Sokan nem értik mi történt. A hazai politikai pályán szocializálódott érdeklődők nem tudják hová tenni azt a látszólagos ellentmondást, hogy nem zárta ki a Fideszt a Néppárt, hanem mindössze(???) felfüggesztette a párt tagságát.

Ez kérem egy másik szint. Az európai politika folyamatosan fejlődött az elmúlt évezredek alatt. Amíg a római korban az volt a hozzáállás, hogy vea victis, azaz jaj a legyőzöttnek, a mai európai politikában már nem törekednek arra, hogy megsemmisítsék a politikai riválist. Persze vannak olyan - minden szempontból - perifériális országok, ahol a mai napig lehet kegyúrként viselkedni, de Brüsszelt ez nem különösebben érdekli egészen addig, amíg pofátlan módon át nem lépik a viselkedéskultúra Európában elvárt határait. Mert nézzen mindenki a lelkébe és adjon választ arra, hogy korábban mennyit tudott egy bizonyos Gruevszki viselt ügyeiről? Amennyiben hallottunk is valamit Macedóniáról, legyintettünk. Balkán. Messze van. Miniország. Ugyan már. Kit érdekel? Vagy mennyire érdekel téged az, hogy ugyan lemondott a kazah elnök, de valójában ő maradt az ott létező egyetlen párt elnöke, illetve a helyi KGB feje. Annyira vonult vissza, hogy a jelenlegi főváros Asztana megkapta Nazarbajev keresztnevét és már egy napja Nurszultan-nak hívják.

De ugyan kit érdekel ez, akár csak egy másodpercig is? Messze van, legyint rá még a politikával foglalkozó értelmiségi is! Pedig mindkét ország a keleti nyitás nevű lázálomban stratégiai partnere volt Magyarországnak!

Magyarország tavaly az EU GDP-jének a 0,8%-át adta. Magyarország lakossága az EU népességének 1,9 százalékát teszi ki. A nemzeti önérzetet félretéve, van olyan ember, aki azt gondolja, hogy nemzetközi tényező lehet ez az ország?

Ez a magyarázata a néppárti döntésnek is. Az európai pártcsalád nem akarta megsemmisíteni a suttyóként viselkedő vidéki rokont, de közölte vele, hogy többet nem ülhet le az ebédlőasztalhoz.

A hazai politikában nem lesz semmilyen következménye annak, ami tegnap a Európai Néppártban történt. Ne legyen senkinek se kétsége arról, hogy a fideszes beszélő fejek majd úgy interpretálják a történetet, ahogy Pistike mondta mamájának: „Anyu, nem a tanító bácsi adta az intőt, hanem én magam kértem, mert én így találtam helyesnek”.

Magyarországon továbbra is folytatódik a Messiás várása. Ugyan mit tehetek én? Nincs pénzem, akaratom, gondolatom. Majd csak jön valaki, aki megoldja a problémámat. Ez a gondolkodásmód húzódik végig Magyarország történelmén. Ettől szenvedett Széchenyi is akkor, mikor leírta a következő szavakat: „a Magyar bízzon magában, segítséget senkitől se ne várjon, se ne kívánjon”

Voltak a nemzet életében daliás idők. Daliás idők, amikor így szavalt a költő:

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.

Hova lett a haza becsülete? Mennyit ér ma egy magyar ember? Vácon 5 kiló krumplit, Zuglóban 2 liter tejet, a Mátrai Erőműben fél disznót. 2100 ember dolgozik a nemzet mészárosai által birtokolt Mátrai Erőműben és ebből a 2100 emberből egyetlen ember volt, aki azt mondta: Kedves Lőrinc, kend a hajadra a fél disznódat. Inkább emeld úgy meg a fizetést, hogy minden hónapban tisztességesen meg tudjunk élni! A többi 2099 dolgozó meg azt mondja. Mégiscsak rendes ember ez a Lőrinc. Lehet, hogy lop, de gondol a dolgozóira is.

