Vajon a mi civil szervezetünk, a Tiszta Forrás Szövetség is rajta van a halállistán?

Minden bizonnyal! Mi a bűnünk? Egy 5000 lelkes Pest megyei településen kétszer elkentük a fidesz száját az önkormányzati választáson. Nem kicsit, nagyon. Nem holmi kétharmad, hanem úgy istenigazán százszázalékosan.

2010-ben egy fideszes országgyűlési képviselőt és csapatát billentettünk ki a székből és küldtünk hosszú pihenésre. Pedig úgy kampányolt, hogy előttünk Sződliget, mögöttünk kormány. 2014-ben ismét teljes győzelem. A fidesz a futottak még kategóriában.

Biztosan rajta vagyunk a kivégzendő halállistán.

Elképzelem, hogy akár már holnap Bakondi György bejelenti, hogy úgy tudja, a Tiszta Forrás Szövetség tagjai Belgrádban simogatják a migránsokat és bíztatják őket, hogy jöjjenek elvenni a magyarok munkáját. Holnapután Rezsiszilárd elmondja a migránstévében (M1), hogy szinte biztos forrásból tudja, hogy külföldi ügynökökkel tartjuk a kapcsolatot a befagyott Duna jege alatt beszélgetve. A vajnatévé kideríti rég elhunyt Édesanyámról, hogy még most is részt vesz földárveréseken.

Bármikor bárkit le lehet járatni és nincs senki, aki azt mondaná, hogy állj! Én ismerem ezt az embert! Ez egy tisztességes ember!

2010-ben Sződligeten azzal riogatta a község lakosait  a kormánypárti jelölt, hogy ha nem fideszes lesz a polgármester, akkor felkopik a település álla, mert egy huncut garas pályázati pénz nem fog leeseni Sződligetnek.

Ehhez képest mi hoztuk el az egy főre eső legnagyobb támogatási pénzt a kistérségben.

A hazugságspirál folytatódott. Szórólapokon, plakátokon hirdették a barackosi telkek percellázásakor, hogy a területekre 400 migránst akarunk beköltöztetni, akiknek ingyen adjuk a telkeket. Persze saját ötlet is volt arra, hogy mit lehetne tenni ezzel a területtel: helikopter leszállót kellett volna építeni. (Hátha Rogán miniszter urat erre eszi a fene). Ehhez képest kisgyermekes családok vásárolták meg a telkeket, néhányuk megkezdte a tereprendezést és tavasszal már kezdik is az építkezést.

Hadházy Ákost személyesen ismerem. A korábbi fideszes önkormányzati képviselő ősbűne a trafikmutyi leleplezése. Becsületes ember, akinek tisztelem a korrupcióellenes kiállását.

A Tiszta Forrás Szövetség civilszervezet által delegált képviselőtestület hat éve vezeti a települést. A hat év alatt egy végletekig eladósodott településből, ahol a brezsnyevi pangás konjukturális pezsgésnek tűnt, mostanra egy biztos anyagi lábakon álló nagyközség lett. Ami kellett hozzá az a hozzáértés és a civil kurázsi. A tudást – az iskolarendszer lebutításával - már devalválták, most pedig megindult a támadás a civilek ellen. Nincs migráns, kell az új ellenség. Mi kerültünk a célkeresztbe!

Munkámnak vannak derűs pillanatai. Különösen szeretem, mikor a jól értesült állampolgár telefonál, hogy tegnap ezt és azt mondták a tévében és akkor mi miért nem?

Most ezekből szeretnék megosztani veletek néhány gyöngyszemet.

Ügyfél a telefonban. - Jó napot kívánok! Miért nem adnak a rokonomnak tűzifát? Tegnap este láttam a híradóban, hogy van egy belügyminisztériumi rendelet, ami szerint maguknak tűzifát kell adni annak, aki kér.

- Kérem, hogy küldje be a rokonát a hivatalba. Adjon be segélykérelmet. Kap pénzt és vehet rajta fát.

- De hát a tévében azt mondták, hogy fát ad az önkormányzat.

- Még egyszer mondom, hogy beadja a segélyigényt, pénzt kap és olyan fát vesz rajta, amit akar.

- De hát a tévében azt mondták, hogy …

Hogy nálunk miért nincs tűzifa?

Anélkül, hogy magyarázkodnék, azért megmagyarázom. :)

A Belügyminisztérium évente pályázatot ír ki arról, hogy az önkormányzat nyerhet támogatást szociális tűzifára. Azt azért megmondják, hogy mennyi az a maximális összeg, amire pályázhatunk. Általában minden pályázó nyer is valamilyen összeget ezen a pályázaton.

Akkor mi a gond?

