrához érsz, amely egy jellegtelen épületet figyel. Amilyen szürke kívülről, annyira színes lehet belül. Hiszen ez nem más, mint a világhírű Scala. Ha már csömört kapsz a kultúrától, akkor indulj el a metróval a végállomásra, ahol átszállsz az 561-es buszra.

Néhány megálló és ott állsz az Alfa Romeo múzeum előtt. 12 euró a beugró. Láttál már Alfa emblémát közelről? Mi ez a horror? Embert eszik a kígyó! Érdekel az a dolog!

Hogy is volt ez? A történet 1907-ben Nápolyban kezdődött. Ugo Stella és Alexandre Darracq megbeszélték, hogy autógyártásba kezdnek. Három évig volt felhőtlen a barátság, majd felbontották az együttműködést. Stella átköltöztette a vállalkozást Milánóba, ahol ALFA (Anonima Lombarda Fabbrica Automobili), vagyis névtelen lombardiai autógyár néven kezdte meg a működést. Nem futott jól a szekér, mert tíz év múlva Nicola Romeo felvásárolta a vállalkozást, és Alfa Romeo névre keresztelte. Kellett valami ütős jelvény az autó elejére! A míves emblémát egy helyi mérnök tervezte. Az ő ötlete volt, hogy milánói szimbólumokat használjanak fel. Éppen villamosra várt a Piazza Castellón, amikor megpillantotta a Filarete torony tetején lévő, embert lenyelő, koronás, sárkányfejű kígyót, a Visconti család címerállatát, amely a kerek alakú logó közepébe, Milánó város zászlaja, a fehér alapon piros kereszt mellé került. Na de mi ez a kígyós dolog? A címertan szerint a kígyó a ravaszság szimbóluma. Ezek szerint az Alfa embléma egy erkölcsi példa arra, hogyan falja fel a testet és a lelket a gyarlóság. Na, ezt sem gondoltam volna!

Tényleg, nekünk miért nincs hazai autógyárunk?

Jelez a gyomrom, enni kellene valamit! Kiadós és olcsó az Amszterdam Chips. Mindössze 4 euróért kapsz egy nagy adag sült krumplit válaszható, mondjuk mexikói szósszal. De éppen ideje vissza indulni, mert legkésőbb a nyolcas vonattal menni kell a reptérre. Még egy pillantás a kivilágított dómra, a hullámzó tömegre a szép olasz nőkre és a Juhász fivérek indulnak haza. Tíz perccel tíz után indul a gép hajnali egykor már ágyban vagyok. Piszok jó volt minden, de miért kellett nekem vasárnapi repjegyet vennem? Nyűgös leszek a hétfői munkanapomon. De számoljunk! A vasárnapi jegy volt a legolcsóbb. Oda-vissza kijött kilencezerből. Belépőkre, helyi utazásra, kajára elköltöttem még további tizenhétezer forintot. Egy milánói vasárnap repülővel, alfákkal és a testvéreimmel huszonötezerért. Hát nem megéri?

Elmúltam ötvenegy. Megéltem már néhány dolgot. Az egyik legbrutálisabb élményem a katonaság volt. Elszörnyedve látom a közösségi oldalon, hogy kommentelők néha olyan marhaságokat írnak le, hogy puhány a mai fiatalság, elkényelmesedtek, tiszteletlenek és ezért ismételten be kellene vezetni a sorkatonaságot. Ott majd megtanítják őket kesztyűbe dudálni! Mintha ezek az emberek elfelejtették volna, hogy az összes szemétséggel, aljassággal, árulással a sorkatonaságnál találkoztak először. Vagy pont ezért, mert igenis emlékeznek, ezért legyen a mai fiatal srácoknak is egy jó szemét élménye?!

Pesti gyerekként bajai laktanyába kellett vonulnom. Térképen nincs olyan messze ugyan, viszont borzasztó a közlekedés. Még ma is három és fél óra vonattal!

Ez a másfél év nekem 3 részre osztódott:

• Az első hat hónapban kopasz katona voltam, akit naponta megszégyenítettek.
• A második hat hónapban gumi katona volt a nevem. Akkor már csak hetente volt valamilyen szívatás, és ha olyan lett volna a habitusom, akkor már akár én is alázhattam volna a frissen vonultakat.
• Az utolsó hat hónapban, mikor öregkatona voltam, sem én, sem a velem vonultak nem csináltak semmit.

Ellopott másfél évet a hatalom az életemből. Akkor, mikor a legkreatívabb lehettem volna, vagy legfogékonyabb a szépre és a jóra. És tudjátok mit tartottam a legmocskosabb dolognak a katonaságnál? Azt, hogy tudatosan fordították egymás ellen a pesti és a vidéki fiúkat. Baján a tisztesek (őrvezető, tizedes, szakaszvezető) csak szabolcsi srácok voltak. Akiknek pedig parancsokat osztogattak, a honvédek pedig szinte kizárólag pesti fiúk voltak. Életemben először ott tapasztaltam meg azt, hogy azért kerültem szivatóágra, mert Pesten születtem. Mindegy volt, hogy rózsadombi, vagy újpesti volt valamelyikünk, mindannyiunkat nagyképű, pökhendi, vidékieket mélyen lenéző pesti köcsögöknek gondoltak.

Azt gondoljátok, hogy véletlen volt ez a leosztás? Én is így gondoltam addig, ameddig meg nem kérdeztem haverjaimat a saját tapasztalataikról. A legtöbben hasonló leosztásról számoltak be.

Később, mikor politológiára jártam, ott megismertem ennek a tudományos magyarázatát, a politikai törésvonalat.

Mi is ez? A politikai törésvonalak politikailag releváns társadalmi törésvonalakat jelentenek – a társadalomban megjelenő számos csoportkonfliktusból azokat, amelyek egy adott politikai rendszerben politikai jelentőséget kapnak. És mi kap politikai jelentőséget? Amit egy párt – jellemzően a kormánypárt - beemel a közbeszédbe. Az akkori kormánypárt, az MSZMP, több módon is megosztotta az embereket azért, hogy uralkodni tudjon rajtuk. Az egyik ilyen dolog volt a vidék – város ellentét kialakítása és ennek csúcsra járatása. Akár ilyen aljas módszerekkel is, hogy szabolcsi és pesti fiúkat zárnak össze másfél évre úgy, hogy a szabolcsiak viselik a krumplivirágot. ( Ez volt a csontszinű csillagok gúnyneve)

Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Vajon ha elolvassátok az alábbi MTI hírt nektek mi jut az eszetekbe? Mert nekem bizony az, hogy nincs új a nap alatt. Újratöltötték a genyaság generátort...

 Debrecenben beszélt a hajdú-bihar megyei ipari kamara előtt Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, és az MTI szerint ezt mondta:

„Lázár János előadásában kitért arra, hogy »Budapestnek nem kellett az olimpiára ezer milliárd forint fejlesztési forrás, így abból a vidék fejleszthető«. Megemlítette a Kassát, Miskolcot, Debrecent és Szegedet összekötő négysávos autóút tervét, amelyet 2021-ig építenek meg 450 milliárd forintos hazai forrásból.”