De én most csak arról az egy emberről akarok beszélni, aki belegondolt abba az abszurdba, ami itt történik. Miszerint egy felcsúti gázszerelő – bőven túl a krisztusi középkoron – hirtelen megokosodik és három év alatt Magyarország leggazdagabb embere lesz. Ennek a mesebeli módon meggazdagodott embernek 42 millió forintba került ez a nagyvonalú hitt ajándék, aminek az árát pontosan 138 perc alatt kereste meg. Tudom jól, hogy most néhányan azt mondják: na persze, savanyú a szőlő. Ha te is kaptál volna egy fél disznót, akkor most nem járna a szád, csak szopogatod a húst a csontokról. Azt is tudom, hogy vannak olyan rosszindulatú rémhírterjesztők, akik képesek azt állítani, hogy csak azért van ez a bőségesnek tűnő húsvéti ajándék, mert a szintén Mészáros tulajdonban lévő agrárcég - a Búzakalász 66 - a sertéspestis miatti embargó után nem tudta eladni a sertéseket. Engem nem érdekel a mögöttes szándék. Nekem az a fontos, hogy itt van ez a névtelen hős, aki a Mátravidék egyik legnagyobb arca a híres betyár, Vidróczki után.

A legtöbbünk már megszokta, hogy itt a Kárpát medencében folyamatosan várjuk a Messiást. Azt a Messiást, aki megoldja a problémánkat helyettünk. Aki megvéd minket az ártó eszméktől. Aki kiáll a jogainkért. Aki szembe meri köpni az álszent senkiket.

Csak nekünk ne kelljen tenni semmit!

És most itt van a szemünk előtt ez az erőművi munkás, aki megtette azt, amit mi nem merünk megtenni.  Ilyenkor érzem azt, hogy még van remény.

Átragasztottak egy plakátot. Sorosozó, junkerező plakát szövege pillanatnyilag ez: Önnek jogában áll tudni, hogy Sződligeten élni jó. Legalább humorosan csinálta a hekker. Egyébként egy sződligeti lakos facebook bejegyzésében találtam rá a képre és onnan osztottam meg az idővonalamon. Ez a plakáthely közvetlenül a 2-es főútvonal mellett van. Ugyan önkormányzati területen, de nem tudom azt, hogy vajon ki lehet a tulajdonosa a plakáthelynek, ugyanis bérleti díjat nem fizetnek utána. Sajnos többször rongáltak már meg a 2-es út melletti plakátokat. Van, amikor ismeretlen eredetű barna folyadékkal öntötték le:

De ha jól emlékszem ez a plakáthely is a 2-es mellett volt. Itt csak átfirkálták.

A Főügyészség két éve még bűncselekménynek tekintette a kormány plakátjainak átfestését. Ma már csak véleménynyilvánításnak, hivatkozva az Alkotmánybírság egy korábbi határozatára, amely szerint a közügyek vitatása és a véleménynyilvánítás szabadsága előrébb való, és az ezt korlátozó büntetőjogi tényállásokat megszorítóan kell értelmezni.

Szerintem csak a véletlenek tragikus egybeesése lehet az, hogy a Főügyészség pálfordulása egybeesik azzal, mikor a Jobbik megkezdte a „Ti dolgoztok, ők lopnak” kampányt. Én ennek ellenére mélyen elítélem rongálást. Sajnos nem mindenki van ezzel így! Például Kósa Lajos korábban egy kérdésre azt mondta: „mélyen egyetért a rongálókkal, mert felháborítónak találja a kampányt”.

De térjünk vissza a sződliget abszurdra! Van egy facebook oldal, egy közismerten kormánypárti, amelyik készített egy fotómontázst és azt így magyarázta meg: „Sződliget nem egy önálló ország, hanem Magyarország része..ha Sződligeten élni jó abban vastagon benne van az ország...És hogy hazánkban milyen az élet abban nagy szerepe van a vezetőjének...”

Provincializmus? Lehet! De nekem mégis inkább Királyhegyi Pálnak a boldog békeidők egyik humoristájának az örökérvényű mondása jut eszembe erről: „Akinek van humora, mindent tud. Akinek nincs, mindenre képes.”

Olvasom az újságot és nem hiszek a szememnek. Idézem: Rétvári Bence meghirdette a 2030-ig szóló Kornis Gyula fejlesztési tervet. Az EMMI parlamenti államtitkára a terv bemutatása során elmondta, hogy az a váci és szobi járás gazdasági, turisztikai, oktatási, kulturális, valamint egyházi közösségek, a családok mindennapjait segítő fejlesztési elképzeléseket vázolja fel. A politikus szerint elképzelhetetlen, hogy 2030-ig ne épüljön meg a váci Duna-híd.

Én jó szándékú ember vagyok és mindent elhiszek. Elhiszem azt is, hogy 2030-ig megépül a váci Duna-híd, csak azt nem tudom, hogy miként lehet majd eljutni a hídhoz? Mert a hídra vezető utat - pénzhiány miatt - éppen egy éve törölték az M2-es szélesítési projektből.