Állam bácsi megmondja, hogy milyen fára pályázhatunk, mennyiért vehetjük meg és kitől. Hogy érts: csak állami erdészettől vehetsz, csak a frissen (mondjuk tegnap) kivágott fát és csak erdei köbméteres kiszerelésben.

Ez 1méter x 1 méter x 1,7 méteres kiszerelésű rönköket jelent.

Viszont a technikai megvalósítás már az önkormányzat saját hatásköre. Mit jelent ez??? Az erdőből a helyszínre szállítást nekünk kell fizetni, ami sokszázezer forint. A szállító leteszi a fát a hivatal udvarára és akkor jön a fejvakargatás! Mit tegyünk?

Nem életszerű, hogy a rászorulók közül bárki ide tudna jönni és esetleg a hóna alatt hazacipelne 10 mázsa fát...

Két éve utasítást adtam, hogy fűrésszel vágják fel, majd hasogassák kisebb darabokra és így került kiszállításra. Persze ezt sem ingyen csinálták! Vajon hálás volt az, aki megkapta az összehasogatott, házhoz vitt fát? Elképzelhetően addig a pillanatig igen, amíg a tűzre nem dobta a hasábot. Mert miután csak sírt a fa tűzőn, és az nagyistennek sem akart melegíteni, mindjárt elpárolgott a hála. a lakást a bűz és a füst elborította. De hát mit is várunk egy friss vágású bükktől?

Nahát idén ez okból már nem indultunk a pályázaton. Én ezt komolyan átverésnek érzem. És akkor jön a jól értesült, hogy a tévé azt mondta, hogy…

 

Egy másik ügyfél a telefonnál:

- Miért nincs teszkóbusz Sződligeten?

- Tessék?

- Miért nincs teszkóbusz Sződligeten? Vácon van, Gödön és Dunakeszin van. Miért nincs Sződligeten?

- A teszkóbuszt a tesco üzemelteti. A Tesco a bevételeiből él. Egy-egy járat beindítását, gondolom gazdasági számítások előzik meg. Kiszámolják, hogy mi legyen a járatsűrűség, hogy a legtöbb embert hozza egy-egy nagyobb településről. Egy harmincnégyezres településről délelőtt kétóránként, délután óránként indulnak a buszok. Vajon egy ötezer lelkes településen mikorra telne meg egy busz?

- Akkor sincs teszkóbusz! Én úgy látom Sződliget leszakadt a körülötte lévő városoktól!

No comment, de tényleg nem! :)

Szóval, ott fejeztem be, hogy ha végre döntöttünk a temetkezési helyről, akkor jön a következő megoldandó feladat. Pontosítsuk, hogy milyen színvonalú temetést szeretnénk, tudunk megrendelni. Itt egy szokatlanul széles skála kerül elénk. A pénztárcánk és az egyéni ízlésünk, igényünk határozza meg hol a vége egy temetés árának.

Írtam a szociális temetést, ami nem kerül egy fillérbe sem, de ebben az esetben ugyebár nincs sok beleszólása a megrendelőnek. Fontos tudni:

Az eltemettető vagy az általa felkért személy a szociális temetés igénylése során nyilatkozatban vállalja, hogy maga látja el a következő temetkezési szolgáltatásokat:


• a) az elhunyt temetésre való előkészítése (mosdatása, felöltöztetése), kivéve a 24/B. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott esetet,

• b) sír vagy urnasír kiásása és visszahantolása,

• c) koporsó, urna gépjármű nélküli szállítása a temetőn belül, és

• d) a sírba helyezés vagy urnaelhelyezés (a továbbiakban együtt: személyes közreműködés).

(a szociális parcellával rendelkező temető üzemeltetője a munkavégzés szabályairól őket tájékoztatta, a munkavégzés során esetlegesen előforduló baleset miatt kártérítési követeléssel sem a temető tulajdonosa, sem a temető üzemeltetője, sem pedig az eltemettető felé nem élhetnek.)

 Ha ezeket az eltemettető nem tudja teljesíteni, akkor az önkormányzat közpénzen elrendelheti, amit később hagyatéki teherként felróható.

 Ehhez nem fűznék semmit, aki erre szorul anyagilag, annak a temetés borzasztó tortúra lehet.

TEMETKEZÉSI SZOLGÁLTATÁSOK

• a) a temetésfelvétel,
• b) az elhunytnak a kegyeleti igényeknek megfelelő temetésre való - az egészségügyi szolgáltató halottkezelési feladatkörébe nem tartozó és az egészségügyi intézmény területén kívül végzett - előkészítése,
• c) a temetéshez szükséges kellékekkel való ellátás, ideértve az eltemettető felé történő értékesítést is,
• d) a ravatalozás,
• e) sírhelynyitás és visszahantolás,
• f) a sírba helyezés,
• g) a halottszállítás,
• h) a hamvasztás és az urnakiadás,
• i) az urnaelhelyezés,
• j) a hamvak szórása,
• k) az exhumálás,
• l) az újratemetés.