De nem ez a fő problémám. Tudom, hogy nagyon menő dolog, a boldog békeidők politikusairól elnevezni mindenféle terveket. Ott van például Széll Kálmán Terv. Emlékszel? Ez az a terv, amelyben 2017. év végére célul tűzték ki, hogy a GDP 50%-a alá csökkentik az államadósságot. Most 73,2% a kormányzati várakozás. Vajon mondhatjuk az, hogy csúnyán elbukott az a terv is? Ott volt a Darányi Ignác Terv. Emlékszel még rá? Arról szólt, hogy ne egyél külföldi szemetet. Az is kifújt.

És most itt van Rétvári államtitkár saját bejáratú terve, a Kornis Gyula Terv. Nem ismerem az államtitkári stáb összetételét, de nagyon jó lenne, ha nem csupán a wikipédiát használnák akkor, mikor névadót keresnek a tervükhöz. A wiki ugyanis hasznos, de nem mérvadó tudástár. Ami mérvadó, azt könyvnek, vagy tanulmánynak hívják. Aki írja azt pedig szerzőnek, vagy szakértőnek.

A wiki csupa szépet és jót ír Kornis Gyuláról:

„Kornis Gyula, 1906-ig Kremer Gyula (Vác, 1885. december 22. – Budapest, 1958. április 17.) római katolikus pap, piarista szerzetes, filozófus, egyetemi tanár, kultúrpolitikus, 1940-től 1944-ig a Petőfi Társaság elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, elnöke 1945-től 1946-ig. Politikai tevékenysége konzervatív–keresztény–nemzeti politika volt. Kornis az 1930-as évek közepén ezt írta:   „Ránk mered Keletről a vörös rém, propagandájával aláaknázza egész Európa polgári társadalmát. S mit tesz ez? A polgári pártok egymás torkába harapnak, jelentéktelen ügyek miatt marakodnak s a harmadik, a főellenség, a vörös Moszkva vigyorog, remélve, hogy a polgárság viszálya, egy esetleges új háború az ő malmára hajtja a vizet... Egy újabb háború egyetemes bolsevizmus forrása lehet…” Lehet, hogy ez a mondat tetszett meg Rétvári államtitkár stábjának?

És lássuk, hogy vajon mit ír egy valódi szakértő, Gergely Jenő, A keresztény pártok és a zsidókérdés, 1938-1944 című publikációjában Kornis Gyuláról? Mikor 1938. november 30-án tizenöt képviselővel megalakították a Keresztény Nemzeti Függetlenségi Pártot. (Ehhez a házfeloszlatásig további tizenöt képviselő csatlakozott.) a közzétett kiáltványukban megfogalmazták a párt programját s részeként a zsidókérdésben elfoglalt álláspontjukat. Egyértelműen leszögezték, hogy a párt keresztény világnézeti jellegű alakulat: „Hisszük és valljuk, hogy a keresztény hit erkölcsi szabályainak megtartása és a krisztusi szeretet parancsainak gyakorlati érvényesítése a társadalmi béke megteremtésének a leghatalmasabb eszköze. Ez vonatkozik a zsidókérdés mikénti elintézésére is.”

A „mikénti elintézés” terén a párt tagjai elsőbbséget vindikáltak maguknak, s egyúttal azt is kimondták, hogy bár aggályosnak tartják, mégis elfogadják az első zsidótörvényt, mint a probléma megoldásának egyik lehetőségét. Idézem: „Pártunk tagjai már olyan időben is vallották és hirdették, amikor az ilyenfajta állásfoglalás a közéleti érvényesülésnek súlyos akadálya volt, hogy a zsidóság túlságos térfoglalása – egy részének türelmetlen érvényesülési vágya –, a nemzeti vagyon és jövedelem terén elért aránytalan részesedése, a társadalom békés fejlődésének aggasztó jellegű megzavarására fog vezetni. Ugyanezt hirdettük és valljuk a zsidó elemekkel erősen összeszövődött szabadkőművességgel szemben is. Kívántuk és sürgettük régtől fogva, hogy a magyar keresztény ifjúság szerezzen a maga számára gazdasági jártasságot és vegye fel a versenyt az üzleti téren a zsidósággal és részesüljön ebben a törekvésben erős közhatalmi támogatásban. Éppen ezért az 1938: XV. tc. megalkotását az ellene felhozott aggodalmakkal szemben is általában helyesnek tartottuk, és nagy figyelemmel óhajtottuk kísérni ennek a törvénynek a hatását a külpolitikai helyzet, a gazdasági élet, a kultúra, a tudomány és műszaki élet stb. terén. Látni óhajtottuk volna, hogy fiatalságunk kellő kitartással és hozzáértéssel végzi-e az átváltozás során a zsidó szakértőktől átvett feladatokat. Az így szerzett tapasztalatokból alaposabban lehetett volna megállapítani, mennyiben van szükség további intézkedésekre”.