A temetkezési szolgáltató, aki temetést intézhet:

 Az egészségügyi intézménnyel vagy mentésre feljogosított szervezettel közalkalmazotti jogviszonyban, munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló, a halottak kezelésében, kiadásában érintett alkalmazott vagy vele közös háztartásban élő hozzátartozója nem lehet temetkezési szolgáltatást végző egyéni vállalkozó, egyéni cég, gazdasági társaság vezető tisztségviselője, alkalmazottja, vagy - a nyilvánosan működő részvénytársaságot kivéve - tagja.

 Ez pontosabban azt jelenti, hogy a temetkezési vállalkozók helyettesíthetők. Egyenesen a temető is intézheti a teljes körű szolgáltatást, ha a felsoroltaknak eleget tesz. Például Sződligeten erre nincs kapacitás, és a kisebb településeken nem sok helyen tudják szintén ezt a szolgáltatást teljesíteni, tehát maradnak a helyi érdekeltségű vállalkozók, akik a helyismeret és egyszerűbb megoldás miatt – tulajdonképpen – teljhatalmat élveznek, és árban azt engednek meg maguknak, amit nem szégyellnek. De természetesen mi reméljük, hogy ez téves megérzés. :)

Na mennyi az annyi?

Most elborítom a blogot árakkal. Csak és kizárólag azért mert én elképedve láttam ezeket a számokat.

Nyilvánvalóan az urnás temetés az olcsóbb, manapság elég népszerű, gyakran a hozzátartozók szeretik hazavinni elvesztett szerettüket, és a polcon nap mint nap látni és tudni, hogy szerettük még velük van. Én konkrétan nem szeretem ezt a megoldást, morbidnak érzem.

A hazavitelt egyébként jogszabályhoz kötik: végrendelet vagy valamilyen kétségkívül igazolható utalás az elhunyttól, hogy a kívánsága szerint teljesül a hazavitel.

A hamvak szórására is több variáció létezik. Azt tudni kell, hogy csak kevés temetőben van november végétől március közepéig lehetőség a szórásra, egyszerűen a fagyás veszélye miatt. Ezért itt szintén kompromisszumra kell jutni.

• Egyébként teljes ügyintézéssel ebben az esetben körülbelül 150.000 ft-ból “megússzuk” a temetést.
• Amennyiben urnafülkében lesz a temetés, annak átlag ára az internet szerint szintén 150.000 ft körül van.
• Urna sírba: 200.000 ft körül a végszámla.
• Amennyiben van már koporsós sír, és oda szeretnénk helyezni az urnát, akkor körülbelül 125-130.000 ft lesz.

Urna: elképesztő mennyiféle lehetőségből választhatunk.

• Az egyszerű kerámia urna, sima fehér (mellesleg, ettől igen visszafogott és szép..) 9000 ft-tól kapható. Kisebb mintákkal díszített már 12.000 ft-tól vannak.
• A kézzel festett fémurnák már 23-24.000 ft körül vannak.
• 20.000 ft körül az úgynevezett ikresíthető kerámia urna kapható, ilyenkor egy urnafülkében kettő darab urna ikresítve helyezhető el.

Ha átrágtuk magunkat ezeken az összegeken, pihenjünk egyet. Most nem sokkolom tovább a kedves olvasót. Nem tudom elképzelni, hogy egy átlag család egyik napról a másikra hogyan teremt elő százezreket. Napi szintű problémák mellett?!

Garantálom a folytatás hamarosan érkezik.

Emlékszem még a 2013-as árvízre. Könnyű erre emlékezni, hiszen az utóbbi száz év legnagyobb árvize volt. A védekezésben segítettek tűzoltók – akik akkor már a katasztrófavédelemhez tartoztak – és katonák is. Naponta egyszer felrebbent a hír a tűzoltók között. Jön a Bakondi. Eldobva mindent, ami a kezükben volt, hanyatt-homlok rohantak az öltözőbe, megkeresni a sapkájukat.

Bakondinak ez volt a heppje. Sződligeten jó volt a védekezés, nem szakadt át a gát, nem keletkeztek buzgárok, ezért egyetlen fejest sem evett erre a fene. Nem volt mit fotózni!

Na gondoltam magamban, ez a Bakondi egy karót nyelt bürokrata lehet, aki kocka módon betartatja a rendet.