Nekem úgy tűnik, hogy Kornis Gyula és pártja nem kicsit antiszemita! Komolyan kérdezem, nem találtak egy jobb embert, akiről el lehet nevezni az aktuális nagyívű tervet?

Egyelőre csak izotóp(ot)temető

Tetszenek tudni, mi a különbség az avitt, életveszélyes és mindenki által elutasított solymári és a modern, biztonságos püspökszilágyi izotóptemető között? Az egyiknél kör alakú volt a tároló, míg az utóbbi már négyszög alapú medencés.

Az országon belül keletkezett radioaktív hulladék kezelése soha nem volt egy széles körben publikált rendszer. Annyira nem, hogy az érintett lakosságot (mondjuk, a közeli Kisnémedi és Püspökszilágy polgárait) meg sem kérdezték az atomtemető kialakításának helyszínéről. Felépítették az orruk alá szép csendben. Ez lett a dallamos elnevezésű a Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló Telephely. Itt már négyszög alakú a kútgyűrűkkel lebetonozott tárolóplacc. És polgárbarát megfontolásból, innovációilag már az új helyen egy nejlonzsákba is becsomagolták a veszélyes cuccot.

Nem verték nagydobra azt sem, hogy nagy aktivitású, hosszú élettartamú nukleáris anyagokat is tárolnak. Nem véletlenül mérnek a paksinál is nagyobb háttérsugárzást, bár ezt hivatalos módon soha, sehol nem rögzítik. Hogy miért nem? Az indok egyszerű és mostanában egyre inkább terjed: mert nincs rá jogszabályi kötelezés, meg egyébként is: a polgárok (Pista bácsik és/vagy Mari nénik) soha nem kérték…

Hogy miért is érzem az egyébként sokakat megdöbbentő, most nyilvánosságra hozott veszélyt magamra nézve is idegesítőnek? Mert egy település felelős vezetőjeként „ismerős” a dolog. Annak keletkezése, (nem)kezelése és a mögötte megbúvó sunnyogás az illetékesek részéről. Sződliget is megszenvedte alaposan, amikor a vízkészletét hosszú évtizedekre tönkrevágta egy közeli vegyi üzem által előállított veszélyes anyag ehhez hasonló körülmények közötti eldugása. Az is a földbe ment, papíron ott is „maximális technológiai biztonsággal” őrködtek felette. Aztán mégis az ivóvíz kutak használhatatlansága lett a következménye.

De van egy friss „élményem” is az elméletileg környezetvédelem címszóval az embereknek eladott, igazából tudatosan (spórolásból? nemtörődömségből?) károsító tevékenységekről. Nem messze az említett vegyi katasztrófát okozó volt gyártól, mostanság egy bányatavat akarnak úgy rekultiválni, hogy építési törmelékkel lenne feltöltve előbb a hely. Reményt az ad – akár a kisnémedi- püspökszilágyi, akár a bányatavas eset kapcsán -, hogy talán már nem lehet mindent, mindenáron elhallgatni. Nem lehet a radioaktív hulladékot agymosással szaloncukorkának beállítani.

Persze, miért éppen az atombiznisz nélkülözné hazánkban a mutyiszagot? Ugyanis az említett dallamos nevű cég – szigorúan az emberek biztonsága érdekében, természetesen… - többezer köbméternyi, minimum bizonytalan veszélyességi fokú hulladékot csomagol át. Ehhez kell majd épület, eszközpark, miegyébmás. Naná, hogy szigorúan szabály szerint, közbeszerzési pályázat útján meghatározva a végrehajtással megbízott vállalkozást. És, mi az manapság hazánkban, amihez nincs affinitása a nemzet mészárosainak? Ha van ilyen, akkor sem tartozik közéjük az atombiznisz. A bruttó egymilliárdos üzletet egy olyan konzorcium nyerte, melynek egyik tagja az Orbán-vő Tiborcz István egykori üzlettársa. De a konzorciumtárs sem egy mezei cég: a Felcsútra bejegyzett Fejér-B.Á.L. tulajdonosai Mészáros Lőrinc gyermekei. Nevezetesen: Beatrix, Ágnes és Lőrinc.