Azután eltelt egy év, meg az a híres-hírhedt márciusi tél, ahol Bakondi úr azt javasolta az autójukban ragadtaknak, hogy „üljenek át egy másik autóba” és talán ezért, de a Katasztrófavédelmi Főigazgató úr nyugdíjba vonult. Állítólag néhány tűzoltó laktanyában a hírre örömtüzek gyúltak! :)

Korai volt örülni. Ugyanúgy működik a káderforgó, mint a szocializmus legsötétebb éveiben. Ha ma katasztrófavédelmi főigazgató vagy, holnap simán lehetsz migránsügyi szakértő. Ha ma egy gimnázium igazgatója vagy, holnap akár az Állami Számvevőszék elnöke lehetsz. Ha ne adj isten ma egy hatékonysági elemzőként dolgozol a vízműveknél, akkor holnap nyugodt lélekkel lehetsz a cég vezérigazgatója. Egy a fontos! Az ideológiai elkötelezettség a párt felé. A szakértelem a kommunista trükk.

Bakondi úr migránsügyi főmufti lett. Rendszeresen feltűnik a M1, vagy ahogy többen mondják: a Migránstévében, hogy rémületbe tartsa a lakosságot és elmondja, hogy meg kell védeni a ….-től a magyarokat. Ez a …tetszés szerint behelyettesíthető. Ne legyints rá, mert működik. Az egyik váci barátom nagyanyja már nem mer lemenni a sarki boltba, mert megerőszakolják a migránsok. És ez komoly!

Az Észak-magyarországi Regionális Vízművek Zrt. decemberi közgyűlésének jegyzőkönyve szerint az eddigi vezérigazgatót, Ritter Gézát indoklás nélkül, háromnapos határidővel kirúgták a társaság éléről, és a helyére azonnal betették a Linkedin szerint vezetői tapasztalat nélküli Bakondi Patrikot. Bakondi Patrik most 1,4 millióért lehet a cég vezetője. Eddig saját leírása alapján a vállalatban döntően koordinált, vagy épp „problémákat tanulmányozott a szervezetben”, melyekre megoldási javaslatokat tett. Előtte egy kereskedelmi banknál volt hitelügyintéző.

Van egy kifejezés arra, ami ma történt. Ez a nepotizmus. A nepotizmus a hatalmi pozíciók (és a vele járó előnyök: vagyon, befolyás stb.) olyan elosztása, mikor a döntéshozók a rokonaikat, barátaikat részesítik előnyben az alkalmasabb, felkészültebb jelentkezőkkel szemben. A szó a latin nepos szóból ered, melynek jelentése „unokaöcs” vagy „unokatestvér”. Jelen esetben ez sokkal pofátlanabb dolog, hiszen nem unokaöccsről, hanem ugyanazt a vezetéknevet viselő fiúról van szó. Most már Bakondi Patrik is a saját lábán áll!

Nagyanyám rendes parasztasszony volt, aki már életében megvette a sírhelyét. Sőt, ápolta, gondozta a saját sírját. Ez ma már nem szokás. Talán mert nagyon morbid? Vagy egyre többen hisznek az örök életben, amit a reklámozott egészséges étkek, kozmetikumok, prosztatagyógyszerek kínálnak?

Ha – a csodaszerek ellenére – mégis filmszakadás lesz a vége akkor család nyakába szakad ügyintézés.  Ezt a tortúrát fogom most több részben boncolgatni.

Tortúra: Az Idegen Szavak Gyűjteménye szerint kínzás; szenvedés; kellemetlen eljárás.

Ha csak úgy meghalok minden bejelentés, előkészület nélkül, akkor a család azt sem tudja majd, hogy hova kapjon. Mit intézzen, mit intézhet? Tényleg most kell még egészségesen minden rendelkezést és ügyintézést megtennem halálom esetére? Hát kérem szépen, IGEN! Ha nem akarom azt, hogy a családom nagy szarban legyen, akkor intéznem kell a saját temetésemet. Ahogy nagyanyám annak idején.

Azért megpróbálok elvonatkoztatni a hányingertől, hogy egy ilyen helyzettel kell foglalkoznom.

Kórház – halál. Szóval itt végzem. Azt mondja a főnővér, hogy ruhát hozzanak be és azt adják rám. DE döntse el a kedves már vagy egy perce gyászoló rokon, hogy akkor hamvasztás vagy koporsós, mert akkor más ruha kell. Na jah, elsőre azt gondolják, hogy ez a nehéz döntés?

Nagyon rövid kitérő – létezik szociális temetés, amikor semmilyen anyagi segítség nem áll rendelkezésre. Ilyenkor a Temető és az állam minden terhet levesz az eltemettető válláról, viszont itt nincs lehetőség igényekre. Odateszik az elhunytat, ahova.., úgy és akkor ahogy a Temető meg tudja oldani. Természetesen tájékoztatja az eltemettetőt. Ezt azért írtam ide, mert van ez is.

 Szóval, vissza az én fikciómhoz:

A kórházból a zavarodott rokon keres egy temetkezési vállalkozót, ők csak tudják mit kell tenni. Legtöbbször keresni sem kell, mert a készséges hullaházi dolgozók ajánlanak temetkezési vállalkozót. Ugyanis “másodállásban” a legtöbbjük ügynöke egy-egy temetkezési cégnek. És még haragudni sem lehet rájuk, ha meggondolom, hogy havi százhúszezer van a fizetési cetlin. A temetkezési vállalkozók "szinte" minden ügyintézést levesznek a szegény rokon válláról, utána lehet nézni. Körülbelül 200.000 ft-tól, a csillagos ég a határ. Minden a kedves ügyfél igényein múlik.

Oké, akkor végül is mennyi ma egy temetés Magyarországon? Vettem én a fáradtságot, “rágugliztam”. A második részben, ezt a fantasztikus árlistát elemzem:

http://www.budapest-temetkezes.hu/arlista/

Atyaúristen! Igen, hát ezt ki a franc tudja ezt megfizetni?

Ha túl drága? Akkor marad a vidéki temetés. Minél messzebb Budapesttől, annál olcsóbb. De közben gondolj arra, hogy leszármazottaid beülnek az autóba és irány mondjuk a cserszömörcei temető, amelyik alig kétszáz kilométerre van. Azért azt ne várd, hogy túl sok friss virág lesz a sírodon!

Folytatás következik, nézzük meg rendesen a financiális vonzatát egy temetésnek.

Apám már nem szereti a karácsonyt. Nem szereti a készülődést és nem szereti a kötelező vendéglátást. És anyám is karácsonykor halt meg. Már 15 éve. Májrák. Két hónap alatt. Igaza lehet apámnak. Túl sok dolog, amit karácsonykor el kell viselnie.

Apám oda van a gyógyvizekért. Ezért a karácsonyi ajándékom az volt, hogy elmegyünk egy termálfürdőbe. Ketten. Nem kell főzni, majd eszünk valahol, valamit. Eredetileg kettő éjszakát akartunk ott tölteni, de három lett belőle. Csokonyavisontán. Hogy hol van az? Barcs mellett a horvát határnál. Önkormányzati cég üzemelteti a fürdőt, amihez van négy apartman szoba is. Nem volt rajtunk kívül több vendég a szálláson. A fürdő meg két napig zárva volt. A szobánk ajtaja az udvarra nyílt, a külső medencékhez. Éjjel – nappal áztatathattuk magunkat. Néha láttunk egy melóst, aki hőmérőt dugott a vízbe. Ha hidegnek találta, engedett hozzá. Volt miből. 77 fokos, kissé gázolaj szagú gyógyvíz tört fel a mélyből, ami olaj helyett jött fel a földből. A medencék 36 és 38 fok közé voltak belőve.

Három nap összezárva.

Újraírtuk az apa – fiú kapcsolatot. Esett szó itt mindenről. Nőkről, politikáról, gyermekkorról. Megkérdeztem minden olyat, amit korábban nem mertem. Mivel a Balaton mellett mentünk el – ahol ez a remek fénykép is készült – adva volt kérdés.

- Mi miért nem jártunk nyaralni Balatonra, mint a többi rendes proli család?

- Voltunk a vállalati üdülőben!

- Na persze. Egyszer. Szemesen a Bútorker üdülőjében.

- Anyád nem szerette a vizet. Térdig még csak – csak belement, de öt perc múlva szinte menekült ki a vízből.

- ???

- A történet szerint volt egy udvarlója, a Jóska. Talán vőlegénye lehetett. Alföldi emberek, ott mindenki biciklivel jár. Jóska is mindenhova azzal ment. Menő akart lenni és klipszet eszkábált cukorspárgából a pedálra és úgy hajtott. Ment, mint a veszedelem. Soha nem csúszott le a pedálról a lába. Aztán valami vízfolyás felett akart átmenni egy deszkahídon, de megcsúszott. A srác elvesztette az egyensúlyát és beleesett a vízbe. A klipszből meg nem tudta kihúzni a lábát, bilincsként fogta. Elmerült a vízbe. Hogy anyád látta-e, vagy csak mesélték neki, azt már soha nem fogjuk megtudni. Azóta irtózott a víztől.

- De akkor miért nem mentünk a hegyekbe?

- Én szerettem menni. Emlékszel mennyit kirándultunk a szakszervezetis csapattal? De anyátok olyan otthonülő fajta volt. Bárhol voltunk, mindig sietett volna haza.

- Na, ennek sem fogom már megtudni az okát. Többet kellett volna beszélgetni.