Állítja valaki, hogy ez éppen a B.Á.L.-i szezonban meglepő???  

Flinkenstein halott. Nincs új ötlet a kormánykommunikációban, pedig közeledik a vész. Hogy mi a baj? Egyszerűen szólva: majdnem feel annyi pénz lesz csak a stadion és kisvasútépítésekre, mint eddig volt. Ez tűrhetetlen! Az embereknek is kevesebb lesz a pénze, mert megkezdődik a munkáltatóknál a nadrágszíj meghúzása. Kissé bonyolultabban fogalmazva: A GDP tavaly, a szakértői számításokat meghaladva 4,8 százalékkal nőtt. Beindult a belföldi kereslet. Az emberek úgy vették fel a fogyasztási hiteleket új lapostévére, vagy autóra, mintha nem lenne holnap. Ám ez most elérte a csúcsát és hamarosan megérkezik a recesszió. Idén 3,4 százalék, jövőre viszont már csak 2,6 százalék lesz a magyar gazdaság bővülése az Európai Bizottság előrejelzése szerint. Tudom, hogy nagy valószínűséggel maga Soros György buherálja a statisztikát a messzi Brüsszelben. Azt is tudom, hogy majd akkor kell átmenni a hídon, amikor odaérünk, de a tapasztalatom azt súgja, hogy jobb lesz előre felkészülni. Legalább szöveg (kommunikáció) szintjén. És ezt nem csak én látom így, hanem a miniszterelnök is, aki már két hónapja arról beszél, hogy hamarosan itt a válság.

Ha megjelenne mondjuk a HVG-ben egy álláshirdetés, hogy keresik az amerikai kampánytanácsadó utódját, rögtön jelentkeznék az állásra. Első tanácsom az lenne, hogy kezelni kell a közeledő válsághelyzetet a jól bevált „védjük meg” szöveggel.Ez spórolós megoldás, mert csak elő kell venni a raktárakból és leporolni a három éve használt plakátokat, szóróanyagokat.

Javaslataim kormánytagok által gyakran használt szófordulatokra: Megvédjük a munkahelyeket! Megvédjük a fizetéseket. Speciálisan nyugdíjasokra gondolva: Védjük meg a nyugdíjak értéket! Nehogymá a Soros nevessen a végén!

Ezeket természetesen terv szintre kell emelni. Például így: Munkahely megőrzési terv, Bérnövekedés terv, Nyugdíj vásárlóerejének megtartására szóló terv.

De itt még nem szabad megállni, mert ez így túl átlátszó lenne, még az esti mese nézőinek is.  A következő lépés az, hogy nemzeti konzultációt kell hirdetni pl. ilyen kérdésekkel:

Egyetért Ön azzal, hogy a gazdasági lendület lassulását nem bevándorlással, hanem a családok minimális túlmunkájával kell orvosolni?

Egyetért Ön azzal, hogy akik egy életet ledolgoztak, azoknak a nyugdíja nem kegy, ezért a nyugdíjak értékét meg kell védeni a brüsszeli bürokratáktól?

Egyetért Ön azzal, hogy a három gyermeket vállaló édesanyáknak adjon lehetőséget a kormány visszatérni a munkaerőpiacra?

Egyetért Ön azzal, hogy a keményen dolgozó kisembereket a kormány megvédje az árfelhajtó spekulánsoktól.

Ugye nem baj, ha minden ötletemet most nem osztom meg Önökkel? Amennyiben alkalmasnak találnak a munkára nevem és címem a kiadóban,  „a polgi megmondja” jeligére kereshetnek.

Vannak műsorok, amik odaszögeznek a képernyő elé. Ilyen a Discovery Channel által készített, 2003-óta futó, kocsikkal foglalkozó ismeretterjesztő műsor, az Autókereskedők (Wheeler Dealers). Ebben a sorozatban régi, legendás autókat kutatnak fel, vesznek meg, újítanak fel azért, hogy azt később jó haszonnal eladják.