- Többet…

Ezt követően sokáig hallgattunk. Anyám járt a fejemben. Ha rágondolok, mindig ugyanaz a kép ugrik be elsőre. Ül a konyhában, abban a neon zöld szvetterében, amit különösen utáltam. Sokszor mondtam, hogy ez „nagyon csiricsáré és ha egyszer nem figyel oda, akkor úgyis kidobom”. Ő nevetve mondta, hogy mennyire szereti ezt a ruhát. Nekem már örökre az a neon zöld szvetter marad rajta.

Mostanában mindig csak azt hallom, hogy Brüsszel ezt csinálta, meg Brüsszel arra kényszerít minket, meg bánccsa a magyart már megint ez a Brüsszel.

Gondoltam, éppen itt az ideje, hogy Brüsszel szeme közé nézzek! Szóval vásároltam négy darab repülőjegyet! Hogy miért négyet? Ha már annyira gonosz ez a Brüsszel, akkor kelleni fog az erősítés. A testvéreimmel megyek! A három Juhász testvér – és egy csaj, mert a csatában kell a nő is :) - biztosan lenyomjuk ezt a Brüsszelt.

Vasárnap, korán reggel indult a gép. Én vállaltam, hogy összeszedem a tesóimat. Az egyiket Mogyoródon, a másikat Újpesten. Kiértünk, átmentünk a fémkereső kapun meg minden. Ez egy fapados gép, ezért az utolsó ellenőrzésre egy ideiglenesnek tűnő, aluborítású hangárba tereltek. Hááát, ott lekapcsolták Attila öcsémet! Szerintem a brüsszeli bürokraták szóltak ide telefonon, hogy alapos vizsgálatot követeljenek a színmagyar fickó ellen! A multi cég liberális alkalmazottja természetesen pontról-pontra hajtotta végre az utasítást. Kiszúrta, hogy Attila öcsémnek szeptemberben lejárt a személyije! Ezt öcsémnek három hónap alatt nem sikerült… :) Naná, hogy nem engedték fel a gépre! Tudták jól a brüsszeli senkiházik, hogy egy olyan – a lovat szőrén megülő, hátrafelé nyilazó – igaz magyar vitéz jött volna el hozzájuk, aki rögtön rendet vágott volna abban a Brüsszelben…

A barátnője szolidáris volt vele és együtt kéz a kézben távoztak. Ketten maradtunk hát! Tamás testvérem a gép fedélzetén már rákezdett a magyar híradóban gyakran hallott szólamokra – hogy mennyi fekát, meg arabot, na és buzit fogunk látni. És ő meg majd jól a szemük közé fog nézni. Összevont szemöldökkel! Megérkeztünk. A reptérről BMW – vel mentünk tovább (Busz, Metró, Willamos) a belvárosba. És ott kezdődtek a bajok! Kéz a kézben kajált a kínai lány egy arab fiúval egy török étkezdében mellettünk. Román cigány koldult a sarkon. A pisilő kisfiú szobrát valamilyen szláv nyelven röhögte ki valaki, hogy mi ez a húsz centis törpe? Az EU parlament látogató központjába, nem mellékesen megjegyzem, hogy vasárnap is nyitva volt. És még bejelentkezni sem kellett. Odamentél, fémérzékelő, ingyenes ruhatár + értékmegőrző, ingyenes magyar nyelvű füles és Qrva jó kiállítás. És azt éreztem, hogy nem egy lenézett kelet európai suttyó vagyok, hanem az EU megbecsült állampolgára. Magyar nyelven mondák el, hogy az Európai Unió azért jött létre, hogy a nemzetállamok közötti nézeteltéréseket kezelni lehessen. Tárgyalásokkal. Lassú egy EU döntés? Szüttyögnek? Lehet, de 50 éve nem volt háború az unión belül. Mikor kijöttünk az EU székházból a tesóm csak annyit mondott: baszki, eeez Európa!

Hogy volt-e készültség? Nem! Brüsszel főterén láttam néhány felfegyverzett katonát, de látványos készültséget, PSZH-t, kék villogót nem láttam sehol. Béke van. Mindenki éli az életét. Az arab, a szerb, az afgán, a cigány, a belga és az ott élő magyar is.

Hétfő: magyar királyi tévéhíradó kétpercenként ismételve: terror Berlinben! Mi lett volna ha…?

Most komolyan? Egy vasúti balesetben meghal 90 ember. Egy repülőgép balesetben meghal 200 ember. Akkor most ne üljek vonatra, vagy ne szálljak repülőre? Berlinben meghalt egy tucat ember egy gyökér vallási fanatikus őrülete miatt. Részvétem, őszintén sajnálom! De mi legyen holnap? Ne menjek többé Európába? Hát nem arról szól a terror, hogy félelem alakuljon ki benned? És a félelmeid miatt manipulálható legyél?

Na nehogy már ezek győzzenek!