A műsornak két főszereplője van, Mike Brewer, az autókereskedő, aki felkutatja és megvásárolja a szétrohadt kocsicsodákat, illetve Edd China, az autószerelő, aki mindent helyrehoz. Mióta okostévém van, rákaptam arra, hogy a YouTube-on nézzem a korábbi részeket. Most a „cserebere a világ körül” epizódjainál tartok. Mike-nak a műsor kezdetekor 3000 dollárja (kb. 800.000 Ft) van. A cél az, hogy sok vétel, eladás, csere segítségével elérje, hogy egy Ferrarival térjen haza Angliába. Az első helyszín, ahol bizniszel: India. Itt egy indiai kereskedő tanácsára, hazai autókkal kereskedik. Előbb vesz egy Marutit, majd annak eladása után egy Tatát, amit szintén haszonnal értékesít. Végül a két üzlet profitjával megnövelt pénzét egy kék Hindustan Ambassadorba fekteti.  Ez a gép az 1956 – 1959 között gyártott Morris Oxford indiai megfelelője. Mike úgy okoskodik, hogy hazaviszi Angliába, mert ott jó piaca van az oldtimereknek. Meghirdeti az interneten az autót és nem sokkal később jelentkeznek az érdeklődők. Két 40-45 körüli nő jött el megnézni az Ambassadort. Egy angol és egy indiai asszony. Az angol nő elmondja, hogy régóta élettársak és mivel a kedvese indiai származású, szeretné meglepni őt, egy indiai gyártmányú autóval.

Abban mindannyian egyetértünk, hogy ennek a sorozatnak a célközönsége nagy valószínűséggel a 40+, középosztálybéli férfiak, akik megengedhetik maguknak azt, hogy vesznek az új Ford Mondeo mellé mondjuk egy 73-as évjáratú Ford Caprit. És mégis. Le merik adni a szerkesztők egy macsó magazinban azt, hogy két középkorú, vállaltan meleg nő együtt él, sőt az egyik ajándékkal kedveskedik a párjának.

Most képzeljük el ezt a szituációt teszem azt a Sportverda című műsorban! Másnap már Gajdics-Bayer-Szentesi Zöldi trió felszólítana minden jobboldalikeresztényhazafit, hogy bojkottálja a műsort, miközben habzó szájjal buziznának és remegve féltenék a kihalástól a nemzetet.

Vajon mikor jut oda, ez a hiperűr + vésztartalékkal hasító ország, hogy neme, életkora, bőrszíne vagy nemzetisége, vagyoni helyzete, egészségi állapota, szexuális irányultsága, nemi identitása, faji hovatartozása, vallási, vagy világnézeti meggyőződése, politikai véleménye, anyanyelve, fogyatékossága, vagy egyéb tulajdonsága miatt hátrányos megkülönböztetés ne érjen senkit?

A kommunikáció egy szakma, amit tanulni kell. Ha elég sokat beszél félre egy ember, könnyen lehet belőle szómágus. Hogy működik a szómágia? Nézzük egy adott példán! Megjelent a mai napon egy MTI hír, ami így szól:

Ötvenezerre nőtt a bölcsődei férőhelyek száma Magyarországon – mondta Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára hétfő reggel az M1 aktuális csatornán.

Az államtitkár elmondta, a 2010-ben megkezdett programnak köszönhetően már sok ezerrel sikerült növelni a bölcsődei férőhelyek számát. Hozzátette, az átalakított támogatási rendszer miatt a fenntartóknak, az önkormányzatoknak ma már nem annyira ráfizetéses üzemeltetni a bölcsődéket…

Az egyszeri ember ezt elolvassa és megnyugodva dől hátra. Meg vagyunk mentve! Nyugodtan szülhetnek az anyák, minden gyereknek jut hely.

Aki értelmezi a hírt és elvégez egy számtani alapműveletet (osztás) rögtön látja, hogy az 50.000 férőhely számát elosztja a 3200-zal, azaz a magyarországi települések számával, akkor átlagban egy településen 15,6 bölcsődei férőhely van. Ebben a számban benne van a kétmilliós főváros, többszázezres megyei székhely és az apró falu is. Így már azért nem olyan pofás a helyzet.

De vannak olyan megátalkodott hírolvasók is, akik mazochista módon olyan hírforrást és olvasnak, mint a kormany.hu honlap. 2018-ban meghirdettek egy pályázatot bölcsőde bővítésre és bölcsőde építésre. A pályázati döntés jelent meg február elsején.

Tessék megkapaszkodni: az egész országban összvissz 14 település juthatott finanszírozáshoz bölcsőde létesítésre és/vagy bővítésre. Megyénkben - Pest megyében - például egy sem! És, ha még tetszik kapaszkodni, kedves Olvasó, akkor ezt tessék megsokszorozni: az országos bölcsőde építési programban most kiosztott támogatásból 300 (HÁROMSZÁZ!) kisgyermeket lehet majd elhelyezni.