Egyébként egy Breivik nevű norvég náci 2011–ben 77 ember gyilkolt meg. Ez volt a legtöbb áldozatot szedő őrület az utóbbi 10 évben! Mégis szeretnék egyszer eljutni Norvégiába és megnézni a fjordokat, látni az északi fényt. És tudod mit? El is fogok utazni!

Karácsonykor olvasom a facén, hogy gyűjtés szerveznek Kis Jucinak, aki fűtetlen lakásban él. Egy másik csapat Nagy Jóskának gyűjt kajára, hogy legalább karácsonykor meleg ételt egyen. A harmadik bejegyzésben a „mivagyunkalegfaszább” kft összegyűjt 13 zacskó csipszet, amit szétoszt valamelyik nyomortelepen. Egyébként a hivatalos álláspont szerint nincs is nyomortelep.

Ilyenkor szégyellem magam. Legalább két percig. Miért nem csatlakoztam a "mivagyunkalegfaszább" céghez? Miért nem vettem én is két zacskó csipszet és dobtam be a közösbe. Azután eszembe jut a fizetési papírom. A bruttó bérem felét ilyen-olyan elvonás, adók emésztik fel! Ezzel járulok minden hónapban ahhoz, hogy a kormányzat a bejött adókat elossza szociális célokra, szegénység megszüntetésre, stadion és kisvasút építésre és így tovább. Én szégyelljem magam, hogy stadionépítésre több jut, mint a szegénység megszüntetésre, vagy kórházfejlesztésre? Szégyellje magát az, aki oda szavazott. Az meg különösen szégyellje magát, aki beszopja azt, hogy Magyarországon megszűnt a szegénység.

Lehet egyéni szinten jótékonykodni, (már többet tesz ilyenkor az ember másokért, és ez csodás!) de az csak annyi, mint vizipisztoly az erdőtűzhöz.

Közhelyek helyett inkább néhány adat:

• A magyarok 44 százalékának nincsen semmi tartaléka, sem anyagi, sem tárgyi
• Magyarországon a 7 év alatti gyermekek 42,2 százaléka él szegénységben
• 30 ezer gyereknek kell szembenéznie az állandó nélkülözéssel, és közülük nagyjából 50 ezer rendszeresen éhezik
• 110 ezer gyerek él olyan háztartásban, ahol nincs fürdőszoba, 150 ezer pedig olyanban, ahol nincs WC
• 200 ezer gyerek él olyan háztartásban, ahol nincs elektromos áram négyezer gyereknek lakcíme sincsen

Akit pedig nem győznek meg ezek a tények, az húzzon ki a Blahára, ahol hajnali 3 óta, hidegben, fagyban állnak sorba a nemszegények a délelőtt 11-kor kezdődő ételosztáshoz.

„Trump győzelme után több politikus a világban és itthon is úgy reagált, hogy a nyugati civilizáció kiszabadul az ideológiai fogságból, a politikai korrektség megbénító kényszeréből, visszatér a realitáshoz, az egyenes, őszinte beszédhez, a pragmatikus gondolkodáshoz.”                                                                                                               (hvg.2016.11.17. 10. oldal )

Persze, idézhetnék máshonnan is, hogy végre lehet szabadon beszélni! Elszomorodom, hiszen eddig is lehetett. Az lenne a gond, hogy meg kell( ene) válogatni a szavakat, amivel a nyilvánosság elé lépünk? Hogy gondolkodás nélkül nem mondhatunk, amit akarunk?

Igen, ennyi! Attól leszek vagány, hogy mindenkit elküldök a francba, majd megmondom a tutit? Igen, azt is tudom, hogy mindenki az egyszerű és egyértelmű üzeneteket, mondatokat, kijelentéseket kedveli. Politikusoktól, hivatásos problémamegoldóktól és persze akár a saját szüleitől is.

Mi ezekben a közös? Hát annyi, hogy ne kelljen gondolkodni. A válasz világos, egyértelmű és még az agyunkat fárasztani sem kell. Csakhát…..Hol is kezdejem?

Éveken keresztül a közélet arról szólt, hogy bármilyen megszólalással figyeljünk arra, hogy ezzel másokat ne bántsunk meg. Amikor én még kisgyerek voltam azt mondtuk a mozgássérültre, hogy nyomorék, az agráriumban dolgozóra, hogy paraszt, az afroamerikaira, hogy néger. Ugye érezzük, hogy ezek már manapság nem állják meg a helyüket? Nem tilos ezeket a szavakat használni, és bárki használhatja is, amennyiben kizárólag magára vonatkoztatja, és nem általánosít. És lehet belőle viccet is csinálni, de szerintem jobb az, ha azt sem. Miért lenne jó vicc az, ami más kárára poénos? Értem én, hogy ez itt eléggé hasbaakasztós álkérdés volt, de valahol el kell kezdeni. Azt hiszem, hogy otthon. Amikor a reggeli dugóban araszolunk az autóval és valaki be akar tolakodni elénk, akkor nem leköcsögözzük, hanem csak legyökerezzük, és talán még be is engedjük – ez nem kötelező! Ez már fejlődés, hiszen oké kitört az indulat, meg a káromkodás, a feszültség levezetődött, szerencsére semmi bajunk nem lett, ugyanúgy állunk a dugóban, de legalább a saját, és gyerekünk lelkét, ha ő/ ők is a kocsiban vannak- nem mérgeztük.

Ez most olyan szépen hangzik!

Mi egyszerű, magyar földi halandók javulunk. „ Szépen” káromkodunk, kihasználva annak testünkre gyakorolt pozitív hatását – kiadjuk a feszültséget. De a választott vezetőinktől mást szeretnénk – remélem, nem csak én. Tudom, nem ennek van itt az ideje, hogy az elfogadásról, megértésről, előítéletmentességről szóljak. Az elmúlt másfél évben dőlt ránk mindenhonnan a gyűlölet. És nem volt benne semmi szépítés, egyenesen, direktben kaptuk. Mindannyiunkra hatással volt. Úgy érezzük, hogy mindenki, tényleg mindenki, nekünk akar rosszat. A szomszéd néni, a boltos, az ovistárs szülő, a kolléga, az ügyfél, a migráns, a szomszédos országok, egész Európa, és végül az egész világ. Tudom, tudom, ez az érzés nem magyarfüggő, bármelyik nemzet szereplői tetszés szerint beilleszthetők. Mert mindenki türelmetlen, nem akar időt fordítani az együttérzésre, segítésre.

Pedig valahol el kellene kezdeni. Már megint csak otthon, a családban, annyival, hogy nem minősítjük a másik cselekedetét, hanem megpróbáljuk megérteni. Csak ennyi, nem elfogadni, megérteni.

A következő lépéshez már több kell. Sajnos agyhasználat nélkül nem lehet megúszni. Ehhez mi szükséges? Értő olvasás, a szövegek értelmezése, és annak a képességnek a kifejlesztése, hogy tudjuk, mikor hazudnak nekünk, mikor etetnek bennünket részigazságokkal, mikor vernek át. Ehhez oktatás kell, meg vitakultúra, meg az, hogy mondanivalónkat egyértelműen, érthetően ki tudjuk fejezni. Ja, igen és ezt úgy, hogy nem bántunk meg vele másokat. Akkor sem ha azt gondoljuk vicces, és nem butaszőkenőzünk, meg hülyenyuggerezünk, vagy vénfaszozunk.

Hogy jön ide Trump?

A világ sokkal bonyolultabb annál, hogy csak jók és rosszak legyenek benne. Ezért a probléma megoldása sem azzal kezdődik, hogy azt mondom sokszor, hangosan és magabiztosan, összekacsintva a hallgatóságommal, hogy a másik ……………..!- tetszés szerint bármi beilleszthető.

Szóval, tanulásra fel!

 Hogy ne legyen megrázó az áramszámla!

 Hol lehet olcsóbban vásárolni egy zsák krumplit? A piacon, vagy a sarki boltban? Hol lehet alkudni az árból? A sarki boltban megpróbálhatod, de nem fogsz sikerrel járni!

Hol lehet olcsón áramot, vagy gázt venni? Az állami cégtől, vagy az áram és gázpiacon?

Egy magára adó települési vezető az ilyen kérdésekre meg kell, hogy találja a válaszokat! Ha nem tudja, akkor alkalmatlan a feladatra!

Most például az óvodai, iskolai áramfogyasztás és a közvilágítás kapcsán derült ki feketén-fehéren, hogy az állam bácsi által oly büszkén emlegetett „én vagyok nektek a legolcsóbb” duma sima átverés. Mert nagyobb mennyiségben, alkupozícióból kedvezőbb ár érhető el. Ez a piac törvénye.

Hogyan működik ez a gyakorlatban? 10-15 település összeáll azért, hogy együtt vegyen áramot a piacon. Jó sokat és jó olcsón! Működik a piac szabályozó szerepe! És így az állami szolgáltató által kínált árnál olcsóbban tudunk áramot venni.

Hiszen egy polginak az is feladata, hogy ahol tud spóroljon a települési számlákon úgy, hogy ne romoljon az ellátás színvonala. Az így felszabaduló költségből aztán a Sződligeten mostanában már megtapasztalt fejlesztésekre lehet költeni.

Mindenesetre a beszerzési beszámoló alapján éves szinten jóval 10 % feletti megtakarítás is megvalósítható nagyközségünk esetében az intézményi, illetve a közterületi világítás kapcsán. Érdemes tehát összefogni  a polgi kollégáimmal azért, hogy mindannyiunk települése jól járjon!