Értelmezzük a szómágiát! Ugyan ötvenezerre nőtt a bölcsődei férőhelyek száma, de azt az Olvasó nem tudja meg, hogy mi volt a bázis. Mennyiről nőtt ötvenezerre? Az viszont biztos, hogy 2018-ban a kormány által meghirdetett bölcsődefejlesztési programnak köszönhetően 300 a férőhelyek bővülésének a száma.

Csak a hab a tortán, mikor le mer valaki írni egy olyan mondatot, idézem: „… az önkormányzatoknak ma már nem annyira ráfizetéses üzemeltetni a bölcsődéket”.

Az állam kötelező feladatot ad az önkormányzatnak. Mivel kötelező, ezért természetesen finanszírozást is rendel mellé. Akkor meg hogy is van ez a ma már nem annyira ráfizetéses szöveg? A valóság az, hogy amennyiben egy bölcsis gyerek többet hiányzik egy hónapban, mint 10 nap, akkor ugrik a teljes havi finanszírozás! Tapasztalatból tudjuk a legtöbben, hogy egy bölcsődébe járó kisgyerek elég gyakran elkap mindenféle betegséget és nagyritkán tölt egy teljes hónapot az intézményben. Hát ennyit erről.

Február 1-től kell megvásárolni az autósoknak a 2019. évre szóló autópálya matricákat!

Mondom AUTÓPÁLYA matrica! Mint tudjuk, ez a hivatalos elnevezése, ám tartalmilag jócskán megkérdőjelezhető például az M2-es esetében. Amely út persze egy sor kritérium alapján közel sem szolgál rá a minősítésre. Ráadásul egészen biztosan őszig még zajlik az útbővítés, annak megannyi nehezítő, balesetveszélyt indukáló jellemzőjével.

Tán illendőbb lenne ezen út esetében az „autópálya matrica” helyett „halálút matricának” nevezni az 5000 forintért megvehető cetlit. Tavaly több, mint 10 ember vesztette életét az alig 30 kilométer hosszú horror szakaszon. Most még az év elején vagyunk, de már történt halálos tragédia az M2-esen. Arról meg ne is beszéljünk, hogy egy agglomerációs településről való bejutás menetideje Pest irányába (és persze a hazaúté is) egy órával nőtt. A „Családok Évében” egy Pesten dolgozó szülő több, mint három órát tölt a halálúton való vánszorgással, ahelyett, hogy a gyerekkel játszana otthon. Persze néhányan próbál kitörni ebből kínkeserves közlekedési helyzetből, de sajnos vannak olyanok, akik az életükkel fizetnek a türelmetlenségért.

Korábban - mint polgármester - már kértem az építkezés alatt fizetésmentességet, hiszen az út elvesztette autópálya jellegét! Nem kaptam választ. Más – szintén érintett - településvezető is kezdeményezett matricamentességet az M2-re, és tudomásom szerint valami olyasmi volt a válasz, hogy a díjmentesség nem lenne fair a többi fizetős utat használókkal szemben. Értik ezt? Ismételten szeretném felhívni a döntéshozók figyelmét arra, hogy ez nem sportszerűségi verseny! Elhiszem, hogy jövőre már jobb lesz, de ha már egy jobb tempóban kocogó vemhes tehén leelőzi az „autópályán” haladó gépjárműveket, ott valami baj van! Vagy az tehén nyalt be valamilyen teljesítményfokozót, vagy nincs is ott sztráda! Ha pedig nincs autópálya, akkor miért van pályamatrica? Méltánytalanság a köbön már második éve pénzt szedni a halálút használatáért! Ismételten javaslom az M2-es útdíjának eltörlését a bővítési munkák végéig!

Persze, lehet mondani, hogy ott a vasút, tessenek azt használni, ha annyira nem akarnak araszolgatni az M2-esen. Szépen ígérgetnek is fejlesztéseket a vonatközlekedésre, de aki manapság utazott az M2-essel párhuzamos vasútvonalon, látja milyen felborult menetrend, késéscunami, járatkimaradás, műszaki hiba jellemzi ezt a vonalat. És, akkor jön a szokásos néphülyítés emeletes vonatokról. Az már csak érdekesség, hogy a tavalyi választási kampányban 2019 végére megígért emeletes vonatok a sikerpropaganda szintjén már vagy két-három másik vonalra is be lettek lebegtetve.

Egyelőre tehát marad az autózás, bízva abban, hogy az immár alaposan pluszban számolt utazási idő végére a célba ér az ember.  

Igaz, közben bőven lesz ideje az araszoló kocsisor mellett a jelzőtáblákra kiragasztott „autópálya” matricát is bámulni…

Most olyan témáról beszéljünk, amitől a legtöbb ember szemérmesen elfordul. De elfordul a kormányzat is. Nem is beszénekl róla, azt gondolva, hogy amiről nem beszélnek az nem is létezik.

A magyarországi hajléktalanok számáról nincs pontos adat, de a legutóbbi kutatásában mintegy tízezren vettek részt. Budapesten a fővárosi önkormányzat, alapítványok, egyházak, egyesületek fenntartásában 34 éjjeli menedékhely működik 2308 férőhellyel. Magyarországon, az idei tél eddig 81 áldozatot szedett. Ennyien fagytak meg. Az éjjeli menedékhelyek kihasználtsága telente országos szinten a 80 százalékot is meghaladja, de egyes régiókban telt házas éjszakák is előfordulnak.

Hol van a többi 7000 ember? Az erdőkben, parkokban éjszakázik? Ki foglalkozzon ezekkel a szerencsétlen emberekkel? Talán az egyház?

Beer Miklós váci püspök kijelentése, amely így jellemezte az egyházak hajléktalansághoz való hozzáállását: „Fájó, amit mondani fogok, de eszünkbe sem jut a hajléktalanság kérdésére megoldást keresni”.

Akkor marad az állam. De hiszen azért fizetjük fizetésünk felét adóba és adózott pénzünkből vásárlunk újabb és újabb adókkal terhelt élelmiszerelt, hogy legyen pénze az államnak a stadionépítésen felül a kötelező feladatait is ellátni. Ilyen lehet pl. a rászorultakról való szociális gondoskodás. Most, hogy kiderült az, hogy Budapesten 3909 lakás áll üresen van egy kérdésem! Ugyan miért ne lehetne alkalmazni egy olyan eljárást, ami bizonyítottan bevált. Hogy mire is gondolok?

Utah fővárosa Salt Lake city, ahol közel kétszázezren laknak. Az állam 2008-ban megalkotott egy rendhagyó hajléktalan stratégiát, melynek célja az volt, hogy véget vessen a krónikus hajléktalanságnak és csökkentse azok számát, akik hosszabb rövidebb ideig fedél nélkül élnek. Mára 78%-al csökkent a hajléktalanok száma, Utah bebizonyította, hogy van kiút a hajléktalanságból. De hogyan csinálták. A város vezetői szerint ez egyszerű, otthont adtak az embereknek.. Egy közterületen élő hajléktalan ember ellátása Utah-ban átlagosan évente 16 670 dollárba kerül, a költségek tartalmazzák az utcai szociális munkások költségét, a romló egészség miatt szükséges ellátásokat és életmentő egészségügyi ellátásokat, a jogszabálysértési eljárások és esetleges büntetés végrehajtás költségeit. A HousingFirst (Elsőként lakhatást) program 11000 dollárba kerül fejenként. Tehát a város úgy döntött olyan megoldást választ, ami olcsóbb és humánusabb.

• Megfizethető lakhatás: Olyan lakásmegoldásokat alakítanak ki, amelyek elérhetőek és megfizethetőek azoknak, akik már régebben az utcán élnek. Valamint megerősítik azokat a szolgáltatásokat, amelyek gyorsan megoldást találnak a lakhatásukat frissen elvesztőknek. –
• Megelőzés: A megelőzés érdekében megerősítik azokat az intézményeket, amelyekből utcára kerülnek az emberek (rehabilitációs intézmények, kórházak, utógondozó otthonok, börtönök).
• Támogató szolgáltatások: A célcsoportra fókuszált kiegészítő szolgáltatásokat nyújtanak, (például: egyéni szociális munka, közösség pszichiátriai ellátás, álláskeresési tanácsadás, életvezetési tréningek formájában)
• Hajléktalan Menedzsment Információs rendszer bevezetése: Egy állami szintű adatkezelő felület bevezetése, amely közvetlenül méri a program eredményeit.

Magyarországon lenne haszna egy ilyen programnak?  Hát persze!

Megállítható lenne az üres lakások állagromlása.

Emberhez méltó körülmények közé kerülnének a hajléktalanok és esélyt kapnának az újrakezdésre.

Társadalmi szinten olcsóbb lenne a hajléktalanellátás költsége.

Mi a hátránya egy ilyen programnak? Hát az nincs! Akkor, most miért ne?